Aztán jön a kellemes meglepetés: magyar oldalon egy lélek se, a búcsúi határ túloldalon pedig egy fiatal, kedves osztrák határőr a Buddha nyugalmával várja, amíg minden szükséges iratot előkotrunk a táskáink mélyéről, közben a velünk utazó kiskutyának mond pár kedves szót. Öt percnyi ügyetlenkedésünk után máris a átléphetjük a határt, és újfent megállapíthatjuk, Ausztria az általunk nem látott másfél év alatt mit sem változott, pedig nyilván nyugati szomszédainkat is alaposan megnyirbálta a covid-járvány. 

Ausztria a régi

A táj továbbra is gyönyörű és romlatlan, a hegyek hívogatóan magasak és fenségesek, az út menti mezőn élére állva sorakozik a gabona, a falvakban pedig a házak körül mindenütt rend és tisztaság.

Még meg sem érkezünk úti célunkhoz, a Karintia és Stájerország határán lévő Turrachi-tó mentén magasodó szállásunkra, de máris végtelen nyugalom kerít minket hatalmába. Rájövünk, felesleges rohannunk, inkább kényelmesen autózva gyönyörködünk a rég nem látott, relaxálásra tökéletesen megfelelő osztrák tájban.

A tó vize húsz fokos. Összességében

Szállásunk, a Panorama Hotel hatalmas tömbként magasodik a tó fölé, az 50-es években Angliából indult, de egész Európában hamar divatossá vált brutalista építészeti stílus impozáns osztrák képviselőjeként. A szobánk kényelmes, és ami az igazán lélegzetelállító benne: olyan panorámával rendelkezik, amivel nem győzünk betelni. Alattunk a Turrachi-tó kéklik, amiről időközben kiderül, általában 20 fokos a nyári időszakban, de úgy, hogy 10 fokos a karintiai részen, és ugyanannyi a stájer oldalon is, mondják nevetve a helybéliek. Vagyis a kettőből adódik össze a 20 fok, de volt már rá példa, teszik hozzá, hogy 15 fokosra is felmelegedett a nyári időszakban. A tó különben egy grófi famíliáé, a Bécsben saját palotával is rendelkező Schwarzenbergek tulajdona, és ahhoz is külön engedélyt kell kérni, hogy egy e-motoros hajó áthajtson rajta, annyira védik és óvják az állagát.

Erre a vidékre minden jellemző, csak az nem, hogy nyaranta elviselhetetlen a kánikula, a kétezer méter feletti hegyek szinte érinthető közelségének köszönhetően. 

Híres síparadicsom Turracher Höhe, a magyar sívendégek körében is roppant közkedvelt, de aki tavasszal, a nyári hónapokban vagy ősszel érkezik erre a vidékre, az is jól jár, mert itt minden évszakban tökéletesen érezheti magát, és aktívan kikapcsolódhat.

Nemcsak nagyokat lehet kirándulni, gyalogszerrel vagy kétkeréken nekivágni a biztonságos hegyi útvonalaknak, vagy akár az egész évben működő felvonókon felmenni valamelyik csúcsra, és onnan saját erőből leereszkedni a mélybe, hanem közben jó az a tudat is, hogy a kristálytiszta hegyi levegőben nincs egy szem pollen sem a légtérben, bármilyen allergiában szenvedők is úgy érezhetik magukat, mintha sosem lettek volna érzékenyek semmilyen szennyeződésre. És ami még szintén jó hír: a szúnyogok, legyek és más kártevők nem tudnak felkapaszkodni ilyen magasságokba, azaz a kártevőírtó riasztók ezúttal nyugodtan otthon maradhatnak, csak felesleges helyet foglalnának a csomagban.

Régen SZOT-szálló, ma kényelmes szálláshely, igazi topkörnyéken

A hotel tulajdonosa az esseni születésű Dr. Rolf Lohbeck, és azonnal felkelti érdeklődésünket, hogy miközben egy világot átívelő szállodacsoportot igazgat a most a 82 éves Lohbeck úr - 24, összesen 3400 ágykapacitással rendelkező szállodája van Ausztrián kívül Németországban és Amerikában, valamint saját sörfőzdéi, és szőlészetei – ezek vezetésén kívül főként könyvei írásával foglalatoskodik. Amelyben, mint kiderül, saját, a Szudéták környékéről származó családjának történetét írja le, több évszázadot átívelően, és lebilincselő történetekkel tarkítva.

Szálláshelyünket, a Panorama Hotelt különben, mint megtudjuk, 1965-ben építették, eredetileg szakszervezeti üdülőnek (magyarán: SZOT-szálló volt), majd 2017-ben került Herr Lohbeck tulajdonába, aki nem volt rest, és azonnal korszerűsítésébe, átépítésébe kezdett. Belefektetett igen jelentős összeget annak érdekében, hogy igazi négycsillagos hotelként működhessen tovább.      

A 66 szobából 55-öt teljes felújításon esett át, 11 még hátra van, azokban jelenleg a személyzet lakik, hamarosan azonban azok átalakítására is sor kerül.

A ház vendégköre elég vegyes: legtöbben, 44 százalékban belföldi, azaz osztrák vendégek foglalnak szobát, 23 százalékuk német területről érkezik, és harmadik helyen állunk mi, magyarok 11 százalékos vendégszámmal. A Hotel Panoráma egész évben nyitva, természetesen a sípályák ölelésénél fogva télen a legnagyobb a töltöttsége, de azon ritka házak közé tartozik a környéken, ahol mindössze 3-4 hétig tartanak zárva a téli csúcsszezon és a tavaszi nyitás között. Jelenleg 31 dolgozójuk van, és ami érdekesség: 17 különböző országból érkeztek hozzájuk az alkalmazottak, közülük legtöbben magyarok, ők most éppen 8-an vannak, és nagyon összetartó a csapat.

Az elmúlt időszak? Olyan nehéz, mint mindenkinek

2020-ban, halljuk a ház igazgatójától, Wendt úrtól, négy hétig voltak zárva, június 1-től a november eleji teljes lezárásokig normálisan működött és fogadott vendégeket a ház. Nem is alakult rosszul a tavalyi nyári foglaltságuk: 91 százalékosra tornázták fel a számokat, de ez persze korántsem fedezte a korábbi korlátozások és a következő időszak lezárásai okozta súlyos veszteségeket. 

Novembertől aztán jött a harmadik hullám, és gyakorlatilag, akárcsak egész Ausztria területén, a működésüket meghatározó teljes téli időszak ment a kukába, nem érkezhetett egyetlen vendég sem.

2021. május 19-én nyithattak ki először, akkor derült ki fehéren-feketén: 1,3 millió eurónyi vendégforgalom veszteséget könyvelhettek el a teljes téli időszak kiesése miatt.

Az idei május-júniusi időszakban már közel félházzal üzemeltek, maszkban és szigorú feltételekkel fogadhattak vendégeket, a korlátozások nagy részét július 1-vel oldották fel.

Túrák a cirbolyafenyők tövében, hegyi komornyik, Nocky Flitzer és a kihagyhatatlan kaiser smarni

A hotel éttermében félpanzióval várják a vendégeket, vannak köztük a karintiai tradícionális konyha remekei, valamint nemzetközi fogások, a reggeli kínálata pedig igazán első osztályú és bőséges.

Ami amúgy még jó hír: a Panorama Hotel árai szerencsére nem szálltak el, a magyar részről érkezőknek is megfizethető ez a szálláshely, és az osztrák vendégkört elnézve az a jellemző, hogy az aktív pihenésre vágyóknak, a környéken túrázóknak ez egy valóban minden kényelemmel felszerelt tökéletes kindulási és érkezési hely. A ház spa & wellness része pedig még a legkényesebb igényeknek is megfelel. 

Azért a túrák területén csak óvatosan: hiszen az osztrákok ebben nagyon profik, ami számukra könnyű vagy félkönnyű útvonalnak van jelölve, az honfitársainknak könnyen lehet, hogy igazából megerőltető menet. És az úti cél eléréhez mutatott helyi időhöz is nyugodtan adjunk még hozzá ugyanannyit, ha mi indulunk el a kijelölt túraútvonalon, vagy nordic walking útszakaszon az adott cél irányába.

Azonban minden nehézséget felejtett a táj döbbenetes szépsége, a mindenütt egymásba kapaszkodó cirbolyafenyők látványa – ezek a növények különben kizárólag e táj jellegzetességei -, a mindenütt békésen legelésző tehenek, a színpompás hegyi rétek és a hegyek közt, valamint lent, a tó ölelésében folyton egymást kergető felhőcsapat.

A hegytetők valamelyikére felérve különben nem kizárt, hogy egy előzékeny hegyi komornyikba botlunk (aki télen sípálya komornyikként pezsgőt oszt a felnőtteknek, finomságokat a gyerekeknek), nyáron pedig a túrázó vendégeket fogadja a magaslaton finom falatokkal, és mindenben segíti a kirándulókat.

Nem érdemes kihagyni egy 1,6 km hosszú ródlipályát sem, a Nocky Flitzeren való leszáguldást 2000 méteres magasságból le, a mélybe. Amelynek során a hegyi AlmZeithütte szakértő vezetője szerint mindent lehet a vágta alatt, csak egyet nem: megkerülni az előttünk haladót... Körívek, ugratók és hullámpályák teszik izgalmassá a leszáguldást, a tó szintjére leérő ródli teljesen veszélytelen, még az is a legnagyobb biztonságban érkezik a célhoz, aki abszolút amatőr, és sosem ült hasonló sporteszközben.

A Nocky indulópontján pedig, ami a környékbeli kirándulások fő központja, télen-nyáron üzemel egy Almhütte, ahol a kínált ételek, italok, valamint a hamisítatlanul jó kedvű hegyi kiszolgálás utánozhatatlan.

Megpróbálhatjuk persze  otthon is elkészíteni azt a császármorzsát, amelyet a házigazda, Georg Mathiesl sajátkezűleg állít össze vendégeinek, és szolgál fel, de előre el kell keserítenünk bárkit: bár a receptet szívesen megosztja azzal, aki kéri, azonban olyan hihetetlen ízgazgadságú, lágy és omlós kaiser smarnit odahaza sosem készíthetünk, mint ahogy Georg konyháján sül és ő maga tálalja hangos énekszóval és vidám évődés közepette.

RECEPT

Tökéletes Schmarren, azaz császármorzsa AlmZeithütte Turracher Höhe módra

Hozzávalók:
600 g tejföl,  140 liszt, 80 g cukor, 8 tojás,  200 ml tejszin (folyékony), 2 cl rum, 1 evökanál vaníliáscukor
**
Elkészítés:
- Tejfölt, lisztet, cukrot, tejszínt, rumot, tojássárgáját és a vaniliás cukrot összekeverni
- tojásfehérjét egy csipetnyi sóval felverni, hagyni, amíg felemelkedik
- tepsibe tenni a masszát kb 5 cm magasságra, utána 175 fokon 45 percig sütni felsö és alsó lángon és máris kész

A Turracher Höhe tónál lévő szálláshelyet és a környék élményeit bemutató kisfilm magyar nyelven: ITT