Aki ezen a ponton nem fog gyanút, azt az Apám gulyáslevese kápiafrissítővel elnevezésű leves segíti a cél felé, míg eljut Bíró Dániel hortobágyi palacsintájáig, ahol felteheti a kérdést: Bíró Dániel Bíró Lajos fia? Majd, miután végigevett egy három fogásos ebédet, talán az is eszébe jut: néhány év múlva lesznek olyan vendégek, akik azt kérdezik: Bíró Lajos Bíró Dániel apja? - ezúttal a fiatal séftehetséggel beszélgettünk.

Édesapádnak azon kívül, hogy több helyen utaltok rá az étlapon, van köze a ZAZIE-hoz?

Bíró Dániel: Nincs, neki hozzám van köze. Tőle tanultam a szakma alapjait, például a gulyáslevest, amit azért így neveztünk el, mert egy az egyben az ő receptúrája alapján készül. Abban, hogy az „Apám gulyáslevese” nevet kapta, benne van a család, a hagyomány és a tisztelet mellett a közös gasztronómiai gondolkodás kifejezése is.

Több receptúráját is használod?

BD: Inkább felhasználom – ötletet merítek, elkészítési módokat próbálok édesapámtól tanulni és ezeket a saját receptjeimben felhasználni.

Korábban a fúziós ételek voltak a kedvenc játéktered, milyen volt beleszokni a magyar konyhába?

BD: Nagyon nehéz volt, akármilyen furcsán hangzik ez egy magyar srác szájából. Első számú mesterem az édesapám, de a szakmai gyökereim inkább francia és az internacionális konyhából erednek: Svájcban tanultam, ott diplomáztam, az ezt követő 8 évben is külföldöm dolgoztam, így alapvetően teljesen más a főzési kultúrám. De már majdnem 4 éve itthon vagyok, sokat főzünk együtt apuval, sokat beszélgetünk róla, úgyhogy egyre jobban kezdek visszatérni a tőle kapott alapokhoz.

Mennyi idő alatt állt össze az étlap, amiről most választhatunk a ZAZIE-ban?

BD: Nagyjából három hónap alatt. Hosszú felkészülés és sok próbafőzés után alakult ki ez a vonal, sokat kísérleteztünk és kóstoltunk a vezetőséggel, a tulajdonosi körrel és Lendvai Levente kollégámmal, aki a tetőn nyíló VIRTU étterem séfje. Szerintem ez egy nagyon szép, jól kidolgozott induló, stabil gerincétlap, amit a vendégek elé teszünk.

Milyen fejlődési irányokat határoztatok meg?

BD: Az a stílus, amit most képviselünk, maximálisan adja azt az irányt, ami mentén haladunk: a gerincétlap évente kétszer változik, őszi-téli és tavaszi-nyári, szezonális kiadásban. Ezen kívül van villásreggeli és grab’n go kínálatunk, ami állandó, a business lunch hetente változik. Amit ezen kívül tervezünk és én nagyon várok, a napi táblás ajánlat – ez nyújt majd számomra egy kis kreatív játékteret.

A desszertek is saját kreációk?

BD: Nem, az előző munkahelyemről jött velem kiváló, szintén fiatal, ám hozzám hasonlóan fanatikus Nagy Gergő kollégám, a tányérdesszertek az ő tudását dicsérik. Nagyon szereti a magyar konyhát, a magyar desszerteket és nagyon kreatívan kezeli, mindemellett tökéletesen meg tudja valósítani a hagyományos ízvilágot is.

Mekkora a stáb?

BD: Összesen tizenhárman vagyunk. Van egy reggeliztető csapat, egy felfőző csapat, a business lunchot és az a’ la carte-ot egy team viszi. Ha megnyit a VIRTU, kicsit átszerveződünk, mert a felfőzést nekik is mi végezzük majd.

Könnyen összeszoktatok?

BD: A csapat 90%-a együtt dolgozott velem a korábbi munkahelyemen, így összeszokott team-ként folytattuk a munkát. De, aki nem onnan jött, az sem ismeretlen: a felfőző séfünk például, Borbély Béla édesapámmal dolgozott 28 évig, születésem óta ismer – nagyon közel állunk egymáshoz mindannyian, olyanok vagyunk, mint egy egymásért dolgozó, nagy család.

Édesapád kóstolta már az étlapot?

BD: Igen, már háromszor járt itt és meglepetésemre tetszett neki, amit megkóstolt. Voltak meglátásai, melyeket megfogadtam.

Egy külföldinek hogyan mutatnád be a ZAZIE konyháját?

BD: Egyszerű és letisztult, őszinte, hamisítatlan magyar konyha.