Már amennyiben a miénk volt. Végül is igen, mert az adófizetők milliárdjaiból tartották éveken keresztül lélegeztetőgépen az amúgy saját erejéből életképtelen, elherdált vagyonú légitársaságot. Pedig sokunk legszívesebben már egy fabatkát sem adott volna érte/neki. Most valahogy mégis is rossz érzés, hogy a leállást követően egymásra ujjal mutogató politikusok illetve a vállalat elmúlt két évtized alatt elfogyasztott 16 vezetése, szerencsétlen magánosítás ide juttatta a Malévet. A légitársaság neve sokak számára az utazás szimbólumává vált; reggel a boltban sorban állva a leállásról cseréltek eszmét hétköznapi emberek. A Malév logó pedig az egyik legjobban eltalált légitársasági festés, időtlen több mint két évtizede.
A politikusokon kínjában
már csak kacag az ember. Viselkedésük ebben a helyzetben (is) alulmúlja az óvoda kiscsoportját. Jelenleg is csak maszatolnak egy új cég indításával kapcsolatban. „Ötven százaléknál több az esélye annak, hogy a Malév helyett létrejön egy új nemzeti légitársaság” – mondta Rogán Antal az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. A józan észnek ellentmond, ha politikusaink sosem mérték fel: a légitársaság leállása nem csupán abból áll, hogy néhány repülő nem közlekedik, illetve hogy megússzuk a hitelezők követeléseit.(Meglehet, a Malévnak még a csődvédelmét is ellenző kisebbségi tulajdonos Vnyesekonombank ellen már nem volt mit bevetni). A leállás megrenget több más ágazatot is - ideig-óráig. De ez nem jó a télen amúgy is alacsonyabb foglaltsággal és általában alacsony átlagárakkal dolgozó, elsősorban budapesti szállodáknak. Ahogy a be- és kiutaztatóknál is számos lemondás akad. Nem bészelve egy, az adott ország jellegzetességeit valamennyire magán viselő fuvarozó marketingértékéről. Persze, ha a Malév járatokon az utóbbi években ellátásként felszolgált konyhai készítményekre gondolok, akkor úgy vélem, abban egy konyhájára büszke ország imázsa szempontjából bőven benne volt még a fejlődés lehetősége. Ahogy a légi utaskísérők közül sokukon már egy alapos rácnfelvarrás sem segített volna, nem beszélve egyikük-másikuk „kedvességéről”.
A Ferihegyen 2011-ben
a vártnál nagyobb mértékben nőtt az utasszám. A forgalom nővekedésével egyetemben kezdett a repülőtér egy Európában megszokott, 21. századi légikikötővé válni, ahonnan jó elindulni és átszállni, megérkezni, ha leszámítjuk a gyalázatos, a Ferihegyet a várossal összekötő közlekedési lehetőségeket. A fejlődésnek indult légikikötő, ha ezt a kiesést belátható időn belül nem pótolja senki, különösen a Malév 1,5 milliós átszálló forgalmát, „végreptérré” silányul. Azt a régiós versenyt, amelybe beszállt, feladhatja. Bécs, Prága, Varsó péntek óta már még messzebb járnak. Márpedig az átszálló forgalmat csak egy, a repteret bázisként használó full-service, avagy hagyományos légitársaság biztosíthatja. Erre egy fapados képtelen, mert nem erről szól. Hiába tapsol bárki a nemrég még sértődötten levonuló Ryanairnek és ígért 31 járatának, 2 millió utasának meg a 2000 munkahelynek, tetszelegjen bár ebben a szerepben, nem fogja megmenteni sem a hazai turizmust, sem pedig a Budapest Airpoirtnak nem jelent megbízható partnert. Tanuljunk a 2010 őszi elvonulásukból! Vagy mennyibe kerültek ők Sármelléknek illetve az adófizetőknek, akik a marketingtámogatást összedobták? És repülnek még oda? Nem mellesleg a 31 járat slotjairól, résidőkről még állítólag meg sem állapodott a Budapest Airport-tal. Azzal sem leszünk kisegítve, ha az állam megint csak a mi adóforintjainkból majd kárpótolja a reptér üzemeltetőjét, az pedig rossz esetben köszöni szépen, levonul, neki az alvégen ez itt többé nem bolt. Ahogy nem lesz bolt a bolt a SkyCourt-on üzletet nyitó kereskedőknek sem; egész biztosan nem arra alapozták üzleti tervüket, hogy egy-két utas lézeng csak. Fapadossal ingázókra pedig végképp nem.
„A Malév leállásával átrendeződik a piac és ebben a helyzetben kell megtalálni azt a rést, ahol életképesen elindítható egy új légitársaság, akár egy nagy légi fuvarozó regionális központjaként” - mondta Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infrastruktúráért felelős államtitkára az ATV Start című reggeli műsorában hétfőn. Az államtitkár két külön dologról beszélt. Egy légitársaság nem lehet regionális központ, ezt inkább repterekre használják. De őszintén bízom benne, hogy nem az állóhelyeket bevezetni kívánó, a wc használatáért pénzt tarhálni akaró, a gépet egy pilótával hajózni tervező Ryanair lesz a nagy légi fuvarozó.
De hogy kell-e másnak
a Malév hálózatának valóban értékes része, a balkáni, erdélyi, moldáv, illetve közel-keleti ráhordó járatok, az erősen kérdéses. Az átszálló utas eddig sem azért ment Malévvel, mert az Budapesten keresztül közlekedett, hanem, mert a Malév jobb áron kínálta az utat, mint az egyébként a régióban szintén igen kiterjedt hálózattal rendelkező Lufthansa-csoport tag Austrian Airlines. Ráadásul ilyen minőségében jóval több pluszt tud adni utasainak, mint a oneworld tagságát is szerényen kihasználni képes Malév. A hasonló ráhordó hálózatot felvonultató hub-ok és fuvarozók csak örülnek, hogy eggyel kevesebb versenyző van a pályán.
És vajon segített-e a légitársaság helyzetén önfeláldozó módon a személyi állomány, akik közül sokan konkrétan vezető helyzetben még az egyre szorultabb helyzetben vergődő légitársaságtól is több pihenőidőt, magasabb fizetést követeltek?
Az egész helyzetnek talán a XVII. kerület polgármestere és a kerület lakosai örülhetnek, hogy lármás szomszédjuk, kényszerűen, kicsit letekerte a „volumét”
