Aquileia főterétől nem messze találni a turisztikai információs központot, amelyet csoportunk tagjai gyorsan megszálltak prospektusokat szerezni. Ezután közös sétára indultunk, hogy közelebbről is megismerkedhessünk a romváros feltárt értékeivel. Világörökségi területen jártunk, hiszen az UNESCO 1999-ben felvette listájára ezt a néhai római várost.
A fórum hatalmas oszlopmaradványai
Az Adriai-tengerhez közel eső település kiásott központját a mai lakók régebbi és modern házakkal, utakkal építették körül. Ez azonban nem zavarja a turistákat, hiszen szabadon sétálhatnak a Kr. e. 181-ben alapított település feltárt emlékei között. A város kedvező fekvése révén egykor fontos szerepet játszott a kereskedelemben, hiszen utak kötötték össze több más római birodalmi várossal, valamint annak külföldi központjaival is. A hírességek közül egykor itt járt Ciceró, a neves római költő, illetve Augustus, a római birodalom első császára is. Aquieliában született a birodalom későbbi uralkodója, Tiberius. Aztán 452-ben Attila hun király és csapatai elpusztították ezt a virágzó települést, és a lakosság a környező lagúnákban talált menedéket.
Manapság az észak Pompejiének is nevezik Aquileiát. Sőt, a régészek szerint a mediterrán régióban ez az egyik legjobb állapotban fennmaradt római romváros. Sétánk során rögtön előtűntek a tágas római fórum maradványai, amely egykor a politikai és a vallási élet központja volt. Feltételezések szerint a teret övező egykori épületek árkádjai alatt üzletek és borkimérések várták a polgárokat. Ma hatalmas oszlopok, medúzafejes oszloptalpak, valamint más díszes kőfaragványok láthatók a romjaiban is lenyűgöző fórum helyén. Innen indultunk tovább a kikötőhöz vezető valamikori római úton, amelynek néhány méteres szakasza jó állapotban maradt fenn.
A bazilika és a 73 méter magas harangtorony
A kikötő maradványaihoz érve különleges látvány fogadott. Hatalmasra nőtt ciprusokkal övezett úton haladtunk, ahol rakodópartok és valamikori raktárépületek romjai láthatók. A közel fél kilométer hosszú rakodópart közelében emelkednek az egykori késő római erődítmény maradványai. De elsétáltunk az ásatások során előkerült pompás kőfaragványok mellett is. Ezek mellett mozaikok, domborművek és sírfeliratok szemléltetik az aquileiai keresztények emlékeit az Őskeresztény Múzeumban. Ugyanakkor a régészeti múzeumban Észak-Itália legnagyobb ókori gyűjteményét őrzik. Különösen szépek az üvegekből, az elefántcsontból és borostyánból készült tárgyak.
Ám Aquileia legkiemelkedőbb nevezetessége az építészeti látványosságnak tűnő, monumentális bazilika, amelyet Szűz Mária tiszteletére építettek a IV. században. Később azonban többször is lerombolták, majd újraépítették. A ma látható alapok fölé emelt épületegyüttest 1031-ben szentelték fel, amikor a 73 méter magas, égnek emelkedő harangtornyot is átadták.
A híres ókeresztény mozaikgyűjtemény
A főtemplom belseje is különleges, hiszen a padlózatát borító ókeresztény mozaikok messze földön híresek a szépségükkel és a nagy kiterjedésükkel. Úgy tartják, hogy ez a mozaikgyűjtemény – amely főleg bibliai jeleneteket és állatfigurákat örökít meg – Észak-Olaszországban a legnagyobb ilyen jellegű bemutatóhely. Egyben az itáliai művészettörténet kiemelkedő alkotásai ezek, amelyeket a XX. század elején, 1909-ben tártak fel. Üvegpallókon sétálva láthattuk őket. De szembetűnő volt látni a jeruzsálemi mintára alkotott Szent sírt, amely Jézus temetési helyének másolta.
Mindezek mellett láthattuk az altemplomot is, ahol egy IV. századi ókori római villa maradványait mutatták be. De egy rajzot is őriznek itt, amely a lováról hátrafelé nyilazó, hódító magyar harcost örökített meg. A bazilikától délre a római piacteret, északra pedig a valamikori lakóházak romjait pillantottuk meg. Az idegenvezetőnk érdekességként említette, hogy a régészek tovább dolgoznak és a feltárások folyamatosak Aquileiaban. Arra törekszenek, hogy ezt a történelmi helyszínt még attraktívabbá tegyék a turistáknak.
Azt is megtudhattuk, hogy a valamikor fénykorát élt római város az 1493-ban Németországban megjelent Nürnbergi Kódexben is szerepel. Ebben a műben egy színes metszet mutatja be Aquileiát. Az Attila hun király és csapatának aquileiai ostromát felidéző rajzot pedig a magyar Képes Krónikában találhatjuk meg.
