Alig másfél órás repülőút után Brüsszelből érkeztünk Carcassonne-ba, ahol enyhe, szinte tavaszias volt az idő. Mindenki a belvárosba igyekezett, hogy felfedezhesse a települést, amely szerepel a húsz leglátogatottabb turisztikai látványosság listáján Franciaországban.
Régi rajzok alapján épült újjá
Az Aude folyó partján, ötven méter magas dombon álló építészeti különlegesség a méreteivel meghökkentő látványt nyújt. Ugyanakkor jó példája annak, hogy milyen volt egy régi városerőd, amelyet csaknem három kilométer hosszú dupla várfal véd. Az első bástyáit még a rómaiak építették, belső falait viszont az V. században a vizigótok emelték. A külsőket IX. Lajos francia király uralkodása alatt építették. Ez a kettős erődrendszer pedig bevehetetlenné tette ezt a várat. Carcassonne-t az elmúlt évszázadokban sokan megcsodáltáktöbbek között az író, művészettörténész és régész, Prosper Mérimée (1803-1870), aki a XIX. században indított mentőhadjáratot az akkorra már teljesen tönkrement vár újjáépítésére. A helyreállítására Eugène Viollet-le-Duc (1814-1879) építész, műtörténész és restaurátor – a középkor szerelmese – kapott megbízást, aki az egykori rajzokat felhasználva építette újjá a várat, miközben megtartotta annak minden régi elemét.
Manapság ebbe a várba eljutni és sétálni a régi falak, tornyok között szinte olyan, mintha egy mese színhelyén járnánk. A történelmi erődváros – ahogy a franciák mondják, a La Cité – 52 őrtornyával, felvonóhídjaival és hangulatos, macskaköves utcáival természetes díszletei Carcassonne-nak. Ez a háttér az amerikai filmrendezőt és rajzfilmgyárost, Walt Disney-t (1901-1966) is megihlette, aki állítólag erről mintázta Csipkerózsika kastélyát. Külön élményt jelent a várban a Saint Nazeire-bazilika látványa, amely kívülről és belülről egyaránt pazar. Megcsodálhattuk a gyönyörű oltárait és üvegablakait, a román és a gótikus művészet e különleges keverékét. A vár alsó részében – már a falakon kívül – pedig láthattunk Saint Michel-katedrálist, a piacot és a helybeliek kedvenc találkozóhelyét a Carnot-teret.
Hotelek, kávézók, éttermek a várban
Az erdőrendszer másik különlegessége a múzeum, ahol a régészeti feltárások során előkerült kövek, építménymaradványok sokaságát mutatják be. Ezek közül a legrégebbiek a római kori emlékek. Az erődváros történetét pedig egy rövidfilm segítségével ismerhettük meg a múzeumban levő vetítőteremben. A belső díszudvarban sétálva a román, a gótikus és a reneszánsz építkezés csodálatra méltó emlékeivel találkozhattunk.
Ezután a felvonóhídon túlhaladva elénk tárult a belső vár élete, vagy ahogy nevezik, a forgalmas kisváros szíve. Itt minden apró utcában emléktárgyüzleteket, kávézókat, éttermeket, pékségeket, régiségkereskedéseket láthattunk. A vár belsejében két szálloda is működik, ahol ma jellemzően külföldi vendégek szállnak meg. Azt is megtudtuk, hogy az erődépítmény falain belül nyaranta fesztiválokat is rendeznek, amelyeknek színpadául egy amfiteátrum szolgál. Itt nemzetközi zenei és táncbemutatók sorát láthatják az érdeklődők, emellett látványos tűzijátékkal is szórakoztatják a városba érkezőket.
A bástyákkal összekötő várfalsétányon jártuk körbe az erődítményt. Innen csodálatos panoráma nyílik a turistáktól nyüzsgő kisváros házaira, épületeire, a nevezetességekre és a Carcassonne-on átfolyó Aude folyóra is. Lejjebb pedig láthattuk a Canal de Midi csatorna egy részét is, amelynek a kikötőjében jelenleg téli álmot alszanak a kirándulóhajók. Tavasztól őszig ebből a kikötőből szállítják hajókkal a turistákat, hogy megismerkedhessenek a csatorna szépséges látványával.
Az antik városkaputól a divatüzletekig
Az erődvárosban tett séta után gyalogosan indultunk lefelé a belvárosba. Eközben elénk tűnt a város antik kapuja, valamint a városfal egy része is. A vár környéki utcákon végig haladva régi házak sorakoznak, amelyekben ma is családok laknak. A nagy részüket az utóbbi években eredeti állapotukban újították fel. Akadnak közöttük barnára, illetve kékre festett kapuk és ablakok is, amelyek még különlegesebbé varázsolják az itteni környezetet. Ezen a városrészen leginkább autókkal és gyalogosan közlekednek az emberek.
A középkori emlékhelyet magunk mögött hagyva értünk a belvárosba, ahol szállodákkal, éttermekkel, kávézókkal és divatüzletekkel találkozhattunk. Az éttermek előtt sorba rendezett asztalok mellett fiatalok és idősek ültek, miközben a tavaszra emlékeztető télben teát, kávét kortyolgattak. Ez is hozzátartozik a carcassonne-i idillhez.
