Az EU-ban 2000 óta a válság ellenére 2,5 millió új állás jött létre, a turizmus-vendéglátás szektorban 29%-os volt a bővülés, míg a teljes gazdaságban „csak” 7,1%.  Ma Magyarországon a turizmus-vendéglátás szektor teljes munkavállalói létszáma 400 000 fő, de egyre több munkavállaló hiányzik, és ez a szám növekvő tendenciát mutat. Bándoli Attila szerint hiányzik az utánpótlás, folyamatosan csökken a fiatalok száma. Ezt támasztja alá, hogy három éve a budapesti szakiskolákban túljelentkezés volt, ezzel szemben tavaly már maradt betöltetlen hely.

De nem csak az utánpótlás kinevelésével van a gond: aki beszél nyelvet, gyakran külföldön próbál szerencsét. Csehország, Szlovákia, Magyarország lakossága eddig „röghöz kötött” volt, az elmúlt években mobilissá vált, és elindult. Ezt bizonyítja, hogy a szektorból a külföldre távozók aránya négyszeres a nemzetgazdasági átlaghoz képest. A munkavállalók annak ellenére is szívesen dolgoznak országhatáron kívül, hogy gyakran a képzettségüknél alacsonyabb pozícióban kell kezdeniük a munkát, néha a helyi munkaerőnél alacsonyabb bérszínvonalon.  Akik hazajönnének, 30%-kal kevesebb fizetésért már vállalnának munkát itthon. És miért jönnének? Legtöbben az itthon maradt családjuk miatt.

A VIMOSZ alelnöke mesélt arról is, hogy a különböző generációknak másra van szüksége a munkahelyen. Szerinte a munkavállaló motiválása a munkáltató feladata, ezért elmondta, kit hogyan érdemes ösztönözni. Az 1946 és 60 között született baby boomer generációnak például kiemelten fontos az előrelépési lehetőség; míg az utána következő X generációnak (1960-1980) a státusz, az anyagiak; addig a milleniumi nemzedéknek (1980-1995) már ösztönzőbb a mozgástér, a döntési lehetőség és a verseny. Jelenleg a munkaerőpiacon a legfiatalabb a Z generáció (1995-2010), tagjai az azonnali jutalommal, elismeréssel és a kötetlenséggel, szabadsággal motiválhatóak.

Mivel a turizmus-vendéglátásban magas a fiatalok foglalkoztatottsági aránya - ötödük 25 év alatti -, ezért ebben a szektorban kiemelten fontos ismerni az igényeiket és a bennük rejlő lehetőségeket. Az Y és Z generáció tagjai élvezni akarják a munkát, igénylik a visszajelzést, nyitottak az alternatív munkavégzésre, magas a digitális affinitásuk, cserébe technikafüggők.

Bándoli Attila szerint ezeket az információkat az oktatásban is fel lehetne használni. Szerinte a jövő oktatása élményszerű, frontális helyett kétirányú, (van lehetőség a kérdésre és a hozzászólásra), használja a digitális csatornákat, és felismeri a kreativitást.

A VIMOSZ alelnöke a munkaerő piaci problémák másik megoldásaként a robotizálást említette. A McKinsey Global Institutes analízisére hivatkozva elmondta, hogy a vendéglátási tevékenységek 73%-a automatizálható. Ugyanez a szám az oktatásban 27%.

Persze a maximális automatizálás még messze van, remélhetőleg előbb következik be a szakoktatás reformja, a korai pályaválasztás lehetősége,  a gyakorlati rendszer lehetőségeinek szélesítése és a szakma elismertségének növelése.