Emlékezetes, hogy az Unitravel két, 2015-ben meghirdetett amerikai körutazásával kapcsolatban arra a megállapításra jutott a Gazdasági Versenyhivatal, hogy az utazásszervező megtévesztette a fogyasztókat. Emiatt 1,6 millió forint bírságot szabott ki a GVH.
Erre a hírre akkor így reagált az utazásszervező: „Az Unitravel immár 3 éve nagy sikerrel indítja el az „USA West – A legszebb nemzeti parkok” programját. Ennek megfelelően a 2015. októberi túra is sikeresen lezajlott. Balszerencsénkre azonban volt egy feljelentgető kedvű utastárs, aki panaszlevelet nem nyújtott be, kártérítési igénye nem volt, ennek ellenére két hatóságnál is feljelentette az Unitravelt. Ebből az egyik, a Fővárosi Fogyasztóvédelem elutasította a feljelentést és megszüntette az eljárást. A Gazdasági Versenyhivatal azonban nem így tett. Egy éven át bizonygattuk és dokumentáltuk, hogy korrekten, előre tájékoztattuk mindenről az utasokat… hiába. A határozatban és annak indoklásában alapvető tárgyi torzítások és valótlanságok szerepelnek. A határozat ellen bírósági keresetet nyújtott be az Unitravel. Egyértelmű tény, hogy egy hatósági, prekoncepción alapuló túlkapás áldozatai lettünk” – nyilatkozta akkor Urbantsok Gábor ügyvezető.
Az Unitravel tehát bírósághoz fordult a GVH határozata ellen. Az ügyben idén tavasszal hozott ítéletet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, amely a GVH elmarasztaló határozatát hatályon kívül helyezte. Érvelésük szerint nem rendelkezett megfelelő hatáskörrel az ügyben eljárt Gazdasági Versenyhivatal.
Akit részletesen is érdekel a bírósági ítélet, az alábbiakban némiképp rövidített formában elolvashatja.
Az indokolás szerint „az alperes a felperessel szemben versenyfelügyeleti eljárást folytatott le, mely alapján megállapította, hogy a felperes 2014. és 2015. évi vonatkozó katalógusában, illetve ugyanebben az időszakban a honlapján az „USA nyugati part és legszebb nemzeti parkok” elnevezésű körutazással kapcsolatban közzétett kereskedelmi kommunikációjával megtévesztette a fogyasztókat azzal, hogy kényelmes terepjáró dzsippel való utazást ígért, miközben a dzsipet egyes önkéntesen jelentkezőknek, illetve esetlegesen kiválasztott utasoknak kellett vezetniük rotációs vagy egyéb kereskedelmi gyakorlat alapján előre nem látott módon.
Azt ígérte felperes, hogy az ár tartalmazza a nemzeti parki belépőket, ugyanakkor azt nem közölte, hogy ebbe a körbe nem tartoznak bele egyes programban szereplő, szükségszerűen meglátogatott állami és indián közösségek által fenntartott parkok, melyek belépőit így az ár nem tartalmazta. Azt ígérte továbbá, hogy az ár tartalmazza a reggelit a szállásokon, miközben azt is kommunikálta, hogy külön fizetendő reggelik is vannak, illetve ténylegesen fizetni kellett az utasoknak a reggeliért, vagy csak a reggeli italt tartalmazta az ár.
Az alperes a hatáskörét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló 2008. évi XLVII. törvény (továbbiakban: Fttv.) 10. § (3) bekezdésére alapította, tekintettel arra, hogy a határozat 82. pontjában megfogalmazottak szerint az Fttv. 11. § (1) bekezdés a) pontja figyelembevételével az alkalmazott kereskedelmi gyakorlat kiterjedtségére tekintettel megállapítható a gazdasági verseny érdemi érintettsége. E körben utalt arra, hogy a kifogásolt kereskedelmi kommunikáció időben elhúzódó jelleggel - féléves időszakokra kiadott - magas példányszámú, jelentős számú utazási irodában, országosan és széles körben elérhető katalógusokban, több alkalommal megjelent, valamint a felperes honlapján is folyamatosan elérhető volt.
Az alperes az illetékességét a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvtv.) 46. §-ra alapította. Az alperes a fenti jogsértésekért 1.600.000.- Ft bírságot szabott ki a felperessel szemben. Az alperes a felperes kommunikációs gyakorlatát a Fttv. 3. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősítette. A terepjáró dzsippel történő utazás tekintetében kiemelte, hogy az az Fttv. 6. § (1) bekezdés b) pontja alapján az áru lényeges jellemzőjének tekintendő, tekintettel erre, jogszabálysértő, hogy a kereskedelmi kommunikációban megfogalmazottakhoz képest a dzsipeket egyes önkéntesen jelentkező vagy kiválasztott utasnak kellett vezetnie. A nemzeti parki belépők kapcsán kifejtette, hogy az az Fttv. 6. § (1) bekezdés c) pontja alapján minősül jogsértőnek, tekintettel arra, hogy a nemzeti parki kategóriába nem tartozó egyéb parkok, így a meglátogatott állami és indián közösségek által fenntartott parkok tekintetében külön fizetendőként sem tartalmazta a felperes kereskedelmi gyakorlata a belépők fizetését, illetve fakultatív programként sem kerültek egyértelműen megjelölésre. Az utazás során külön fizetendő reggelik tekintetében az alperes az Fttv. 7. § (1) bekezdésének megsértését állapította meg.
A felperes a határozattal szemben keresetet terjesztett elő, melyben annak hatályon kívül helyezését és alperes új eljárásra történő kötelezését kérte, perköltség megítélése mellett. A felperes a kereseti kérelmében elsősorban az alperes hatásköri illetékességét vitatta. Álláspontja szerint a kereskedelmi gyakorlata a gazdasági verseny érdemi befolyásolására nem volt alkalmas, ekképpen az alperes a határozatának 82. pontjában idézett jogszabályi rendelkezést hibásan értékelte. Utalt arra, hogy a kétéves időtartamban összesen négy utazás került megszervezésre, az utakat a hirdetéseknek megfelelően 16-22 fővel tervezték lebonyolítani. A jogsértéssel érintett üzletek száma is 80 alatti, 80-nál kevesebb utas vett részt az utazásokon két év alatt, ekképpen semmiféle gazdasági előnyt nem jelentett a kereskedelmi gyakorlata. Kiemelte, hogy az utazásoknak maximum 4-6%-át érintették az alperes által felvetett problémák. Álláspontja szerint a határozatban foglaltakkal ellentétben nem hivatalból, hanem egyéni fogyasztói panaszra indult az alperes eljárása. Az egyes alperes által megállapított jogsértéssel összefüggésben kiemelte, hogy a dzsipes utazás az autókat vezetők részére inkább előnyként, mint hátrányként jelentkezett.
Az e körben tett kommunikációs gyakorlata jogsértőnek nem bizonyul, tekintettel arra, hogy több lépcsőben tájékoztatta az ügyfeleket a dzsipes utazás részleteiről, így arról is, hogy rotációs rendszerben, felváltva az utasok közül is kerülnek ki a gépjárművet vezető személyek. Az utastájékoztatókat az indulás előtt két héttel az utasok megkapták, amelyben egyértelműen rögzítésre került az önkéntes autóvezetés, valamint az indulás előtt tíz nappal személyes, felkészítő értekezleten is ismertetésre került ezen tény.
Felperes kiemelte, hogy e körben semmilyen formában nem akarta az utasokat félrevezetni azt a látszatot keltve, hogy helyi sofőrök vezetik a dzsipet. A nemzeti parki belépőkkel összefüggésben rámutatott, hogy a határozat megállapítása szerint is az internetes katalógusban a nyomtatott katalógussal ellentétben szerepelt, hogy három indián vagy tagállami kezelésű parkban külön belépődíjat kell fizetni. Ezen belépődíjak összege nem haladja meg a ténylegesen meglátogatott öt nemzeti parkban fizetendő belépők egy főre jutó összköltségét. Maximum 55 dollár költséget jelenthetett egy-egy utas számára, vagyis nem érte el teljes részvételi díj 3%-át. Egyebekben ezen látogatások fakultatív jellegűek voltak, ekképpen nem az utasoknak kötelessége a nemzeti parkokba jegyet váltani.
Az utazás során biztosított reggeli tekintetében az adminisztrációs hibából eredő tévedését felperes elismerte azzal, hogy a hirdetésben az szerepelt, hogy a főétkezésen kívül három reggeli költsége nincsen benne a részvételi díjban. Ugyanakkor ez elíráson alapult, tekintettel arra, hogy a részvételi díj három reggeli költségét foglalta magába. Ez az ellentmondás is bemutatja, hogy az utasok megtévesztése felperesnek nem állt szándékában. A négy reggeli különbségének költsége maximum 20 dollárt jelenthetett, amely az összes utazási költség elenyésző hányada volt. Felperes kiemelte továbbá, hogy az utazás maximalizált létszámára és a viszonylag ritkán történő megrendezésre tekintettel lehetősége több utasnak nem is volt megismerni az alperes által felvetett feltételeket.
Arra való figyelemmel, hogy itt üzletkötésről volt szó, az üzletek és az ügyletek e körben szinonim fogalomnak tekintendők, így az elért üzletek száma nem minősülhet jelentősnek jelen eljárásban. Utalt arra, hogy a kifogásolt kereskedelmi gyakorlata kapcsán panasz, illetve bejelentés hozzá nem érkezett. Ha valakinek az utazás előtt kifogása merült volna fel, akkor az Általános Szerződési Feltételekben rögzítettekkel ellentétben egyéni megállapodás keretében lehetőség lett volna kötbér, illetve költség fizetése nélkül az utazás lemondására. A nyomdai formában megjelent katalógussal összefüggésben kiemelte, hogy azok körülbelül 30.000 példányban kerültek kiadásra, melyek a társaság saját irodáiban, valamint a partner utazásközvetítőknél kerültek kihelyezésre és azokat kérésre bocsátották az utazó közönség rendelkezésére. Alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kiemelte, hogy a határozata ténybélileg és jogilag megalapozott, az abban foglaltak szerint a hatásköre fennállt az eljárás lefolytatására.
Utalt arra, hogy a felperes keresetlevele nagyrészt a körülményeket magyarázó kifogásokat tartalmaz az alperesi határozat jogszerűtlenségével kapcsolatos konkrétumok megfogalmazása nélkül. Olyan tényt vagy körülményt a felperes nem adott elő, amely a határozat jogszerűségének vitatása körében figyelembe vehető lenne, a felperes kereskedelmi gyakorlata két éven át tartó, folyamatos kereskedelmi gyakorlatot jelentett. A nyomtatott formában megjelent katalógus 2014-ben 32.000, míg 2015-ben 29.000 példányban került megjelentetésre.
Az utólagos tájékoztatás a felperesi jogsértés megállapítása szempontjából nem bír relevanciával, tekintettel arra, hogy az alperes a nem egyéni érdeksérelmeket bírál el, hanem a gazdasági verseny tisztességességét védi és az alperes az eljárás minden szakaszában köteles az ügyleti döntést, mint folyamat tekintetében megállapított jogsértést szankcionálni. Hatáskörének megállapítása tekintetében utalt a Fővárosi ítélőtábla 2.Kf.27.557/2011/4. számú ítéletének indokolási részére is, mely alapján a gazdasági verseny érdemi érintettségének, így az alperes hatáskörének megállapítása szempontjából az Fttv. rendelkezése alapján annak van jelentősége, hogy a vizsgált kereskedelmi gyakorlatot milyen széles fogyasztói kör észlelhette.
Ennek alapján kiemelte, hogy az alperesi hatáskör megállapítása szempontjából nem releváns, hogy összességében hány fogyasztóval kötött ténylegesen szerződést a felperes. Az utazások értékesítése esetén felperesi honlapnak, illetve nyomtatott katalógusoknak kiemelt jelentősége van annak tekintetében, hogy a fogyasztók jellemzően ezekből tájékozódnak, ezek alapján döntenek az utazás kiválasztásakor.
A felperes keresete az alábbiak szerint alapos.
A bíróságnak abban kellett tehát elsődlegesen állást foglalnia, hogy az alperes hatáskörébe tartozik-e a feltárt jogsértés, ekképpen a felperesi kereskedelmi gyakorlat a gazdasági verseny érdemi befolyásolására alkalmas volt-e. A bíróság kiemeli, hogy a hatáskör megállapításánál a gazdasági verseny érdemi érintettségének vizsgálata körében a 11. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételek eltérő súllyal értékelendők az ügy egyedi sajátosságaira való tekintettel. Az eljárás során maga a felperes sem vitatta, hogy a kereskedelmi gyakorlata - a félévente meghirdetésre kerülő utazásokra való tekintettel - két éven keresztül fennállt, tehát mind a 2014, mind a 2015. évben az amerikai utat az alperes által kifogásolt tartalommal hirdette meg a katalógusában. Ugyancsak nem volt vitás a felperes részéről, hogy a honlapján található hirdetés, valamint a közvetlen érdekeltségébe tartozó, illetve a partner üzletek száma alapján kiterjedt, országosan is széles körben elérhetőek voltak hirdetései.
A bíróság e körben rámutat arra, hogy nem tartotta megalapozottnak a felperes azon érvelését, hogy az üzletek száma a megkötött ügyletek számával azonosítható, tekintettel arra, hogy az üzlet nem a szerződéskötések számának feleltethető meg, hanem kifejezetten azon üzlethelyiségeket veszi vizsgálat alá, amelyben az alperes által jogsértőnek tartott tiltott kommunikáció megvalósult, illetve a kommunikációs eszköz elérhető.
A bíróság jelen eljárásban a kommunikációs eszköz jellegét, illetve a jogsértéssel érintett áru mennyiségét vizsgálva jutott arra a megállapításra, hogy a fentiekkel ellentétben az alperesi hatáskör nem állapítható meg, ekképpen versenyfelügyeleti eljárást sem lehetett volna lefolytatnia. A kommunikációs eszköz jellege tekintetében a bíróság kiemeli, hogy a vizsgált években 32.000, illetve 29.000 példányban jelentek meg ezen katalógusok. Ugyanakkor alperes által sem vitatottan ezen kiadványok közvetlen (direkt) terjesztésére felperes részéről nem került sor, kizárólag a saját, illetve partnerek üzleteiben kerültek kihelyezésre, melyet az utazási irodákba betérő ügyfelek részére, a különböző utazások iránt érdeklődő ügyfelek kérésére bocsátottak rendelkezésre. A honlap, mint kommunikációs eszköz egészének látogatottsági adatai szintén nem adhatnak alapot az alperesi hatáskör megállapítására, tekintettel arra, hogy a felperesi honlapon valamennyi felperes által hirdetett utazás meghirdetésre került.
Figyelemmel arra, hogy az alperes csak egy szolgáltatás - egy utazás - kapcsán emelt kifogást felperessel szemben, a honlap látogatottsági adatainak részletesebb ismerete nélkül, annak gazdasági verseny érdemi befolyásolására való alkalmassága szintén nem támasztható alá. A bíróság elfogadja az alperes azon álláspontját, mely szerint a hatáskör megállapításánál az nem vehető figyelembe, hogy ténylegesen az adott terméket mennyien vásárolták meg, jelen esetben az utazási szolgáltatást mennyien vették igénybe. Az alperes ugyanis vitán felül az ügyleti döntést, mint folyamatot vizsgálja, annak minden szakaszát kötelessége védeni, vizsgálata alá vonni, azonban jelen eljárásban nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy az érintett utazási szolgáltatást mennyien vehették igénybe.
A jogsértéssel érintett áru mennyisége bír jelentőséggel, erre való tekintettel állapítható meg jelen eljárásban, hogy annak csekély mennyiségére való tekintettel is a felperes kommunikációs gyakorlata a gazdasági verseny érdemi befolyásolására nem volt alkalmas. A közigazgatási iratanyagban fellelhető utazási katalógus szerint a felperes az utazásokat félévente hirdette meg, a 2015. évi kulturális körutak katalógusa szerint ebben az évben 16-22 fő részvételével. Jelen esetben tehát a fentiekre való tekintettel nem igazolható, hogy egy széles fogyasztói körhöz eljutott volna a felperes kereskedelmi gyakorlata, eképpen a gazdasági verseny érdemi befolyásolására való alkalmassága sem állapítható meg.
A bíróság álláspontja alapján tehát a kommunikációs eszköz jellege, illetve a jogsértéssel érintett áru mennyisége az eset összes körülményére való tekintettel nagyobb súllyal értékelendő az alperesi hatáskör hiánya körében, mint az alperes által kifejtettek a hatásköre megállapítása tekintetében.
A bíróság az alperes által hivatkozott, Fővárosi ítélőtábla ítéletét jelen eljárásban az alperesi hatáskör megállapítása tekintetében nem tekinti irányadónak, mivel a nevezett perben feltételek körében olyan mértékű eltérés állapítható meg, melyből nem következik, hogy ezen ítélet alapot szolgáltathat a jelen eljárás tényállása alapján a gazdasági verseny érdemi befolyásolásának alkalmasságára való megállapítására. Ezen ítéletben ugyanis a másodfokú bíróság az alperes hatáskörét arra való figyelemmel állapította meg, hogy ebben az eljárásban vizsgált kereskedelmi gyakorlat szerint a per felperesének szórólapjai több tízezer példányban ténylegesen kiosztásra kerültek, a felperesi honlapot havonta több tízezer látogató kereste fel, valamint az ítéletben meghatározott felperesi hirdetést tartalmazó, közel százezer példányszámú magazin is célzottan került kiküldésre.
Az ítélet alapját képező eljárásban továbbá a hatóság nem egy, hanem több felperesi termék tekintetében vizsgálta felperes kereskedelmi gyakorlatát és állapított meg ezen termékek tekintetében jogsértést felperessel szemben. Jelen perben ugyanakkor összefoglalva kiemelendő, hogy kizárólag egy szolgáltatás tekintetében, az „USA nyugati part és legszebb nemzeti parkok” elnevezésű körutazással kapcsolatban merült fel a felperes megtévesztő kereskedelmi kommunikációja.
A fent részletezettek szerint sem a felperesi honlap, sem a felperes, illetve partner irodáiban kihelyezésre kerülő katalógus alapján a gazdasági verseny érdemi befolyásolásának alkalmassága nem merülhet fel annak ellenére sem, hogy két éven keresztül széles körben került terjesztésre a felperesi katalógus. Fentiekre való tekintettel jelen eljárásban az alperes hatásköre nem állapítható meg. Mindezekre való tekintettel eljárásra nem volt jogosult, ezért a bíróságnak a felperes által kifogásolt további kérdéskörben, így a három kifogásolt felperesi magatartás tekintetében rendelkeznie nem kellett. Az alperesi hatáskör hiánya szükségszerűen maga után vonja, hogy az alperes megállapításokat a vitatott kérdéskörben nem tehetett volna. Mindezek alapján a bíróság az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte.”
