Az a bizonyos nap. 2022. január 4-én estefelé megcsördült a Pesten élő Jandrasics Bori telefonja. Igazi szűkebb hazájából, a Villánnyal szomszédos, Kisjakabfalváról érkezett a hívás. Családi pincészetük borásza, Kőszeli András volt a vonal túlsó végén, aki azt kérdezte, beszélt-e mostanában édesapjával, és szerelmével, Ottíliával, csak ennyit szeretne tudni. Bori azt válaszolta, ma még nem, de miért kérdez ilyesmit?! Mire András csak annyit mondott halkan, hogy az esti helyi híradásban látott egy balesett a pécsi főút egyik leágazásánál, és megnyugtatná a hír, ha az az autó, ami a baleset egyik részese volt, nem Gáborék kocsija lenne. Ezt követően Bori azonnal felhívta a helyi illetékes rendőrkapitányságot, ahol azt mondták, tudnak a balesetről, de nem adhatnak róla felvilágosítást, különben is már úton van Bori budapesti lakása felé a helyi illetékes rendőrség ügyeletese, hogy megfelelő módon tájékoztassa az érintett családot. (Ha Bori arra várt volna, hogy a rendőrség illetékese érkezzen meg hozzá Budapesten, akkor még most se tudna semmit a családját ért tragédiáról.)

Azonnal kocsiba vágták magukat párjával, és indultak Kisjakabfalvára. Fontos volt, hogy ott legyenek helyben, hiszen sokmindenben intézkedniük kellett. Abban is reménykedtek, hogy édesapja törpetacskóját a lakásban találják, de a rendőrség elmondása szerint, a kiskutya is gazdáival utazott a kocsiban.

Másnapok. Pedig semmi előjele nem volt a tragédiának. Sőt, az utóbbi időben kezdett minden a helyére kerülni. Amikor édesapja 2002-ben csendestársként beszállt üzlettársával, Elek Sárával közösen az akkor már pár éve működő kisjakabfalvai pincészetbe, akkor még sem ők, sem Bori nem tudott semmit a borkészítésről. Csak abban voltak biztosak, hogy szeretik a szép bort, és a minőségi borkultúra mindig is lenyűgözte őket a világban sok helyütt megfordulva. 

A Jackfall mindig is arról volt nevezetes, hogy igazi csúcsvörösborok születtek hordóik mélyén, és valahogy mindig is kicsit kilógtak abból a villányi vonalból, amelyet e régió sok-sok éve képviselt. Bár annyi hendikepjük volt a régi nagy nevekkel szemben, hogy nem sok-sok évtizedes, apáról fiúra szálló tradíciókat folytattak, mint a legtöbben a környéken, hanem egy friss szemléletű, új technológiával dolgozó kicsi, majd fokozatosan egyre jobban fejlődő és egyre sikeresebb csúcsborászattá vált a pincéjük.

Elsősorban borászuk, Kőszeli András tudásának köszönhetően, valamint amiatt a sok szeretetnek és hozzáértő gondoskodásnak eredményeképp, amit a Jandrasics család és a cég másik tulajdonosa, Elek Sára fektetett közös vállalkozásukba. 2017-ban csatlakozott a pincészethez Burger Ottilia kereskedelmi igazgatóként, onnantól ő vitte tovább a Jackfall borok értékesítését. 2020-tól Gábor és Ottilia el is költöztek Kisjakabfalvára, és helyben tudták fogadni a vendégeket borkóstolókra és pincebemutatókra.

Manapság a környék csúcshelyein teremnek szőlőik, Kisharsányban és Nagytótfaluban is vannak ültetvényeik, 15 hektárnyi területen. Ahol sosem terhelik túl a tőkéket, és a korlátozott terhelés elvének, valamint például a syrah fajta esetében újratelepített soraiknak és a féltő gondoskodásnak köszönhetően pincéjükben igazi nagy villányi csúcsborok születnek.

Aki e vidékre eljut, a jó borok mellett a táj szépsége is mindig magával ragadja, ezért nem csoda, hogy a Jackfall Bormanufaktúra a feldolgozó üzem, a pincészet és a tágas kóstolóhelyiség mellett egy 50 fős szálláshelyet is kialakított, így már négy nagy épület tartozik hozzájuk a községben.

Azonban, mint a covid esetében számos esetben, a Jackfallnál is átírta a sikeres értékesítést a járvány, hiszen tételeik megrendelői alapvetően hazai csúcséttermek voltak, azok közül viszont a legtöbb két éve alapvetően zárva tart, ezért jelentős mértékben visszaesett üzleti forgalmuk.

Holnap. Ami most biztos a jövő esetében, mondja Jandrasics Bori, hogy a borászatot tovább szeretnék vinni, de a hogy miképp, az még kérdéses. Ugyanis amíg nem zárulnak le a vizsgálatok a baleset körülményeinek tisztázására, és nem lesz hagyatéki végzés, addig zárolták borászatuk teljes vagyonát. Igaz, Borit már értesítették arról, hogy az üzletmenet folytonossága érdekében valamikor februárban a hagyatéki eljárás eljut odáig, hogy biztosíthassák az üzletmenet folytonosságát.

Most tehát alapvetően azzal foglalkozik, hogy pontosan lássa, felmérje, hol, miképp áll a családi vállalkozás. Azt is tudja, nem minden fog pontosan úgy működni majd az ő vezetése alatt, ahogy édesapja idején történt. Az alapvető belföldi értékesítés területének körét például fokozatosan szeretné kiszélesíteni határon kívüli megrendelőkre is, a több lábon állás egy borászat esetén alapkövetelmény. A terve tehát az, hogy a minőségből cseppet sem engedve szeretné a portfóliót változtatni, és ezzel együtt a megrendelők körét is növelni. Ehhez átszervezi, átalakítja kínálatukat is: a kor követelményeinek megfelelően termékpiramist  kíván kialakítani. Több könnyen fogyasztható borokat kínálnak majd, de természetesen továbbra is folytatják a fajsúlyos csúcsborok készítését.

Bori időközben azt is belátta, túl széles skálán mozgott a kínálatuk, ennél jóval letisztultabb, áttekinthetőbb arculatot szeretne. És bár súlyos tragédia érte a családjukat, amit egyhamar egyikük sem fog kiheverni, aki érintett benne, mégsem kényszernek érzi ezt a feladatot, ami most rá vár, hanem egyfajta nagyon szép, izgalmas kihívásnak. Teret kap arra, hogy a borok által megvalósítsa önmagát. Erről különben sokszor beszéltek édesapjával, akiről tudja, hogy odafentről figyel, és megnyugodva látja, hogy Bori veszi át tőle a munkáját.