Míg az alpesi sízés szerelmesei a hegycsúcsokról száguldanak a különböző nehézségű pályákon, addig azok, akik máshogy élveznék a havat kipróbálhatják a könnyebb félnapos túrákat, de akár a kihívásokkal teli nehezebb terepeket – sílécen, hótalpakon vagy simán csak egy hótaposóban.

A sífutás eldorádója

Dachstein tekintélyt parancsoló hegycsúcsainak vonzásában Gosautól Abtenauig számos sífutópálya található, amelyek remekül megfelelnek a különböző igényeknek és képességeknek. Vannak kezdőknek való könnyű, sík pályák, de bőven találhatunk kihívásokkal teli, meredek lejtőkön átvezető a haladóknak valót – mondanom se kell, ez utóbbiakkal egy nem túl tapasztalt sífutónak könnyen meggyűlhet a baja.

Miközben táskámból próbálom elővarázsolni a napszemüvegemet a COOEE Alpin Hotel teraszán, előttem a napsütésben vakítóan hófehér tájon két sífutóra leszek figyelmes. Figyelem, ahogy egymás után csúsztatják a hóban a lábaikat, és milyen könnyedén siklanak az erre célra kialakított nyomokban. Másra sem tudok már gondolni, mint hogy délután mi is felcsatoljuk a léceket és elinduljunk felfedezni a környéken lévő hat sífutó útvonal egyikét. Szobánkat birtokba véve, máris a hotelben található kölcsönző felé tartunk, és a 17 eurós díj kifizetése végre mi is elindulhatunk. A Dachstein kétezer méteres hegycsúcsai kőbálvánnyá meredve figyelik minden lépésemet – biztos látják, hogy nem vagyok túl tapasztalt sífutó, mosolygok is magamon a kezdeti bizonytalanabb mozdulataimmal.  Szerencsére gyorsan belejövök a mozgásba, néhány perccel később már fülig érő szájjal hajtom magam, élvezem a nap melegítő sugarait és a szikrázó tájat. Nagy boldogságomban fel se tűnik, hogy végül közel ötkilométert tettünk meg – igaz közben néhányszor meg kellett állni, mert sürgős fotózhatnékunk támadt. De ki tudna ellenállni e gyönyörű táj látványának?

Hornspitz és Zwieselalm sípályáin – sílécek nélkül

Hotelünkből síbusszal öt perc alatt közelíthető meg a Hornspitz Express, ahonnan feljuthatunk a Hornspitz remekül karbantartott, minőségi pályáira.  A Dachstein West régió – különösen Zwieselalm és Hornspitz – népszerű téli (és nyári) úti cél, ahol számos felvonó és sípálya várja a téli sportok szerelmeseit. Ez egy összetett síterep, amely számos kisebb területet foglal magában: 21 felvonó, 37 különböző nehézségű pálya várja a síelőket és snowboardosokat, akik Gosauból, Russbachból és Annabergből érkeznek ide, hogy a mintegy 160 kilométernyi pályán síeljenek. De nem csak síléccel érdemes ám ide feljönni! Mert aki nem síel vagy a változatosság kedvéért valami mást próbálna ki, annak itt van mindjárt a túrázás, méghozzá hótalpakon és egy profi túravezetővel.

Hótalpas túrázás Bettyvel és a fenyőrügytetűvel

A Panoramajet felvonóját Zwieselalm csúcsra való utazással kezdődik. Ha nem indulnánk túrázni, már akkor is megérné menni egy oda-vissza kört, mert a látvány tényleg pazar – fölfelé és lefelé is. De ha már van egy profi túravezetőnk és nálunk van minden felszerelés, vagyis az ultramenő hótalpunk, akkor felérve nincs más hátra, mint magunkra kapni és irány a mély hó és a Betty által kialakított túraútvonal.

Mint kiderült ugyanis, évekkel ezelőtt ő volt az, aki feltérképezte és kiépítette a hótalpas túraútvonalat, de ahogy mesélte – miközben talpainkkal rendületlenül tapossuk a szűz havat – általában ritkán viszi erre az útja, ha kirándulókkal megy.  Mivel az egész környéket úgy ismeri, mint a tenyerét, általában alternatív útvonalakon túráznak, a sárga táblákkal jelölt útvonal inkább az egyéni túrázóknak van. Hótalpas gyaloglásunk során hol elmerülünk a mély hóban, hol a sípályát keresztezzük, máskor pedig megállunk, mert Betty egy-egy izgalmas részletre hívja fel a figyelmünket.

Egyik alkalommal az itteni gleccsereket vesszük számba és elmeséli, hogy évről évre látványosan kisebb a méretük, egy másik alkalommal a fenyőmézről és a fenyőtobozban éldegélő kis tetűről mesélt, amely igen fontos szerepet játszik a fenyőméz készítésben, míg máskor azt tudtuk meg, hogy a fenyőfán bizonyos esetekben lógó barnás és zöldes furcsaság az bizony nem más, mint a fenyőszakáll, ami nem, hogy ehető, de kifejezetten egészséges is. A mi túránk nagyjából két órát vett igénybe, de Betty más túrái 3,5 kilométertől, akár 7-8 kilométeresek is lehetnek, attól függően mire van igény.

Lovasszánozás Marcus-szal

Két gyönyörű sötétpej lóval, a 18 éves Andreával és a 8 éves Alexával (és persze vezetőnkkel, Marcussal) indulunk egyórás lovasszán kalandunkra, amely a hotelünk bejáratától hófödte legelőkön és elvarázsolt erdei utakon visz. Ahogy utunk során egyre sötétebb lesz, egyre misztikusabb a hangulat, sokszor már csak a lovak lehellete látszik és a belőlük felszálló pára. A két ló magabiztosan húzza alattunk a lovasszánt át a Gosau-völgyön. Takarókba burkolózva egyáltalán nem érezzük a hideget, pedig már mínusz alatt van a hőmérséklet.  

Amikor megállunk az erdőben, Marcus az ülés alól elővesz egy üveg alma-körte snapszot, amelyet felhajtva a melegség jóleső érzése járja át belsőnket.

Szükségünk is lesz a plusz melegségre, mert nagyjából egyórás menetünk felénél járunk. Újra a „lovak közé csapva” (valójában soha nem kellett a lovak közé csapni, mert Andrea és Alexa tökéletesen tudták maguktól is, merre kell menniük), vezetőnk elmeséli, hogy családja közel egy évszázada tenyészt Noriker lovakat Gosauban, amelyeket hatalmas teherbírásuknak köszönhetően eredetileg a kivágott fatörzsek húzására és a mezőgazdasági területek megművelésére használták, de a különösen járhatatlan erdőterületeken még ma is hasznukat veszik. A lovasszánozást pedig Marcus édesapja kezdte el több, mint harminc évvel ezelőtt, tőle vette át fia, aki most már egyedül viszi az egész családi vállalkozást mind a húsz loval együtt.

Könnyű téli séta a tó körül

Salzkammerguti látogatásunk egyik fénypontja volt a Gosau tó körüli rövid, ám annál emlékezetesebb séta. A tó kristálytiszta vizében tükröződő Dachstein hegység látványa egyszerűen lélegzetelállító. A 4 kilométeres körtúra először a tó fellett és mellett halad el, leérve viszont érdemes nem azonnal átkelni az út másik oldalára, hanem egy kicsit lemenni a félig befagyott tóhoz, és elidőzni egy darabon, hogy átjárjon a béke és a nyugalom semmihez sem fogható érzése.

Sífutás 2.0 és a nagy hőlégballon fesztivál

Mivel úgy tűnik, a sífutás több, mint egy kaland, utolsó napunkon sem tudtunk ellenállni neki. Szerencsére Gosau mellett közel 38 kilométernyi, összesen hat gondozott pálya várja a sífutni vágyókat, amelyek közül ezúttal a Meseösvény névre keresztelt (Mürchenwald Loipe), kellemesen sík pályájára esett a választás. Nagyjából egy kilométer után egy kis hídon vezetett át az út, feljutni - legalábbis nekem - nem volt könnyű, kétszer egészen közelről megismerkedtem a havas talajjal, de lefelé „szinte” mint egy profi sífutó siklottam le. Rövid emelkedő után, az erdőben folytatódott tovább a nyom, ahol vastag hóréteggel borított fenyőfák, nyuszi és rókanyomok mellett haladtunk el, majd egy fordító után ismét visszatértünk a tágas rétre, és a sebesen csorgó patak mellett visszafelé vettük az irányt, hogy aztán 6,5 kilométeres túra után fáradtan, de annál boldogabban érkezzünk vissza a hotelbe. A jóleső vacsora után már csak az esti szaunázás maradt hátra, és másnap délelőtt a Gosauban minden évben megrendezésre kerülő Hőlégballon Fesztivál.

Évente egyszer a hegyek feletti tiszta téli égbolt a régió egyik nagy eseményének ad helyet: a világ minden tájáról származó ballonisták a Gosau -i Nemzetközi Alpesi Trófeáért szállnak versenybe. Fenséges látvány, amikor a színes óriások súlytalanul úsznak magasan a végtelen kék égen. Bennük utazni is felettébb izgalmas lehet, de látványuk még azoknak is nagy élmény, akik ámulva nézik a földről.