A szállodával való első, „éles” találkozásra szakmai designversenyünk zsűrijének képviseletében hárman érkezünk: Bakody Katalin, a JAB ANSTOETZ kelet-európai igazgatója; Kéry Balázs építész-belsőépítész, a Kroki Stúdió alapító-társtulajdonosa, a Klasszis TopDesign 2025 zsűrijének elnöke; valamint a versenyt életre hívó Turizmus Online szerkesztőségétől jómagam. A helyszínen a ház belső területeinek tervezője, Fejes Gergő belsőépítész és a szállodát üzemeltető Solvatory Kft. tulajdonosa, Fáska Gábor fogadja csapatunkat, hogy végig vezessenek a koncepción és a megvalósítás legizgalmasabb részletein.

Téblábolásból wow-élmény

Érkezésünkkor különben a Sas utcában, a Bazilika árnyékában álló, egymáshoz simuló két történelmi épület még minket is megtréfált: két bejárat, egyforma visszafogott homlokzat – nem kiabálja világgá, hogy hotel, impozáns zászlók, feliratok, táblák sem hirdetik sehol, hogy a két bejárat közül melyik az igazi. Aztán a 12-es szám alatt léptük át a kaput, és a hosszú, fedett átjárón keresztül érkeztünk a több szint magas, világos átriumba. Ez az a pillanat, amikor a vendég – ahogy most mi is – ösztönösen körbe néz. A csillárok, a boltívek, a fények játéka már itt megadják a  ház alaphangját: egy igazán történeti térbe érkezünk – kortárs megközelítésben.

1851-ben épült pazar épületből elegáns boutique hotel

A BasiliQ Hotel eredetileg egy 1851-ben épült, koraklasszicista lakóépületből – amely később egy biztosítótársaság székházaként funkcionált - született újjá. A műemléki védettség nemcsak rangot, hanem komoly kötöttségeket is jelentett: az értékleltár által meghatározott elemekhez – lépcsőház, nyílászárók, arányok – szigorúan ragaszkodni kellett, magyarázza Gergő találkozásunkkor. Nem lehetett csak úgy egyszerűen „újragyártani” a régit, sok esetben felújítani kellett azt, ami menthető volt.

A ház építészeti tervező cége a BORD Stúdió volt, a belsőépítészeti tervezői csapat pedig – az eredeti építészeti koncepciót követve – egy, már meglévő struktúrára húztak új dizájnt. A lobby, a reggeliző, a szobaméretek adottak voltak, a kérdés az volt: hogyan lesz ebből 2025 végén megvalósuló nyitásra egy versenyképes, karakteres négycsillagos boutique hotel?

Mi volt a legnagyobb kihívás? Nyilván a ház teljes újratervezése, újraértelmezése

– töpreng el a válaszon Gergő. Hiszen ebben a házban, teszi hozzá, nincs két egyforma tér: minden szoba más térfogattal, eltérő arányokkal, saját karakterrel rendelkezik. Itt nem lehetett sablonokban gondolkodni, minden egyes helyiséget külön kellett felmérni, újraértelmezni, és az adott adottságokra szabni.

Színek, fények, részletek

A belsőépítészeti koncepció a századforduló nagypolgári világát idézi, letisztult kortárs formákkal párosítva. A lobby világos tónusai után a reggeliző mélybordó és királykék árnyalatai ékszerdobozként jelennek meg a térben.

Versenyünk zsűrielnöke, Kéry Balázs – aki a pályázat idején még csak fotókon látta a hotelt – most élőben tapasztalhatta meg, mit jelent a „vibe”, amit egy fotó soha nem adhat vissza:

Egy tér lehet fotón impozáns, de az atmoszférája csak élőben derül ki. A fények, az anyagok, a hangok – ezeket át kell élni

- mondja, miközben Gergővel, a tervező vezetésével végig járjuk a házat.

Az emeleteken körbefutó gangról és a ház folyosóiról nyíló szobákban különösen erős a „csak itt, és csak helyben megélhető” élmény. Nincs két egyforma tér: a régi falvastagságok, az emeletek eltérő arányai miatt minden szoba más. A világos tölgy bútorok, a kék és konyak színű kontrasztok, a karakteres szőnyegek, a kéttónusú függönyök és az egyedileg gyártott, különleges megoldású tapéták olyan vizuális élményvilágot adnak, amelyek miatt a vendég jó eséllyel nem „egy budapesti hotelre”, hanem konkrétan a BasiliQ-ra fog emlékezni, ha itt foglal szállást.

Bakody Katalin, aki a kezdetektől a versenyünk zsűrijének alapító tagja, ezúttal nemcsak a designverseny bíráló szakértőjeként van jelen a ház meglátogatásánál, hiszen a hotel elegáns textilmegoldásai is az ő cégük, a JAB kínálatából kerültek ki. Mint meséli, ebben a házban egyetlen függöny sem „katalógusból kiemelt” darab: mindegyik kifejezetten erre a térre, egyedi tervezéssel és speciális varrástechnikával készült.

A teljes sötétítés kérdése különösen érzékeny pont egy szálloda esetén – a vendégek elvárják a tökéletes fényzárást. A tervező ezért kétféle anyagból álmodta meg a függönyöket. Technikailag megoldható lett volna egyetlen textilből is, akár elegáns panelezéssel, ám a dizájn szempont felülírta az egyszerűbb utat: a két szín találkozásának pontosan a párkány vonalában kellett futnia. A különböző belmagasságok és méretek miatt ezt nem lehetett egyetlen anyagból kivitelezni – így született meg az egyedileg gyártott, kifejezetten ide tervezett függöny, halljuk a JAB ANSTOETZ kelet-európai igazgatójától, aki azt is elmondja, hogy

az udvarra néző szobák esetében például precíz illesztési szempont volt, hogy a sötétebb, mélykék textil pontosan az ablakkeret vonalában záródjon, míg alul a konyakárnyalatú, lágyabb tónus jelenjen meg.

Majd azt is hozzáteszi, a varrásnál ügyelni kellett arra, hogy a tűnyomok még közelről se legyenek láthatók – ez a laikus szem számára talán apróságnak tűnik, valójában speciális technológiát és komoly tapasztalatot követel. Ráadásul a színvilág is kulcsszerepet kapott: a tér harmóniájához egyedi árnyalatot kellett legyártani. Ugyanez a tudatosság jelenik meg az ágyvégnél látható dizájntapétában is, amely természetes, szizál alapú textúrájával finom, organikus réteget ad a szobának.

A kompromisszum művészete

Egy műemléki épületben a kompromisszum nem megalkuvás, hanem szakmai alapállás. A boltíves mennyezetekbe például nem lehetett egyszerűen bevésni a világítást, így a technikai megoldásokat kreatív kerülőutakkal kellett kialakítani,

- mondja a tervező.

Gergő szerint – és ebben mindannyian osztjuk a véleményét – a legnagyobb siker éppen az, hogy a sok kompromisszum „nem látszik”: a harmónia – a hotel egyedi megjelenése, nyugalmat árasztó elegáns miliője – az épület minden elemében megmaradt.

Izgalmas kilátás a Bazilikára – harmónikus nyugalom befelé

A homlokzati lakosztályokból a Szent István-bazilika kupolája tárul fel – ez valódi fővárosi kuriózum. Ugyanakkor a belső átriumos szobák csendje és hangszigetelése legalább ilyen fontos egy alvásra, pihenésre használt helyiség esetén: a ház egyszerre kínál városi pezsgést és visszavonulásra alkalmas nyugalmat.

A lobbyhoz kapcsolódó Apsis Bar – ahol mi is leülünk a ház ügyvezetőjével, Fáska Gáborral egy kávéra - nemcsak a vendégek, hanem a környékbeliek számára is nyitott találkozópont, a fitness- és konferenciaterem pedig a funkcionalitást erősíti.

A szálloda vezetőjétől megtudjuk: a ház a nyitás óta kiemelkedő, 90 százalékos foglaltsággal működik. A vendégek a világ minden tájáról érkeznek, amihez kétségtelenül nagyban hozzájárul a lokáció ereje: a Szent-István-bazilika közelsége önmagában is komoly vonzerő, ráadásul a pesti belváros ikonikus turisztikai látványosságai mind kényelmes sétatávolságon belül elérhetők.

A nyitást követő időszak ugyanakkor, ahogy minden új szálloda esetén, finomhangolással telik. Ilyenkor még felszínre kerülhetnek kisebb hiányosságok, technikai pontosítások, amelyeket azonnal orvosolni kell. A vendégek semmit sem érzékelhetnek abból, hogy a háttérben éppen javítás zajlik: legyen szó egy, az étterem vendégterétől elválasztó konyhai ajtó cseréjéről, vagy a fan-coil rendszer precízebb hőmérséklet-beállításáról. 

A tervezővel tett háznéző sétánkon az is kiderül: a belső udvar fölé készült üvegtető csak jóval később került a házra – egykor szabad ég alatt élt ez a tér, a kaput pedig úgy méretezték, hogy egy lovaskocsi is kényelmesen áthaladhasson rajta az udvar felé. A múlt emlékeiből máig megőriztek más részleteket is: a tágas pince ma is eredeti arányaival idézi az egykori időket, és megmaradt az udvar díszes kútja is. Valaha itt oltották szomjukat a hosszú útról érkezők, és innen vitték fel a vizet az emeleti helyiségekbe. Apró, mégis karakteres részletek – amelyek arra emlékeztetnek, hogy ez a ház jóval a szállodai korszaka előtt is saját, különleges történettel rendelkezett.