Az ország ráadásul elég kicsi ahhoz, hogy gyorsan és egyszerűen utazhatunk vonattal keresztül-kasul a vidéken és bejárhatjuk az egész országot. Mi Dél-Hollandiát vettük célba, és Eindhovenből először Bredába indultunk. A pályaudvaron található számos automaták egyikében kevesebb, mint két perc alatt vettük meg a jegyünket, majd máris felszálltunk a Hága felé tartó járatra, amely háromnegyed órával később már meg is érkezett első számú úti célunkhoz.

Bredában mindig történik valami

Ha szeretnénk magunkba szívni a holland kultúrát, vagy csak élvezni a város adta lehetőségeket, nagyokat sétálni, vagy éppen karneválozni, akkor Breda tökéletes célpont. Történelmi műemlékek és hangulatos utcák, mókás üzletek és kávézók sokaság várja, hogy felfedezzük őket. Annak ellenére, hogy nem létezik igazi holland konyha, elképesztően jókat lehet itt enni – és nem csak itt, hanem bárhol az országban. Ha bredai tartózkodásunk kapcsán csakis kizárólag egyetlen dolgot emelhetnék ki, akkor az tényleg az evés lenne. Először is a Sip First kávézó okonomiyaki-járól kell beszélni, ami egy japán palacsintaszerű étel káposztával, gombával, gyömbérrel és szecsuáni szósszal. Annyira fenséges étel, hogy valószínűleg soha nem fogom elfelejteni.

A világ minden utcai ételkínálatának teljes repertoárja megtalálható a város régi színházából kialakított The Streetfood Club nevű étteremben, ahová asztalfoglalás nélkül nem érdemes próbálkozni, de elmenni mindenképpen kötelező – persze csak ha jót akarunk enni. De a látvány miatt is, mert kevés ehhez fogható impozáns étterem létezik. Bohém minden négyzetcentiméterében, egy igazi hotspot, ahol az ázsiai ételek simán megférnek a hamburgerrel, a vegán fogásokkal, a spanyol empanadákkal és a sültkrumpli variációkkal. Hasonló ízorgiát kínál a Foodhall nevű nyüzsgő ételközpont – ezt nem is lehet máshogy mondani – ahol szintén a világ összes konyhája fúzionál, de itt az éttermeknek egy külön standjuk van, ahol külön kell kérni vagy mobilunkról rendelni. Van itt is minden, mi szem szájnak ingere: vietnami konyha, brazil tápiókahamburger, koreai és thai streetfood, indiai és olasz, csak győzzünk választani.

De mielőtt bárki azt gondolná, hogy Bredában csak enni lehet…

Van itt múzeum, hatalmas park, természetesen a várost körülölelő csatorna, különleges üzletek, titkos kertek, vintage üzletek, koncertek és februárban például hetekig tartó karnevál, amelyre meglepő módon minden magára kicsit is adó városlakó elmegy, méghozzá a legjobb és legszínesebb – lehetőleg pink, lila és leopárdmintás – nyolcvanas évekbeli síruhájában (síszemüveggel ellátva, mert anélkül nem teljes a jelmez) vagy minimum valamilyen csillogó, flitteres vagy sziporkázóan feltűnő és bolondos jelmezben.

A modern építészet és a gasztronómia újabb fellegvára

Rotterdamban mi a magunk részéről teljesen elvesztünk az ételek imádatában, és ennek a legfőbb oka az volt, hogy megint életünk egyik legjobb ízélményében volt részünk. Nem tudom máshol ez hogy van, de a mi családunkban vannak bizonyos ételek, amelyeket nagyon szeretünk, ezért sokszor készítjük – és nem csak készítjük, hanem amikor csak lehetőségünk adódik, meg is kóstoljuk. Így vagyunk néhány édességgel, a shakshukával és a rámennel is. Rotterdam pedig azért marad örökre emlékezetes, mert itt van a legjobb japán rámenező, ahová egyenesen a téli olimpiájáról híres Sapporóból hozzák a tésztát. Legalábbis ezt hirdeti magáról az étterem már a bejáratnál, ahol 15 percet álltunk sorba, hogy bejuthassunk. Nem volt egyszerű, de bejutottunk és nagyon megérte, helyi japánok között fogyasztottuk el ebédünket. Hasunkat megtöltve indultunk a második legnagyobb holland város bevételére, amely a modern építészet, az innováció és a sokszínűség szinonimája.

Ezt mi sem támasztja jobban alá, mint a modern lakóházak és égbenyúló épületek között a csatornákon álldogáló százéves hajók, amelyek gyakran lakóhajóként, kocsmaként vagy elegáns boutique hotelként szolgálják a várost.  Elsőre Rotterdam egyébként nem egy szép város, kicsit el kell merülni benne, hogy észrevegyük: tele van kontrasztokkal és meglepetésekkel. A helyzet ugyanis az, hogy Rotterdamnak a második világháború miatt nincs gyönyörű történelmi központja, keskeny macskaköves utcái és olyan csatornái, mint Amszterdam, Utrecht vagy Delft esetében, de helyette van egy régi városrésze, Delfhaven, amelynek patinás házai egy keskeny csatorna két partján futnak végig, van egy zseniális tengerészeti múzeuma, több építészeti remekműve, mint a város egyik szimbólumává vált Erasmus-híd és az élére állított kockákból álló lakóház vagy maga a pályaudvar épülete.

A legromantikusabb holland város

Nincs jobb módja annak, hogy megismerjünk egy új helyet, mint cél nélkül sétálni – néha egyenesen hagyni magunkat eltévedni.  Ez hatványozottan igaz a kék-fehér porcelánjairól híres Delftre, mert Johann Vermeer városkájában sétánk közben mindenhonnan – stílszerűen – festői csatornák és képeslapszerű látvány tárul elénk.

Delft amúgy tökéletes egynapos kirándulási célpont, és egyben mesebeli portré az Amszterdamon túli Hollandiából. A tökéletes delfti nap úgy néz ki, hogy felszállunk a vonatra – esetünkben Bredában – és fél óra alatt villámgyorsan odaérünk a száznyolcvannal száguldó és (szinte) mindig percre pontosan közlekedő holland vonattal, majd rövid sétával megérkezünk a „belvárosba”, ahol lényegében egy jó kávé és reggeli elfogyasztása után csak sétálunk, sétálunk és sétálunk.

Szerencsére Delft meglehetősen kicsi, tehát nem olyan nehéz megtalálni a látnivalók többségét és feltehetően mindegyik az utunkba is kerül: az Oude Kerk, vagyis a régi templom és a vele szemben található Új templom (ez utóbbi tornyába fellépcsőzhetünk a pazar kilátásért), a szintén a Fő téren található sajtüzlet, ami minden sajtimádó számára egy paradicsom, illetve a város legrégebbi kocsmája is megér egy próbát. Séta közben egészen biztosan rábukkanunk a legkisebb színházra is, ahogy gyönyörű art deco elemekre, ólomüveg ablakokra, régi táblákra, porcelánt árusító üzletekre, hangulatos pékségekre, ahol megint csak enni kell. És miközben begyűjtjük az újabb gasztróélményeinket, szép lassan rájövünk: Hollandia sokkal többet tartogat, mint azt elsőre gondolnánk.