1988-ban Budapesten rendezte kongresszusát az ASTA (American Society of Travel Agents, a világ legnagyobb létszámú turisztikai szakmai szervezete). Az esemény iránt dél-koreai, tajvani és hongkongi utazási szakemberek és szakmai újságírók is erősen érdeklődtek, számukra azonban jelentős akadályt jelentett a magyar vízum beszerzése, ezekben az országokban ugyanis akkor még nem volt diplomáciai képviseletünk. Ezért a tokiói magyar nagykövetség látta el a vízumügyintézést azoknak, akik az ASTA kongresszusra jöttek. A tokiói IBUSZ-képviselet vállalta föl, hogy koordinál ebben, így a vízumkérelmek az iroda segítségével jutottak el a tokiói konzuli osztályra. Mindez 1988 nyarán történt, ősszel pedig a XXIV. nyári olimpiai játékokat rendezte meg Dél-Korea. Ekkoriban már javulóban volt országaink kapcsolata, hamarosan képviseletünk is nyílt Szöulban, elsőként a kelet-európai országok közül.

Az ASTA-rendezvényre történő vízumügyintézésnél szerzett kapcsolatokra építve, pár héttel az olimpia után elindultam az első ismerkedésre, akvizíciós útra Szöulba. Vízum kellett nekem is, ennek megszerzéséhez az egyik legnagyobb dél-koreai idegenforgalmi szaklap (Travel Press) tulajdonos-főszerkesztője, Jae P. Sho úr sietett a segítségemre. Ő segített abban is, hogy az ottani szakmai körökből kikkel vegyem föl a kapcsolatot, tárgyalás reményében. Elém jött érkezéskor a Kimpo repülőtérre is, szerencsémre. Ugyanis hiába volt érvényes vízumom, az útlevélkezelők korábban nem találkoztak ilyen magyar útlevéllel, hosszas magyarázkodás után sem engedtek volna be. Megkértem, hívják be a váróból a főszerkesztő urat. Őt is sokáig faggatták, de végül átjutottam az ellenőrzésen és az előzetes egyeztetések alapján sorra felkerestem túraszervezőket és szakmai folyóiratokat. Eljutottam a Korean Air vezérigazgatóságára is, ahol egy középvezető fogadott. Meghallgatta a mondókámat, majd szinte semmivel sem biztatott: nincs kapcsolat a két ország között, ismeretlen az országunk, évek telhetnek el, amíg az igény elér egy olyan szintet, hogy érdemes legyen üzletről beszélni. A túraszervezők, illetőleg a szerkesztőségek – az utóbbiak némi fizetett felület vásárlása ellenében – ellenben konkrét érdeklődést mutattak.

Visszatérve állomáshelyemre, Tokióba, „ütöttem a vasat”, újra és újra kerestem a frissen szerzett kapcsolatokat. 1989 szeptemberében már önálló standdal vettünk részt a Korean Travel Fair utazási kiállításon. Nagy volt az érdeklődés, mert akkoriban még alig tudtak valamit Magyarországról. Erre a kiállításra készítettük el az első, koreai nyelvű prospektusokat, a hatezer példány gyorsan elfogyott.

Nem telt el egy egész esztendő az első kapcsolatfelvétel után, és 1989 októberében elhoztuk Budapestre a Korean Air és az IBUSZ első magyarországi tanulmányútját! Ezen 10 utazási irodai szakember (köztük 2 elnök és 4 vezérigazgató), 2 szakmai újságíró, 2 fő a Korean Air-től, valamint jómagam vettünk részt. A koreai nemzeti légitársaság Zürichbe repített bennünket, a visszaút Párizsból történt.

1989. október 23-a volt, amikor déli 12-kor felszállt velünk a MALÉV gépe Zürichből. Nem sokkal a felszállást követően a gép parancsnoka magyarul, majd angolul tájékoztatta az utasokat, hogy néhány perccel korábban, Budapesten, a Parlamentnél Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök kikiáltotta a köztársaságot! Nagy volt a tetszésnyilvánítás, a koreaiak gratuláltak. Ilyen kedvező hangulatban érkeztünk meg Ferihegyre, ahol az idegenvezetőnk, Gyalókai Erzsi üdvözölte a Magyar Köztársaságba érkezett első csoportot. Jó kezdet volt, és jól is folytatódott a program.

Magyarország tetszett a vendégeknek. Gyönyörködtek Budapest szépségében, tetszett nekik a népitánc, élvezték a cigányzenét, a lopóból történő borivást. Megnézték a Dunakanyart, a szentendrei skanzenben meglepetten látták, hogy a régi épületeink hasonló vonásokat mutatnak, mint az ő régi épületeik. Jártak Egerben, a várbeli séta után az utcán elcsodálkoztak a parkoló Trabantokon. Az egri Líceumban bemutattak nekik egy, az 1600-as évekből való térképet, rajta az akkori Koreával. Csodálkoztak, hogy az intézmény neve Ho Shi Minh-ről kapta a nevét. Az egri bikavérből pedig mindenki kapott útravalót. Budán kipróbálták a szerencséjüket a kaszinóban. Az út végén elismeréssel szóltak a szállodáinkról, éttermeinkről. Viszont az ételeink eltérnek az ő ízlésüktől: nem igénylik a sót, viszont többféle erős fűszert, meg fokhagymát fogyasztanak. Talán ezért is jelentős mennyiségű élelmiszert hoztak magukkal, és reggelire a magukkal hozott tésztaleveseket fogyasztották. A vacsorákhoz sok rizst, salátalevelet kértek, és a salátalevélbe tekerték az ételt, a rizst is. Körbejárt az asztalnál az otthonról magukkal hozott erős fűszer is. Igénylik a jeges vizet az asztalokra. Nem arattunk sikert a vacsoránál a pálinkával, helyette a magukkal hozott skót whiskyt itták. Szokatlan volt nekik a borravaló (és annak erőltetése), és persze koreai nyelvű idegenvezetőt sem lehetett találni akkoriban idehaza. Budapesten keresték a kapcsolatot a követségükkel, de ott éppen mindenki elfoglalt volt, a dél-koreai elnök budapesti útját készítették éppen elő. Persze az elnöki látogatás is a kapcsolatok fejlődését segítette.

A túrának azért volt néhány furcsa momentuma is, így például hiába voltak elnökök, igazgatók a csoportban, mégis a Malév-gép hátuljában, a turbinák mellé ültettek őket, Ferihegyen sokat használt Mercedes kisbusz állt ki. A Novotelben elkérte a recepciós az útleveleket, mondván, sok a lopás a városban.

Az 1989 októberi study tour jól sikerült, kedvező folytatása lett: a túraszervezők ezt követően sorra iktatták be programjukba Magyarországot, főleg a szomszédos országokkal kapcsolt túrák formájában.

Dél-Korea turizmusa a szöuli olimpia (1988) révén kapott lendületet. Onnantól dinamikus volt a fejlődés, amihez hozzájárult az is, hogy jelentős utazási könnyítéseket vezettek be, ötezer dollárra emelték a kivihető deviza összegét, ezt később tovább emelték Az olimpiát követően lépte át először az egymilliós számot a kiutazás a 42 milliós országból, 2000-re ez hatmillió lett, 2005-re elérte 10 milliót is, és azóta is fejlődik. A szöuli olimpia indította be a Dél-Koreába történő beutazásokat is: míg 1980-ban csupán 976 ezer érkezést regisztráltak, az olimpia után ez 3 millióra ugrott, 2000-re meghaladta az 5 milliót, 2010-ben csaknem 9 milliót tett ki, 2015-ben már 13,23 millió turistaérkezést regisztráltak Dél-Koreában.

A kiutazás kb. kétharmada a közeli ázsiai országokba irányul, hozzájuk is főleg onnan érkeznek sokan, de egyre többen jönnek Európába. Magyarországra a 90-es évek elejétől indult meg az utazás, a beutazó dél-koreai turisták száma 2015-re már százezer fő fölé emelkedett. Prémium kategóriás utazók, mindenből a legjobbat igénylik és szívesen meg is fizetik. Érdemes erre a küldőországra odafigyelni, jelentős fejlődésnek lehetünk máris a tanúi, és biztatóak a kilátások is.

Fotók: Engedi Sándor