"Jó, hogy nem emlékkönyv, hanem egy mértéktartó szép kiadvány készült, ami akár kötelező olvasmány is lehetne a szakma számára", e szavakkal nyitotta meg március 6-án, a rendezvénynek helyet adó Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) igazgatója, Kiss Imre a könyv bemutatóját.

Kovács László, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének (MVI) elnöke hozzátette, Az Ízvezető című kiadvány gondolata tulajdonképpen Jakabffy temetését követően fogalmazódott meg mindannyiukban, azaz a kötet készítőiben, hiszen tudták, valamilyen emléket mindenképpen kellene állítani egy ilyen nagy tudású, a gasztronómiáért, a hazai minőségi vendéglátásért élő-haló, és utolsó pillanatáig dolgozó szakember emlékének megőrzése érdekében. Alapítványt indítsanak el? Emléktáblát avassanak? Végül megszületett a döntés: inkább egy olyan könyv szülessen, amelyben kollégái, barátai, pályatársai, tanítványai és a családja mesélnek róla, amelyből mindenki megismerheti és tanulhat abból, hogyan kell egész életen át alázattal egy imádott, gyönyörű pályát szolgálni.

A könyv készítői közül - aki egyben az alapgondolat kitalálója - Gyimesi Zsuzsanna újságíró-főszerkesztő bevallotta, sokszor gondolt a kiadvány készítése, szerkesztése közben arra, Jakabffy László tulajdonképpen halálával készítette elő ezt a munkát, mert arra ösztönözte a készítőket, hogy személyes és szakmai élete, munkássága bemutatásával példát mutasson az eljövendő nemzedéknek is - nemcsak azoknak, akik személyesen ismerték. Neki adta át különben az özvegy, Jakabffy Glória, azt a fekete dossziét, amelyben minden aktuális munkáját, feladatát tartotta, amelyekhez feljegyzéseket tűzött, amelyben adatokat, időpontokat, névjegyeket tárolt, és amelyből látszott, utolsó pillanatáig a munkáira koncentrált.

Csiki Sándor, az ismert gasztroblogger és szakértő, aki a könyv interjúinak jelentős részét írta, szintén felszólalt a könyv bemutatóján, ő azt mondta, Jakabffy az ércnél maradandóbb művet alkotott. 

xxx

Ehhez csak azt tehetjük hozzá, alakja, az utána maradt űr pont ezért pótolhatatlan. Bár ilyen szép és tartalmas kiadványok megjelenésével kis ideig legalább azt érezhetjük, hogy továbbra is itt van velünk, csak épp kiszaladt a kocsijához, mert ott felejtette az anyósülésen a munkákkal tele, tömött fekete dossziéját.