A kiállítás apropóját Lengyelország tavaly 20 éves Uniós tagsága és aktuális Európai Uniós Elnöksége adta, de messze túlmutat egy egyszerű jubileumi megemlékezésen. A kiállítás valójában egy ország átalakulásának vizuális lenyomata.

A „Lengyelország – több, mint gondolnád” mottó továbbra is velünk marad, mert sokak fejében még mindig egészen más kép él az országról. Remélem, ez a kiállítás is hozzájárul ahhoz, hogy ez a kép színesedjen, kezdte beszédét Farkas Melinda, Lengyel Idegenforgalmi Szervezet igazgatója.

„Korábban az UNESCO világörökségi helyszínek kerültek bemutatásra, majd a nemzeti parkok, tavaly egy különleges válogatást láthattak az érdeklődők kevéssé ismert, de annál izgalmasabb lengyel helyszínekről” – mondta.

A mostani kiállítás azonban egészen más: minden darabja mögött felsejlik egy történet, és nemcsak az épületek megszületéséé, hanem azoké is, akik kitalálták és megalkották őket. Megtudtuk, hogy nemcsak lengyel, de osztrák és finn építészek is részt vettek a munkában, és hogy sokszor elhagyatott ipari épületeket alakítottak át élettel teli, közösségformáló helyekké.

Az építészeti alkotásokat ábrázoló fotókon a kreativitás, a nemzetközi együttműködés és a merész városfejlesztési víziók jelennek meg.

A fotókon szereplő építészeti alkotások csupán kis szeletei annak, amit Lengyelország az elmúlt 20 évben elért.  Ahogy a kerítés mellett sétáltam és a képeket néztem, újra és újra azon kaptam magam, hogy egyre közelebb érzem magamhoz az országot, és megjelent egy hihetetlen tempóban fejlődésnek indult ország története.

A Szczecini filharmónia épülete, a Żory Tűz múzeum, a lublini buszpályaudvar vagy a łódzi „Egyszarvú istállónak nevezett” villamosmegálló, de a katowicei Szilézia Múzeum, vagy a Bielsko Biała-i Cavatina Hall mind figyelemreméltó példái a lenyűgöző építészeti megoldásoknak.

De mind közül legjobban talán a zsidó történeti múzeum, a POLIN, ahol, mint korábban írtuk, látogatóként több órát is elidőzhetünk, mert a múzeum nem csak építészetileg különleges, hanem tartalmilag is: nem egy passzív, információátadásra építő helyről van szó, hanem egy élő, gondolkodásra ösztönző térről.

A fotókiállítás nemcsak szép, de inspiráló is, és arra ösztönöz, hogy felfedezzük Lengyelországot. És mostantól ne csak Zakopane és Krakkó városáig tervezzünk utazást, hanem merészkedjünk egy kicsit feljebb és beljebb az országba, és célirányosan keressük fel ezeket az új közösségi tereket, múzeumokat, kulturális központokat.