Ezt úgy kívánta megoldani, hogy nagyon olcsón lízingelt, nem egészen új, egyosztályos, szűkre székezett repülőgépeket szerzett be és ezekre (három gépről beszélünk) egységes 25 dolláros szuper turista tarifát hirdetett. Cégét szerényen magáról nevezte el Laker Airwaysnek. Özönlöttek a járatokra az „alacsony igényű” utasok Európából és az Államokból is, akiknek a poggyász túlsúlyukkal probléma soha nem volt, mert amijük volt, az egy hátizsákban is elfért. Hetekkel előre megteltek a járatok főleg a fiatalabb korosztály képviselőivel, és az utasok néha napokig ültek a repülőtéren remélve, hogy lesz néhány no-show és a felszabadult helyeken ők utazhatnak el. Így ment ez évekig, míg az előrelátható csőd be nem következett. A bukás után pedig olyan dolog történt, ami a történelemben sem korábban, sem azután nem fordult elő: az utasok köszönetük és lojalitásuk jeléül gyűjtést rendeztek a légitársaságnak, amit sajnos a szép gesztus sem tudott már megmenteni.
Nem valószínű, hogy a Laker megható története indíttatta a Ryanairt arra, hogy fontolóra vegye egy tengerentúli fapados járatsor elindítását. A Ryanair az elmúlt évben 79.649 utast szállított főleg Európában és a Lufthansán kívül olyan légitársaságokat utasított maga mögé, mint a világ első 10 szállítójának rangsorában szereplő Easyjet, Emirates, Air France, British Airways, KLM, Air Berlin vagy a tengerentúli United Airlines. Nem beszélve a rangsorban a tőle jócskán lemaradt többi fapadosról: Norwegianről, Wizz Airről. Bár a cégnek újabban komoly konkurenciát jelentenek az átalakult „menetrendszerű fapadosok” számos desztinációban azonban ezeknél előnyösebb pozícióval állják a versenyt. Sőt, idén is egészen biztosan jelentősen bővíteni fogja hálózatát a Ryanair.
Terveik szerint két európai pontról indulnának nagy forgalmú USA célállomások felé, heti több alkalommal. Bevezető tarifájuk valószínűleg 10 dollárról indulna - legalább is az első néhány hétben. Az USA-ba repülni ma már nem annyira egyszerű, mint volt néhány éve. Különféle engedélyek, igazolások, jóváhagyások az USA Légügyi Minisztériuma részéről nehezítik az indulást. A cég gépbeszerzései a bejelentett 175 darab Boeing 737-800-as, opciók nélküli rendelésen túl nem ismertek. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy a szakmának és a nagyközönségnek is gyakori meglepetéseket okozó Michael O’Leary hová szeretné reptetni a beszerezni tervezett 30-50 nagy távolságra üzemelő gépét. (Utóbbiak pontos típusa még nem ismert.) Az USA és a Távol-Kelet mint célállomás, azonban majdnem biztos. Ahogy azt is tudni lehet, hogy a gépeken prémium fedélzeti osztály és kiszolgálás is lenne, amelynek tarifái valószínűsíthetően jócskán a hagyományos európai légifuvarozók árai alatt maradnak.
