Az alapító-tulajdonos, Jeffrey Finkelstein a magyarázata annak a sikernek, ami a Hof Kelsten első percétől kezdve övezi ezt az üzletet. Neve ugyanis mindenütt ismert, aki csak jártas a high-end gasztronómia világában: dolgozott a spanyolországi El Bulliban, aztán a dániai Nomában, több francia Michelin-csillagos étteremben, majd a kalandozások, tanulások, élmények, kőkemény melók világa után hazatért, hogy megnyissa saját pékségét. 

A helyről mindent lehet állítani, de azt biztos nem, hogy barátságos, hivogató és tökéletes lokációval megáldott: egy elég randa, a mi szocializmusunk 60-70-es éveinek építészetét idéző ház utcai frontját vette meg Finkelstein, és igaz, hogy tágas, világos és egyszerűen letisztult a vendégtér, hátul óriási területű munkatérrel, azonban szépnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető. Ráadásul még azzal sem dicsekedhet, hogy legalább egy árva felirat  hirdetné látványosan a bejárat felett: aki ideér, megtalálta Montreál leghíresebb pékségét.

A kínálat alapján minden bizonnyal zsidó felmenőkkel is megáldott zseniális pékművésznek nem a külcsín, inkább a belbecs a fontos: mert a választék, a péksütemények, kenyerek, szendvicsek választéka tényleg szenzációs, és mennyei mindegyik. Aki az itt kínált croissant-t, chocatine-t, babkát, bagette-et vagy frissen kisült barheszt nem kóstolja, nagyot hibázik, ha Montreálba veti a sorsa.

Jeffrey amúgy egyáltalán nem a boltban kínált tökéletes kenyérféleségekre és péksüteményekre alapozza üzletét, ez, úgy tűnik, csak kiegészítője munkájának, hiszen ő a montreáli legmenőbb éttermek, szállodák napi beszállítója - ahol számít a minőség, ott a kenyér- és pékárut a Hof Kelstenből rendelik.

A mester munkáival több díjat és elismerést zsebelt már be, de ezek közül egy sincs a falakon büszkén felfüggesztve. Inkább, a vevőtérből is jól láthatóan, éjjel-nappal megy a kemény meló hátul, a sütőtérben, sok ott az alkalmazott, de a tulaj gyakorlatilag a nap 24 órájában is mindig jelen van.