Egy napos villámtanulmányutat szervezett a Brussels Airlines szeptemberben, hogy megmutassák nekünk a mindig nyüzsgő belga fővárost, és egy kicsit belekóstolhassunk a helyi ínyencségekbe is. A hajnali ébredés után néhány óra múlva már Brüsszel központjában találtuk magunkat – közvetlenül a Zaventem repülőtérről egy rövid vonatozással máris a főváros sűrűjébe lehet érkezni. Ott találkoztunk a húsz éve Brüsszelben élő magyar idegenvezetőnkkel, aki végigkísért minket a város szívében. A 19 kerületből álló Brüsszel városmagjában, az azonos – vagyis Brüsszel – nevű kerületben indultunk felfedezőútra.
Mocsaras vidékből vagyonos város
Bár ma már nehéz elképzelni, de a város eleinte egy szigetekkel szabdalt mocsaras területen feküdt, ahol csupán néhány ház és egy kis templom állt. A 10. század végén azonban Alsó-Lotaringia hercege úgy döntött, itt lesz a lakhelye. 977-ben el is kezdett építkezni, két év múlva pedig ide költözött, ezért 979-et Brüsszel születésnapjának tekintik. Később lovagok, kézművesek, kereskedők telepedtek le itt, így egyre népesebb lett a város.
Az önálló Belgium igen későn, csak az 1830-as belga szabadságharc után jött létre, területén hercegségek és grófságok léteztek, majd előbb a franciák, később a holland királyság foglalta el. Belgium első királya I. Lipót volt, de fia, II. Lipót uralkodása alatt (1865-1909) kezdett el igazán felvirágozni az ország. Ő azt vallotta: Brüsszelt modernizálni kell ahhoz, hogy méltó legyen egy királyság fővárosához. Ezért nagyszabású építkezésekbe kezdett, amihez meg is volt az anyagi keret – Kongó ugyanis abban az időben belga gyarmat volt, ahonnan elképesztő mennyiségű gazdagság áramlott be az országba. II. Lipót nevéhez fűződik többek között az igazságügyi palota és a Parc du Cinquantenaire közpark létrejötte is. De a korábban leégett, majd újraépített királyi palotát is átalakíttatta az uralkodó – egy kis Versailles-t akart itt létrehozni, így a palota mai képe az ő terveit, a 19. századi állapotokat tükrözi. A jelenlegi belga uralkodó, Fülöp király nem a palotában lakik, de ott dolgozik. Idegenvezetőnk elmondása szerint a király uralkodik, de nem kormányoz. Legfontosabb feladata az, hogy - több-kevesebb sikerrel - egységet teremtsen a két fő nemzetiség, a hollandul beszélő flamandok és a franciaajkú vallonok között. Brüsszel és környéke egyébként az egyetlen része az országnak, amely hivatalosan is kétnyelvű.
A művésznegyedtől a pisilő kisfiúig
Sétánk során megtekintettük a hatalmas igazságügyi palotát, amely 1870-es építésekor nagyobb volt, mint maga a királyi palota. Hogy mi szüksége volt egy kis államnak egy ilyen nagy épületre? Állítólag az akkor még fiatal – és kongói gyarmata miatt igen gazdag – ország meg akarta mutatni, hogy nekik semmi sem lehetetlen. Innen most egy köztéri lifttel lehet lejutni a Marolles-negyedbe, ami hamar sokunk kedvencévé vált a maga lezserségével – a történelmi kalandozás után nagy kontraszt volt a környék fiatalos hangulata. Itt korábban főként spanyolok éltek, ennek köszönhetően ma is sok a spanyol leszármazott, manapság pedig egyre felkapottabb területnek számít: művészek özönlenek ide a világ minden részéről, lakásokat vásárolnak, és alakítják a kerület képét. Itt található a bolhapiac, és a legkülönbözőbb kis üzletek sorakoznak egymás mellett – a modern dizájnbolt mellett régiségkereskedés, a vintage ékszerüzlet után kortárs bútorokat és lakáskiegészítőket kínáló bolt, de egy dolog mindben közös: a rendkívül ötletes, olykor meghökkentő elrendezés és kirakat, melyek egyenként is látványosságszámba mennek.
Brüsszel, Belgium előszava
Nem sokkal később Brüsszel jelképéhez, a Manneken Pis-hez, azaz a pisilő kisfiút ábrázoló szoborhoz érkeztünk. A kis szobor rengeteg turistát vonz, különböző nemzetiségű látogatók fényképezkednek a helyszínen. A szobor körül pedig – kihasználva a nagy felhajtást – az ország egyéb specialitásait árusító üzletek sorakoznak: a világhírű belga csokoládét kínáló bolttól kezdve a gofrisig minden van, mi szem-szájnak ingere. Sörözőkből és éttermekből sincs hiány: az első meghökkentő „kocsmaélményünk” egy olyan épületen vezetett keresztül, ami a nap nagy részében sörözőként, kora esténként pedig bábszínházként funkcionál, ennek megfelelően a dekoráció is főként bábokból és marionettbabákból áll.
Érdeklődtünk, idegenvezetőnknek mit jelent Brüsszel, hogyan írná le a várost néhány mondatban, milyen érzés lehet itt élni. „Kicsit megfoghatatlan, mert minden területe más és más. Ha Belgium – beleértve a flamand és a vallon részt is – olyan, mint egy művészeti könyv, akkor Brüsszel az előszava. Itt minden megtalálható, de egy kicsit szürrealista az egész. Ellentmondásokkal teli, mégis működik” – osztotta meg velünk gondolatait. Hozzátette: a belga egy nagyon nyitott népség, kedvelik az újat, szeretnek jól élni, nyugodtan és lassan, élvezni a mindennapokat és jókat enni. Ez utóbbit tükrözi az ízek utcája is, amelyen mi is végigsétáltunk – itt nem találni mást, mint éttermek és bárok végeláthatatlan sorát.
Nem kérdés a biztonság
Idegenvezetőnktől azt is megtudtuk, hogy a Zaventem repülőtéren és a metróban történt márciusi robbantások óta az eddigieknél is jobban odafigyelnek a biztonságra Brüsszelben: megerősítették a rendőri és a katonai jelenlétet, alaposan mérlegelik, hogy egy rendezvényt kockázatos-e megtartani, és ha igen, akkor előfordul, hogy le is mondják azt. Az embereket a fontosabb vagy zsúfoltabb épületekbe való belépéskor átvizsgálják, több helyre szereltek térfigyelő kamerákat, és sok a civil ruhás rendőr is. A turisták hiányát persze így is megérzi az ország. Az idegenvezető egy példát ki is emelt: korábban rendszeresen jártak ide a gazdag kínaiak a charterjáratokkal, ezek a járatok azonban bizonytalan időre leálltak, a helyiek pedig csak bíznak benne, hogy jövőre újra elindítják őket.
Itt mindenki otthon érzi magát
Idegenvezetőnktől elbúcsúzva a brüsszeli turisztikai hivatal sajtósa, Pierre Massart vette át a csapatot, de csak miután megebédeltünk az ízek utcájának egyik régmúltú éttermében, az 1893-ban nyitott Chez Léonban. Itt természetesen helyi ínyencségeket fogyasztottunk: kézműves sört és zöldfűszeres kagylót, desszertként pedig gofrit és belga csokihabot. Ezután egy sörházba igyekeztünk, az odafelé vezető úton – amit kis kerülővel tettünk meg, hogy még többet láthassunk – pedig Pierre Massart elmesélte: Brüsszel igazi kozmopolita város, ahol szinte az egész világból megtalálható egy kis szelet. Hozzátette: itt a legtöbben otthon érezhetik magukat, hiszen mindenki talál valamit, ami az ő kultúráját hordozza magában. Mivel magyar csapatot kísért, ezt is emelte ki: Brüsszelben van magyar étterem, pékség és magyar könyvtár is. De több mint száz múzeum található itt, és az ételek is változatosak – sétánk alatt láttunk etióp, chilei, kubai, olasz és tibeti éttermet is. Kísérőnk hozzátette: ahhoz, hogy valaki igazán megismerje Brüsszelt, nem elég a turisták által jól bejáratott, szinte kötelezően kipipálandó útvonalon végigmenni, hiszen úgy nem fogjuk látjuk a város igazi arcát. „Brüsszelben el kell veszni” – hangsúlyozta.
Sör és sajt, a tökéletes páros
Ezen a kis kerülőn kicsit mi is úgy éreztük, hogy elvesztünk a városban: a turistaáradat elől kitértünk, majd hamar a várva várt sör- és sajtkóstolón találtuk magunkat. A sörház tulajdonosa megosztotta velünk a különböző típusú – lager, pilseni, porter és stout – sörök készítésének mikéntjét, sőt, még a hűtőkamrát is megnézhettük, ami mindenkinek különösen jól esett a 30 fokos melegben. Megtudtuk, hogy bár mennyiség tekintetében nem Belgium az első számú, kézműves söröket gyártó ország, de a mai napig az egyik leginspirálóbb a világon. És ha valaki azt gondolja, hogy a sör és a sajt nem jó páros, az sürgősen kóstoljon együtt igazi belga sört és sajtot. Természetesen más illik a világos és más a stout-típusú nedűkhöz, de az enyhe sajtoktól a karakteres zamatúakig a különböző ízek tökéletes harmóniát alkotnak az egyes kézműves sörökkel.
Megsínyli a merényleteket Brüsszel turizmusa
A brüsszeli turizmus alakulásáról friss statisztikai adatok még nem állnak rendelkezésre, Flandria – melynek része a főváros is – idegenforgalmáról azonban már elérhetők az idei első félév turista- és vendégéjszakaszámai. Eszerint januárban (+1%), februárban (+4,2%) és márciusban (+8,6%) – vagyis a robbantásokig – még emelkedni tudott a turisták által a régióban eltöltött vendégéjszakák száma, a negyedik hónaptól azonban egyre kevesebb látogató érkezett ide. Áprilisban 19,2%-kal, májusban 14,1%-kal, júniusban pedig 13%-kal csökkent a látogatók által Flandriában eltöltött vendégéjszakaszám. A helyiek azonban bíznak benne, hogy hamarosan helyreáll a rend, és úgy tűnik, mindent meg is tesznek ennek érdekében.
Fotók: Berende Alexa
