Már az első pillanatban, ahogy meglátjuk a szigetet, olyan érzésünk támad, mintha nemrég „épült” volna Madeira. Ez nem is véletlen: az utóbbi hét évben sokat költöttek csinosítására, főleg európai uniós pályázati pénzekből. Új úthálózat készült, ennek köszönhetően a repülőtérről mintegy 20 perc alatt elérhető a főváros, Funchal. Korábban a kanyargós hegyi utakon akár két órát is igénybe vett ugyanez. A szegény családok támogatást kaptak, hogy építsenek új tetőt házaikra, valamint kívülről fessék le a falakat. Így aztán gyönyörű összkép fogadja a látogatót, bárhonnan is néz körül: mindenfelé elszórva kis piros tetős, zöld zsalus házak, mellettük kert.

A szigeten a 18. század közepén virágzó cukoripar számos betelepülőt vonzott Angliából. Sok gazdag angol család azóta is itt él. A gyerekek már kisiskolás korukban megtanulnak angolul, ami fontos a turizmus szempontjából is. A portugál mellett a francia is hivatalos nyelv a szigeten. A 741 km2 alapterületű Madeira Afrika nyugati partjától 500, Lisszabontól 1000 km távolságban fekszik, az Atlantióceán öleli körül. Aki úgy dönt, nem önállóan fedezi fel látnivalóit és természeti szépségeit, bátran fordulhat a helyi idegenvezetőkhöz, akik a sziget egy-egy részére szakosodtak. Az időjárást nehéz előre megjósolni. Nincs esős időszak, viszont előfordulhat, hogy az alacsonyabb felhők beleakadnak a hegycsúcsokba, ami esőt eredményez. Amennyire változatos a táj, olyan sokféle a konyha is Madeirán. A helyiek egyenlő arányban esznek húst és halat, tengeri herkentyűket, amelyet az óceán bőséggel kínál. Az egyik legízletesebb hal a spada – ám ennek húsát előbb érdemes megkóstolni, és csak azután megnézni, hogy is néz ki fekete színű gazdája…

Főváros az óceán partján

A sziget fővárosa a 250 ezer lakosú Funchal, amely nevét egy gyógynövényről kapta. A sziget szállodáinak 90 százaléka itt található, az új városrészben számtalan – főleg négy- és ötcsillagos – hotel épült. Az óvárosban hangulatos sétát tehetünk, tarkítva a programot a híres csipke (border) készítésének megismerésével, helyi virág-, zöldség- és gyümölcspiac bejárásával vagy akár egy borkóstolóval. A külvárosból libegővel (teléferico) is feljuthatunk Montéra, a híres kis településre, ahol igazi kikapcsolódást nyújt egy séta a botanikus kertben. Az itt található házakat is gyönyörű kert veszi körül – néhányuk szintén látogatható –, ezt mindenképpen megéri bevenni a programba. Ha pedig már egyszer fent van az ember, érdemes kipróbálni a Madeira egyik jelképévé vált, tobogán nevű jellegzetes faszánkót, amellyel hozzáértő „kormányosok” közreműködésével lecsúszhatunk a völgybe. Izgalmas dolog kihajózni az óceánra is: ha szerencsénk van, a csónakból figyelhetjük a karnyújtásnyira elhaladó különböző delfinfajokat.

A sziget keleti részén meglehetősen drága lakáshoz jutni. A helyiek megélhetését korábban a cukornád és a bortermelés adta, ma az emberek zöme a turizmusból él. Számos helyen láthatók még a hagyományos, teraszos földművelés nyomai, de aki ezt szeretné megnézni, érdemes sietnie, mert a fiatalabb generáció már nem követi szülei hagyományait. Az északkeleten fekvő Santana szintén a múltról tanúskodik: az országszerte megtalálható ezer darab hagyományos madeirai viskóból itt 500 házikó található. Közülük sokban már nem laknak – a szegények éltek régen ilyen pici házakban, amelyek jellegzetes formája mára szintén az ország egyik jelképévé vált.

Pálmafák és hegyi ösvények

 Nyugat-Madeira látványához elmaradhatatlanul hozzátartozik az utakat szegélyező, a liliomfélék családjába tartozó Aloe vera növények narancssárga virága és a banánpálmák. Színesíti a látványt a helyi emberek jellegzetes kalapviselete is: vasárnaponként külön sapkát viselnek, de a csúcsos forma és a nagy bojt a tetején a hétköznapi változatnál sem hiányozhat. A szigetnek ezen a részén sok olyan helybeli él, akik korábban a meggazdagodás reményében külföldön próbáltak szerencsét, majd összegyűjtött vagyonukkal visszatértek szülőhazájukba. A tervek szerint még egy légi kikötő épülne itt, az 1500 méter magasságig nyúló nyugati csúcsokon; a fenti sík terület kedvezne a beruházásnak. Aki tengerparti napozásra, fürdésre vágyik, a Golden Beach-re ajánlatos mennie, ahol kilenc kilométer hosszú tengerpart várja a nyaralókat. Sokan azonban nemcsak a pihenés, hanem a gyógyulás céljából keresik fel a szigetet. A hegyi gyaloglás kedvelői szintén jól járnak Madeirával: a magasabb pontokat és a hegyi falvakat számos gyalogtúraútvonal köti össze, csupán egyetlen szabályt kell betartani: sohase induljunk el egyedül az ösvényeken! A hegyi falvak egyébként lassan változnak, a turizmusnak nem sok hatása van rájuk. Ahogy a tengerparttól felfelé haladunk, érdemes megfigyelni a növényvilág változását is. A pálmafákat lassan leváltják az eukaliptuszok és a mirtillbokrok, majd fenyvesek következnek. A hegytetőn kristálytiszta levegőt szívhatunk. A hölgyek mindenesetre óvatosan fogadják, ha egy úr sétálni hívja őket a csúcsok közé – a helyi legenda szerint egy nemesember úgy ölte meg feleségét, hogy sétára invitálva lelökte a szikláról.

Vissza a kontinensre

A portugál fővárost, Lisszabont sok nép – rómaiak, mórok, portugálok – kultúrája alakította. Az 1998-as világkiállítás idején sokat fejlődött a város, külön vásárnegyed épült ekkor, itt található a szállodák többsége is, számos étterem, kávézó, klub és konferencia- központ mellett. Lisszabon tömegközlekedése jól kiépített, fejlett metróhálózattal. Az igazi városnézéshez viszont ajánlatos egy régi 28-as villamosra szállni, amely kifejezetten a városnéző túrák szolgálatában áll: útvonala során Liszszabon legkülönfélébb szegleteivel ismerkedhet meg a kíváncsi turista. Kívánságra catering is rendelhető az utazás idejére. Az óvárosban – a szűk sikátorok mellett – a legfőbb látványosság a Castello de Sao Jorge kastély, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Az idill régiója

 Aki a fővárosnál csendesebb környezetre vágyik, keresse fel a Liszszabontól nem messze, nyugatra található Estorilt. Gyönyörű tengerpartja mellett csábító a sok sportolási lehetőség, amely a környéken kínálkozik. A várostól nem messze, északi irányban található az UNESCO világörökség részeként nyilvántartott Sintra. A különleges mikroklíma miatt itt szinte mindig napsütéssel találkozhatunk. Sintra nemcsak a turisták, de a portugál lakosság körében is igen népszerű, sokaknak van itt nyaralója. A csodás táj mellett a királyi palota, a játékmúzeum és a csak itt készített, egyedi sütemény miatt is érdemes ide kirándulni. Aki pedig már idáig eljutott, szinte kötelező még egy kicsit tovább utaznia, hogy eljusson Cabo da Rocára, az ország legnyugatibb pontjára. Látogatását oklevéllel is megörökítheti.

Egyre több magyar utazik TAP-pal

A 305 ezer vendégággyal rendelkező szigetnek ma is Anglia a legfőbb küldőországa. Madeirához tartozik a parányi Porto Santo sziget is, a kevés számú helyi lakos mellett többségében szállodákat találunk. A Madeirára visszatérő vendégekre jellemző, hogy egyre hosszabb időre, három, négy vagy akár öt hétre látogatnak el Madeirára, és ez idő alatt több hotelben szállnak meg. 2007- ben több mint 20 ezer utast regisztráltak Budapest-Lisszabon között, közülük 11 ezer fő magyar volt. A Chapman Freeborn közel négy éve képviseli Budapesten a TAP Portugal légitársaságot. A tavalyi évre vonatkozó statisztikái szerint – 35 százalékos fejlődést felmutatva – 25 000 utast szállítottak Budapestről Lisszabonba. A társaság kihasználtsága nyáron 78 százalékos, míg a téli üzemeléskor 62 százalékos volt 2007-ben. Budapest–Lisszabon vonatkozásában a légitársaság a tervek szerint a nyári menetrendi konstrukcióban, a főszezonban, június végétől heti hat (kedd kivételével naponta) közvetlen összeköttetést nyújt. Újabb érdekesség, hogy hétfőnként Airbus 321-es típussal ajánl nagyobb kapacitást az érdeklődőknek a TAP.