A pizza egy közérthető dolog, amit mindenki szeret, de számos verziója létezik. Ez pedig egy olyan hely, ahol széles közönségnek lehet igazán magas minőséget nyújtani – magyarázza Gerendai Károly, miért is szállt be befektetőként a Digóba, amelynek tevékenységét már évek óta nyomon követte.
Ahogy Papp Zoltán magyarázza, szerencsére ma már a legjobb minőségű alapanyagok elérhetőek, igaz, ők a hozzávalók nagy részét Olaszországból szerzik be – a San Marzano eredetvédett paradicsom a Vezúvról, a bivaly mozzarella Campaniából érkezik, a lisztet pedig egy nápolyi malomban őrlik számukra. A nápolyi pizza három fő ismérve egyébként a tészta (ami itt hosszas és kétszeres kelesztéssel, élesztővel készül, majd vékonyra nyújtják), a feltétek (amelyekből maximum 3-4 féle kerülhet a pizzára, elvégre többet nem is bírna el) és a fatüzeléses kemence. Utóbbiban a benti nagyjából 460 fokos levegő 60-90 másodperc alatt készre hevíti a pizzát, amelyben e speciális technikának köszönhetően egyedi ízek keletkeznek.
Az étlap viszonylag szűk, de még így is nehéz választani. Az előételként kínált kemencés burrata (ami a mozzarellából gyúrással készülő, belsejében tejszínt és mozzarella-darabokat rejtő sajtféle) paradicsomos szósszal olvad össze, ebbe lehet beletunkolni a köretként kínált diós pizzatésztát, igazi közösségi élményként. Pizzából összesen nyolcfélét találunk: a négy klasszikus természetesen a Margherita, kétféle mozzarellával (mert ennél nápolyibbat nehéz lenne találni), a mozzarellás-pecorinós bianca, illetve a paradicsomszószos-fokhagymás marinara. A különlegességek kedvelőinek aztán ott van a nápolyi szalámis-friariellis (ez egy leveles brokkolifajta ), a salsiccia kolbászos-gombás és a szarvasgombás változat, illetve a mozzarellás-salsicciás-ricottás calzone.
Az italok közt kézműves sörök és számos naturális bor is található – elvégre Papp Zoltánék szerint ez utóbbiak a természetközeli eljárásoknak köszönhetően pizzájukhoz hasonlóan az alapanyagok eredeti ízét hivatottak megmutatni. És kérhetünk itt koktélokat, párlatokat is, magyar és olasz borok mellett.
Desszertek egyelőre még nem kaphatóak, de a tulajdonosok ígérete szerint ebből is hamarosan felkerül az étlapra néhány változat, és már azon is gondolkodnak, hogy a pizzakemence maradék hőjét – hiszen reggelre csak 280 fokig hűl le – milyen további ételek készítéséhez tudnák hasznosítani.
Az új egységben a vendégtér és a konyha nem különül el markánsan egymástól, a kényelmes székeken ülve figyelhetjük az ételek elkészülését. Férőhelyből pedig épp annyit találunk, amennyit egy kemence kényelmesen ki tud szolgálni. Pizzákat lehet ugyan itt elvitelre is kérni, ám nem érdemes: a sütőből kikerülő darabok ugyanis 10 percen belül fogyasztva a legfinomabbak – és nem kell feltétlenül evőeszközt használnunk.
