A legtöbben körülbelül 5-7 ezer forintot szánnak az étkezésre (/fő, italok nélkül). A Lucullus Baráti Társaság jellemzően budapesti „vendégköre” meglehetősen nehezen mozdul ki székesfővárosunkból. Nem túl sok ember volt, aki elment Párkányba igazi szlovák ízekért, Tolcsvára francia-magyar csodákért, vagy Jánoshidára/Kiskunságra egy-egy tradicionális magyar disznóvágás kedvéért. „A szombat a családé”: amennyiben szombaton volt egy-egy rendezvény, az majdnem mindig kudarcra volt ítélve. A hét szinte minden napja szóba jöhet, és időbe telt, míg világossá vált, hogy a hétvégét még a Lucullus BT kedvéért sem áldozzák fel szívesen a vendégek.  Hamar bebizonyosodott az is, hogy a legelső vacsorák során kirendelt 28 fogás ha nem is etalonként, de mindenképp valamiféle mércéül kell, hogy szolgáljon a továbbiakhoz. Ha a fogások számát hatra-nyolcra csökkentették, úgy az már rögtön kevésnek bizonyult – ezt rengetegen szóvá is tették. Ennek alapján konstatálhatjuk, hogy a legtöbb vendég inkább több ételből (akár 8-15 is) választana, mintsem hogy elfogyasszon egy-két fogást egy étkezés során.  A vendégek majd 80 százalékánál tapasztalták, hogy rendkívül örülnek a vacsorák során kapott „szellemi tápláléknak” is, míg 10 százalékuk szeretett volna „elkülönülni” vacsoráinkon. A vendégek 51 százaléka párban jött el. A Lucullus BT vacsoráira majd 47 százalék két vagy három-négy kísérőt hozott magával.