A hotel és az étterem a jelenlegi formájában 2010 óta működik, tulajdonosa Csatlós Csilla kétlaki életet él, a hét egyik felét Budapesten, a másikat itt, szülőföldjén tölti. Kezdetben klasszikus vidéki éttermet vittek, aztán „2013-ban vettünk egy nagy levegőt, irányt váltottunk és azóta egy könnyedebb, franciásabb vonalat viszünk Harmath Csaba gasztronómiai tanácsadó segítségével. Érthető konyhát igyekszünk mutatni, amiben benne vannak a saját, itteni hagyományaink, a nagyanyáink tudása és keze nyoma is” – mondja Csatlós Csilla. A Bonne Chance-ba bentlakásos főzőtanfolyamokat is indítanak - egyre nagyobb az igény ugyanis arra, hogy a vendégek a tudást haza is vihessék.
A Bonne Chance csapata szakmailag szeretne továbbfejlődni, azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy Zala gasztronómiai zászlóshajójává váljanak. Ezért is bővítették a már eddig is meglévő fűszerkertjüket: immár közel 600 tővel talán ez az ország legnagyobb éttermi fűszerkertje. A konyhában eddig is a saját levendulájukat, kakukkfüvünket használták, de a közeljövőben egy fűszersó termékvonalat is kialakítanak. Nemrég elindították a „Kóstold meg Zalát!” programsorozatot: ezeken a kóstoló hétvégéken a zalai konyha és ízvilág legjavát kínálják, versenyképes áron. Az étterem nem utolsósorban állatbarát hely is, úgyhogy ide bárki hozhatja a házi kedvencét.
Az étterem fűszerkertjében termesztenek francia levendulát, borsikafüvet, turbolyát, muskotály zsályát, thai és citrom bazsalikomot, vérsóskát, sztíviát, arany oregánót, piros bazsalikomot, édeslevelet, lestyánt, tárkonyt, citromfüvet és citrom kakukkfüvet is. A fűszerkert növényeit a zömében a helyi termelők alapanyagaira épülő fogásokban használják fel.
Ezekből a csemegékből mi is kaptunk egy bőséges ízelítőt kezdve a Hetési Kézműves Sajtüzem termékéből készült fűszeres túrókrémtől és a zöldfűszeres malactekercstől – amelynek alapanyagát 36 órán át szuvidolták 50 fokon, a zöldfűszer-krémlevesen át a dödöllével kísért rosé sertésszűzig. Az ebédre a totyogós túrós rétes tette fel a koronát. A szállodában 11 szoba áll a vendégek rendelkezésére, rendezvénytermük 50 fő befogadására alkalmas.
A fűszerkert ékei
Francia levendula (Lavandula angustifolia)
Ki ne ismerné a levendulát? Az egyik legsokoldalúbb növény: lila virágával, szürkés leveleivel mutatós, dúsan elágazódó (és jó esetben akár évtizedekig elélő, télálló) dísznövény (amit akár sziklakertbe, balkonládába is lehet ültetni, jól tűri a szárazabb körülményeket), és fűszer-, valamint gyógyhatása is közismert. Régen ruhamolyirtóként is használták (érdekesség, hogy a levéltetveket is távol tarthatja más növényektől). Mediterrán eredetű (ennek megfelelően szereti a sok fényt és a meleget), az első tövek Franciaországból kerültek hozzánk. Bittera Gyula az I. világháború után az első ültetvényt a Tihanyi Apátságtól bérelt földterületen honosította meg. Eléggé hasonlít hozzá az angol levendula (Lavandula x intermedia), de annak a levelei valamivel nagyobbak, ezüstösebbek, növekedése erőteljesebb, később virágzik, aromája markánsabb (de fanyarabb), szárazságra-fagyokra érzékenyebb, és magot sem hoz (tőosztással szaporítható, egyébként a magról is szaporítható francia levendulánál is ez az egyszerűbb módszer).
Turbolya (Anthrichus cerefolium)
Nagyanyáink (de már a rómaiak is) jobban ismerték ezt a fűszeres ízű, nálunk is vadon termő (valószínűleg kaukázusi, Délkelet-európai, egyesek szerint Magyarországon is őshonos), igénytelen, petrezselyemszerű, a levendulához hasonló méretű (kb. 50-70 cm magas) növényt. Zamatos turbolyának, édespetrezselyemnek is nevezik, nem véletlenül: íze kissé ánizsos, édeskés. Ásványi anyagokban (pl. vasban) is gazdag, C-vitamint is tartalmaz. Gyors fejlődésű, rövid életű (egynyári) faj, nyár közepétől virágzik, még ez előtt érdemes leveleit gyűjteni (virágzás után már veszít aromájából, levelei rágóssá-kesernyéssé válnak). Akár egy nagyobb cserépben, teraszon-erkélyen is érdemes lehet tartani (a magokat március végén lehet elkezdeni vetni, és vetés után kb. másfél hónappal már lehet szedni az első leveleket). Számos étekhez adható (főzés után adagolva), jól passzol a tojáshoz, sajtokhoz, baromfi-ételekhez, de még turbolyaleves is készíthető belőle (arról nem is szólva, hogy teája jó hatású a húgyhólyag- és vesebetegségek esetén). Vigyázat! Összetéveszthető a mérgező alkaloidokat tartalmazó foltos bürökkel (Conum maculatum), ami ugyan hasonlít küllemében az olasz salátának is nevezett zamatos turbolyához, de azzal ellentétben nagyon is kellemetlen „egérszaga” van!
Sztívia (jázminpakóca – Stevia rebaudiana)
Az előző kettővel ellentétben jóval messzebbről, Dél-Amerikából származik ez a recézett és ovális levelekkel rendelkező, szerény megjelenésű fűszer és gyógynövény. Őshazájában az indiánok már évszázadokkal ezelőtt használták „édesítőszerként” (vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag hajtásai, levelei 30-szor édesebbek a répacukornál, de ha kivonatot készítenek belőle, akkor akár 300-szor), illetve sebek gyógyítására, bőrbetegségek kezelésére, míg Európában csak a 2. világháború után fellépő cukorhiány révén terjedt el szélesebb körben. Nálunk nem télálló, de tavasztól késő őszig a szabadban termeszthető. Érdekesség: egyes helyeken legális (pl. őshazájában és Japánban), míg másutt korábban betiltották (később is csak korlátozottan engedélyezték) élelmiszeradalékként való használatát (pl. USA-ban), az EU-ban csak 2011-től vált legális édesítőszerré. Olyan nyalánkság, amiből ha sokat eszünk, kesernyés utóíz alakulhat ki (ám fogyasztása esetén nem jelentkezik fogszuvasodás, legalábbis az ázsiaiak vizsgálatai szerint). Cukorbetegek számára is alkalmas (nincs hatása a vércukorszintre), előnyös lehet allergiások, elhízottak, magas vérnyomásban szenvedik számára is.
Lestyán (Levisticum officinale)
A turbolya rokona, ám a lestyán nem egynyári, hanem évelő, és annál jóval terebélyesebbre, akár 2 méter magasra is megnőhet (köszönhetően virágzati szárának, ami azonban csak a 2. évben fejlődik ki, az 1. évben csak jókora leveleket fejleszt). Illóolajat, cukrot is tartalmaz, aromája-íze erős, nagyon intenzív (ezért érdemes jól zárhatóan tárolni). Frissen-szárítva egyaránt használható, kevés is elég belőle (levesek, saláták, italok, likőrök, konzervek ízesítésére). Nem csak jó fűszer-, de gyógynövény is (utóbbira főleg gyökerét használják), nikotin- és alkoholmérgezéseknél beválhat (vizelethajtó, vese- és epekőteákhoz alkalmazzák, gyomorerősítő, emésztést serkentő). Nálunk nem őshonos (Ázsia nyugati részéből származik), de mivel régen gyakori falusi kerti növény volt, ezért számos helyen kivadult. Levelei („maggifű”) tavasztól őszig bármikor szedhetők, az erdélyi „csorba”-levesek jellegzetes ízét adják. Sarjakat is növeszt, ezek leválasztásával könnyen szaporítható.
Citromfű (Melissa officinalis)
Ő viszont a levendula rokona. A „Melissa” jelentése: mézelő méh” (népies nevei: méhfű, mézelke, mézfű), nem csoda, virágaiban rengeteg a nektár, a méhek nagyon szeretik. Kellemes, kissé citromra emlékeztető illatú, szerényen fehér virágú évelő. A Közel-keletről eredő, a mediterrán, meleg, napos körülményeket kedvelő faj, nálunk néhol kivadultan is megtalálható, kertekben gyakori. Dél-Európában még az ókori görögök terjesztették el, Ny-Európába a Benedek-rendi szerzetesek vitték. Jól bírja a szárazabb viszonyokat, cserépbe, balkonládába is ültethető. Számos jó téteménye ismert, többek közt ideg- és szívnyugtató (mint tea és illóolaj), vírusölő (pl. az ajakherpesz-ellen bevált krém alkotóeleme), fejfájásra, alvászavarokra is alkalmas, továbbá emésztésjavító, vérnyomáscsökkentő, általános görcsoldó. Érdekessége, hogy távol tarthatja a szúnyogokat. Mint fűszer, főleg salátákba, mártásokba, főzelékekbe, gomba-, hal- és baromfiételekbe tehető, de még desszertekbe is (2015-ben az év Balatoni fagyijának választották azt a Balatonmáriafürdőn, Szent György-hegyi mustból készített fagylaltot, amelynek éppen a citromfű volt az egyik fő kiegészítő fűszeraromája).
Fotók: Pintér Árpád
