A gasztronómiai est a francia gasztronómiát megújító séfek tiszteletére rendezett eseménysorozat keretében került megrendezésre. A Sofitel Budapest Chain Bridge számos alkalommal adott már helyet hasonló, neves mesterszakácsokat felvonultató eseményeknek és mindig örömmel látja vendégül a vendégséfeket a híresen szép kilátással rendelkező éttermében, a Paris Budapest Restaurant-ban.

Jean-Marc Notelet egy észak-franciaországi vendéglős unokájaként eredetileg focistának készült. A vér azonban nem válik vízzé, fordult a világ kereke és a gyermek Jean-Marc-ból végül szakács lett. Sokat ígérő szárnypróbálgatásainál Marc Meneau három Michelin-csillagos séf és a 20. századi szakácsok egyik legnagyobbjának tartott Gérard Boyer voltak a segítő kezek. Végül az 1986-ban megkezdett vegyészeti tanulmányok terelik őt arra a pályára, melyre valójában született, és mely elsőként a párizsi Fouquet’s-be vezet. Később átveszi a Troyont, az egyik legrangosabb fővárosi bisztrót, végül pedig teljesen forradalmi fűszerezésű fogásaival virágoztatja fel a dédnagyapja nevét viselőt Caïus éttermet, és a történelem és az utazás szerelmeseként új utakat nyit a konyhaművészetben. Egyik legfontosabb felismerésének tartja, hogy meg kell tanulni különbséget tenni a fűszerek és a fűszeres étel között.

„Íz, Szenvedély és Vágy. Ennek a három szónak a bűvöletében főzök és élek nap, mint nap. Ha ezeknek a szavaknak a jelentése már nem mond majd nekem semmit, akkor fogok kiszállni. A szállítóimmal szerencsére ugyanaz a szenvedélyünk: az életben lévő szép és jó dolgok iránt rajongunk szenvedélyesen. Ennek köszönhető, hogy például a libamájunk mindig frissen és tökéletesen érkezik az étterembe, minden elszíneződéstől mentesen. ” Jean Marc szerint minden egyes alapanyag és termék mögött meglapul annak az adott hozzávalónak a saját története, ez néha tragikus, néha csábító vagy éppen váratlan. Munkája során egy parfümkészítővel is kooperál, akitől mindig azt kéri, próbálja meg megfogalmazni, hogy egy adott fűszer milyen érzéseket, illatokat, emlékeket vált ki belőle, hiszen minden egyes illat elrepíthet bennünket az életünk egy bizonyos szakaszába, mindig minden fűszerillat emlékeztet valamire, akár egy gyermekkort idéző pillanatra, akár egy olyan kedves emlékre, melyet már azt hittük, régen elfelejtettünk. Ezek az emlékek, ezek az illatok azok, melyek teljessé teszik a szakácsművészetét annak, aki valóban ért a fűszerekhez. Elmondása szerint már nagyon régóta érez szenvedélyt a fűszerek iránt, melyek minden alkalommal felkorbácsolják az érzékeit és melyek nélkül csupán egy fekete-fehér világ részei lennénk. A francia séf étel és fűszer iránti szeretetét nagyszüleitől örökölte és tanulta el, akik a saját kertjükből frissen vágott rebarbarát és epret kínáltak neki gyermekkorában. Az általa vezetett Caïus egy bájos hely, tele van történelemmel és emlékekkel, ezek mindig előbbre viszik az éttermet.

Ezzel a harmóniával és az ételek és fűszerek felé tanúsított szenvedéllyel főzött Jean-Marc Notelet francia séf hazánkban. Nincs más dolgunk, mint eltanulni tőle a szép és jó dolgok iránti töretlen szenvedélyt!

A gasztronómiai est a francia gasztronómiát megújító séfek tiszteletére rendezett eseménysorozat keretében került megrendezésre. A Sofitel Budapest Chain Bridge számos alkalommal adott már helyet hasonló, neves mesterszakácsokat felvonultató eseményeknek és mindig örömmel látja vendégül a vendégséfeket a híresen szép kilátással rendelkező éttermében, a Paris Budapest Restaurant-ban.

Jean-Marc Notelet egy észak-franciaországi vendéglős unokájaként eredetileg focistának készült. A vér azonban nem válik vízzé, fordult a világ kereke és a gyermek Jean-Marc-ból végül szakács lett. Sokat ígérő szárnypróbálgatásainál Marc Meneau három Michelin-csillagos séf és a 20. századi szakácsok egyik legnagyobbjának tartott Gérard Boyer voltak a segítő kezek. Végül az 1986-ban megkezdett vegyészeti tanulmányok terelik őt arra a pályára, melyre valójában született, és mely elsőként a párizsi Fouquet’s-be vezet. Később átveszi a Troyont, az egyik legrangosabb fővárosi bisztrót, végül pedig teljesen forradalmi fűszerezésű fogásaival virágoztatja fel a dédnagyapja nevét viselőt Caïus éttermet, és a történelem és az utazás szerelmeseként új utakat nyit a konyhaművészetben. Egyik legfontosabb felismerésének tartja, hogy meg kell tanulni különbséget tenni a fűszerek és a fűszeres étel között.

„Íz, Szenvedély és Vágy. Ennek a három szónak a bűvöletében főzök és élek nap, mint nap. Ha ezeknek a szavaknak a jelentése már nem mond majd nekem semmit, akkor fogok kiszállni. A szállítóimmal szerencsére ugyanaz a szenvedélyünk: az életben lévő szép és jó dolgok iránt rajongunk szenvedélyesen. Ennek köszönhető, hogy például a libamájunk mindig frissen és tökéletesen érkezik az étterembe, minden elszíneződéstől mentesen. ” Jean Marc szerint minden egyes alapanyag és termék mögött meglapul annak az adott hozzávalónak a saját története, ez néha tragikus, néha csábító vagy éppen váratlan. Munkája során egy parfümkészítővel is kooperál, akitől mindig azt kéri, próbálja meg megfogalmazni, hogy egy adott fűszer milyen érzéseket, illatokat, emlékeket vált ki belőle, hiszen minden egyes illat elrepíthet bennünket az életünk egy bizonyos szakaszába, mindig minden fűszerillat emlékeztet valamire, akár egy gyermekkort idéző pillanatra, akár egy olyan kedves emlékre, melyet már azt hittük, régen elfelejtettünk. Ezek az emlékek, ezek az illatok azok, melyek teljessé teszik a szakácsművészetét annak, aki valóban ért a fűszerekhez. Elmondása szerint már nagyon régóta érez szenvedélyt a fűszerek iránt, melyek minden alkalommal felkorbácsolják az érzékeit és melyek nélkül csupán egy fekete-fehér világ részei lennénk. A francia séf étel és fűszer iránti szeretetét nagyszüleitől örökölte és tanulta el, akik a saját kertjükből frissen vágott rebarbarát és epret kínáltak neki gyermekkorában. Az általa vezetett Caïus egy bájos hely, tele van történelemmel és emlékekkel, ezek mindig előbbre viszik az éttermet.

Ezzel a harmóniával és az ételek és fűszerek felé tanúsított szenvedéllyel főzött Jean-Marc Notelet francia séf hazánkban. Nincs más dolgunk, mint eltanulni tőle a szép és jó dolgok iránti töretlen szenvedélyt!