Épp egy hete söpört végig a hír hazai médiában, hogy eladták az egykori Sárfürdő helyén épült, sokáig Európa egyik legszebb szállodájának tartott, ám az utóbbi évtizedekre alaposan leromlott állapotba került, horribilis összegű felújítást igénylő szállodájukat.

Igen, én jelentettem be a hírt az ott dolgozóknak.

Mit szóltak hozzá?

Nyilván úgy éreztek, ahogy én is: szomorúan álltunk ott mindannyian, hiszen a vállalatunk nehezen hozta meg ezt a döntést. Ahogy az aznap kiadott közleményből is kiderül: cégünk stratégiája alapvetően a növekedésre és a beruházásokra épül, nem pedig házaink eladására.

Akkor mégis, hogy jöhetett létre ez a merőben más helyzet?

Az elmúlt két évben folyamatosan azzal foglalkoztunk, hogy stratégiai partnert, pénzügyi társbefektetőt kerestünk a tovább már nem halasztható felújítási munkálatokhoz, hogy visszaadhassuk a Gellért Hotel korábbi dicsőségét. Ez a keresés azonban nem vezetett sikerre. Ettől a folyamattól teljesen függetlenül az Indotektől érkezett egy ajánlat a hotel megvásárlására, amit elfogadtunk.

A Gellért az ottani lehangoló állapotok mellett is évek óta hihetetlen magas vendégszámokat produkált. Mégis megszületett a döntés, hogy ilyen töltöttség esetében is eladja a Danubius...

Mindkét megállapítás igaz, viszont nincs a két tény között összefüggés. Azt pontosan tudtuk, hogy önerőből ezt a felújítást képtelenek lennénk elvégezni, emiatt kerestünk pénzügyi társbefektetőt. Ilyet éveken át nem találtunk, a helyzet pedig egyre tarthatatlanabbná vált. Ekkor érkezett az Indotek ajánlata, amely tartalmazza, hogy jelentős tőkét fordítanának a hotel felújítására a megvétel után, így ismét elfoglalhatja a Gellért a budapesti luxushotelek közt méltó helyét.

Mi lesz az ott dolgozók sorsa?

Elmondtam nekik a bejelentés alkalmával: mivel ma a szállodás szakma komoly munkaerőhiánnyal küzd, és a magas színvonalú szolgáltatások megtartásának egyetlen módja a lojális és elkötelezett munkavállalói csapat, így a Danubius, tizenöt magyarországi szállodájában mindig biztosít lehetőséget a kiváló munkatársaknak.

És mi történik az átmenetei időszak – az átadás-átvétel – idején?

Én azért ennél tovább is mennék: ahogy a közleményben is leszögeztük, nemcsak a tranzakció idején, hanem azon túlmenően sem lesz egy jó darabig komoly változás. Vagyis a foglalásokat, a ház napi működését, a vendégfogadást, a vendégek megfelelő kiszolgálását még egy jó darabig nem érinti az akvizíció, ez alatt az időszak alatt végig mi üzemeltetjük a szállodát. Sőt, mivel a homlokzat megtartásával teljes rekonstrukcióra készül az új tulajdonos, egy ilyen hatalmas horderejű beruházás, rekonstrukció hosszadalmas előkészítéssel, engedélyeztetéssel, tervek készítésével, elfogadtatásával jár – ez mind idő. Úgy vélem, minimum egy év, de lehet, hogy még tovább nem történik változás.

Az új tulajdonos a már említett közleményben kijelentette, az általa elvégzett munkálatok után a Gellért ötcsillagos hotelként egy luxus színvonalú nemzetközi hotellánchoz csatlakozik. Lehet erről többet tudni?

Erről ne engem, hanem az új tulajdonost kérdezze.

Végül egy utolsó, személyes kérdés: mikor járt utoljára a Gellértben?

A múlt héten, amikor az adás-vételt bejelentettem az ott dolgozóknak. Nem volt könnyű, összeszorul ma is a szívem, ha visszagondolok arra a napra.