A hőség ellenére rengeteg érdeklődő francia és külföldi turistával találkoztunk ezen a helyen. A Gardon folyóhoz vezető út első állomása az a turisztikai látogatóközpont volt, ahol múzeum, fagyizó, ajándékbolt is található. A teraszon pedig székeket helyeztek el azoknak, akik erőt gyűjtenek a gyalogtúrához. Emellett eligazító tábla is segíti az érdeklődőket, hogy tájékozódjanak a környék érdekességeiről. A látogatóközpontot a mediterrán tájra jellemző olajfák környezetében alakították ki, amelyek között olyan is akad, amely már legalább száz éves.

Az ókori mérnökök technikai bravúrja

A központot elhagyva, gyalogosan alig néhány percnyi távolság után pillantottuk meg az árkádos, háromemeletes hidat, amely átíveli a folyó völgyét. Meghökkentő a kép az óriási méretekről, mégis egyszerűség és elegancia sugárzik belőle. A környéken csend honol, csupán a hídtól távolabb strandolók jókedve töri meg időnként a nyugalmat.

A híd aljához érve az idegenvezető a fennmaradt krónikákra emlékeztet, miszerint az ókori mérnökök egyik technikai csodája ez az építmény, amelynek egy része ma is áll. Egykor vizet szállítottak rajta félszáz kilométeren az Uzes melletti forrásokból az akkori Nemausus római városba.

Azt is megtudjuk, hogy feltehetően i. e. 19-ben épült, amelyet Augustus vejének, Marcus Vipsanius Agrippának tulajdonítanak. Technikai érdekessége, hogy a faragott köveit mész – mint kötőanyag – felhasználása nélkül helyezték egymásra. Az egyes tömbök súlya elérte a hat tonnát. A vízvezeték köveit vaskampók fogják össze ma is. Az építkezés feltehetően három évig tartott és a technika egyik csodájának számított, hogy csigás emelőkkel vitték fel az anyagokat. Úgy tartják, hogy körülbelül nyolcszáz vagy ezer ember dolgozott ezen az építkezésen, a munkákhoz szükséges követ pedig az környező bányából szállították ide.

Három évtizede a világörökség része

A további leírások viszont már arról számoltak be, hogy hiába építették ezt a fontos létesítményt, sajnos nem tartották karban, emiatt a vezeték kétharmada a IV. századtól kezdve eltömődött. Sőt később teljesen használhatatlanná vált, ennek ellenére a Pont du Gard nagyobbik része érintetlen maradt. Később a középkortól egészen a XVIII. századig a vízvezetéket hídként használták. A középső szint pilléreinek szélességét csökkentették, így alakítottak ki helyet a gyalogosoknak, de ez a helyzet veszélyeztette a szerkezet stabilitását. Emiatt a pillérek eredeti szélességét helyreállították és a vezetéket megmentették.

Azután fontos dátumként jegyezték fel a vízvezeték történetében az 1743-as esztendőt, amikor az alsó szint ívei mellett új hidat építettek, ezzel a forgalmat erre terelték át. A hatalmas építményt – amely már akkoriban kiemelt látványosságnak számított – a XVIII. században állították helyre, majd a korábbi hibákból tanulva folyamatosan gondoskodtak a karbantartásáról is. 1985-ben – idén immár három évtizede – az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.

Közel két évtizede – 1998-ban – azonban hatalmas árvíz pusztított ezen a vidéken, amikor a hídhoz vezető út és a szomszédos létesítmények súlyos károsodást szenvedtek. Ennek ellenére a hídnak nem lett nagyobb baja. Ekkor a francia kormány és a helyi önkormányzatok az Európai Unió és az UNESCO támogatásával nagyarányú fejlesztési projektet valósítottak meg ezen a területen. Mindez 2000-ben fejeződött be. A vízvezeték körüli területen ekkor gyalogos utat, valamint turisztikai létesítményeket alakítottak ki.

A kenusok és a kempingezők paradicsoma

A hidat – mint különleges turisztikai attrakciót – naponta megszállják a kíváncsi vendégek, hogy átsétáljanak és gyönyörködjenek a tájban és a monumentális méretekben. A folyó partján homokos strandot találnak az érdeklődők, amelyet sokan pihenésre, napozásra használnak. A Gardont pedig a kenuzó fiatalok szeretik leginkább, akik közül sokan itt töltik a szabadidejüket. Rajtuk kívül azok a vendégek, akik több napra érkeznek erre a szép helyre, igénybe vehetik a híd túlsó partján épített kempinget, ahol kényelmes szálláshelyet és sportolási lehetőséget találnak. A hídon és a folyón kívül itt a másik érdekesség a hegyoldal aljában nyíló barlang, ahol nyáron sokan hűsölnek a forróságban.

A rómaiak egykori technikai fejlettségét és építőművészetét kifejező Pont du Gard manapság Franciaország öt leglátogatottabb látványossága közé tartozik. Azokra emlékeztet, akik kitalálták, megvalósították és megőrizték korunknak is jelezve a római civilizáció fejlettségét. Ez a vízvezeték – amelyméretei alapján a legmagasabbnak számított a római birodalomban – mesterműnek tekinthető mérnöki munka eredménye volt, amelyre az utódok is büszkék.