A takarító személyzet különös gonddal tisztítja a mosdók kezelő csapjait, a toalett tartozékokat, de szinte soha nincsenek lemosva az ajtó kilincsek, a jegykezelő pultok asztalai, a székek, a komputerek keyboardjai,egerei, kapcsolói stb. Külön fejezetet érdemelnek a mozgó lépcsók gumi korlátai, az éttermek, büfék, asztalai, székei. Kiemelten fontosak a légkondícionálók szűrőcseréi, melyekkel a legtöbb probléma akadt.
A mérések szerint a legnagyobb fertőzöttség a nagy repülőterek tranzit váróiban van. Itt a világ minden tájáról érkezettek több órát is eltöltenek, hosszabb ideje vannak úton, tisztálkodási lehetőségek nélkül és szó szerint használják a várók padjait, székeit, mosdóit. Amszterdamban, a tranzitban éjjel és nappal 3 óránkét takarítanak, 5 óránként fertőtlenítenek. Londonban és Frankfurtban 5 és 7 óránkét végzik ugyanezt.
A fertőzések ellen csak egyoldalúan védenek a „lázkapuk”, ahol a belépő utasok test hőmérsékletét figyelik az esetenkénti járványok alkalmával. Régebben a közel és távol keleti repülőtereken az útlevélkezelés előtt egészségügyi kontroll volt, ahol a nemzetközi oltási lapot, a „sárga könyvecskét” ellenőrizték, és aki fertőzött területről jött annak védőoltással kellett rendelkezni. Amennyiben nem, úgy néhány napos karantén után léphetett be az országba. A távol keleti célállomásról Európába érkező járatokat a leszállás után, de még az utasok kiszállása előtt, aeroszolos fertőtlenítővel befújták.
Egy időben pl. a Budapestről Londonba menő MALÉV járatok futóműveit is, indulás előtt a KÖJÁL 9%-os neumagnollal fertőtlenítette és ezt okmányilag is deklarálta. Mára ezek mind megszűntek, azzal az indokkal, hogy a sárgaláz, vagy himlő már nem jelentős járvány. A felmérés egyben javaslatokat is tartalmazott, a napi többszöri alapos takarításra, az utasforgalmi helyeken és a repülőgépek fedélzetén is, az új és hatékonyabb takarító szerek és fertőtlenítő anyagok használatával.
