A Marriott-csoport Autograph Collection nevű prémium brandje által üzemeltetett, a BDPST Group tulajdonában lévő Dorothea Hotelben nyílik a helyi BiBo és az Alelí, a két marbellai márkából az előbbi a spanyol lokációkon túl csak Londonban és Dohában található meg, a magyar fővárosban nyíló egység pedig a hetedik lesz a sorban, olvastuk az Index.hu interjújában:
A családjában senki sem foglalkozott korábban vendéglátással, ön mégis szakácsiskolába jelentkezett. Nem furcsállották ezt odahaza?
Hogy őszinte legyek, ez nem valami gyerekkori álom valóra válása, persze akkoriban nem is volt semmi menő abban, hogy szakácsnak álljon az ember. Ma ez egy nagyon közkedvelt szakma, valami, amivel ismertségre lehet szert tenni az interjúk és a tévéműsorok által. 16 éves lehettem, amikor a szüleim elé álltam ezzel az ötlettel, akik persze nem értették, miért szeretnék ezzel foglalkozni. Minden barátom egyetemre tervezett menni, ügyvéd, építész vagy közgazdász akart lenni, én pedig szakácsiskolába vágytam ehelyett. Nálunk ilyesmivel valóban senki sem foglalkozott hivatásszerűen, nagyapám teherautó-sofőr volt, apám ingatlanokat értékesített, a nagymamám és édesanyám pedig háztartásbeliként a családdal foglalkozott. Ellenben mindenki remekül főzött, és a mai napig emlékszem egész kisgyerekkoromból, ahogy apámmal szombat reggelenként mentünk a piacra a friss halért vagy vidékre a termelőhöz az olívaolajért.
EZ OLYASMI, AMI A MI KULTÚRÁNK SZERVES RÉSZE: SZERETÜNK FŐZNI, ENNI, ÉTTEREMBE JÁRNI, EBBE NÖVÜNK BELE.
Emlékszem, már egész kicsiként is elvarázsolt az éttermek világa, az étlap a sokféle fogással, az egész folyamat, amibe vendégként beleláthattam. Valószínűleg ez a kíváncsiság térített erre az útra. Nagyon szerencsés voltam, mert ez egy új iskola volt, a kétéves képzéshez pedig a Costa del Sol akkori legjobb szakácsait tudták leigazolni, akik a legprominensebb luxushotelekben vagy épp Michelin-csillagos étteremben dolgoztak. Mivel ezeken a helyeken jobbára akkor a francia konyha dívott, így rengeteget tanultam az igazi haute cuisine-ről. Amikor 19 évesen végeztem, utána több jó nevű étteremhez is elszegődtem, volt köztük két Michelin-csillagos is, illetve minden pénzemet szakkönyvekre költöttem, hogy fejleszthessem magam. Dolgoztam Málagában és Rondában is, ekkoriban szereztem az első Michelin-csillagot is az akkori munkahelyemnek.
Az interjú a továbbiakban a következő témákat érinti:
- hogyan alakult a séf pályája a világ élvonaláig;
- miért hagyta abba a fine diningot a bisztró stílusú konyha kedvéért;
- hogyan vezeti az interkontinentális étterembirodalmát;
- miért választotta Budapestet következő lokáció gyanánt;
- miben hoznak újat a magyarországi éttermei a helyi gasztronómiai életbe
