hirdetés
hirdetés

Hola, Alicante!

Isteni café cortado, egy pohár testes vörösbor kíséretében, miközben csak nézünk ki a fejünkből. Lustán figyeljük a hullámokat, ahogy megtörnek a partnál, a helyieket, amint vidáman diskurálva hazafelé igyekeznek a munkából, közben harsány „Hola!”-val köszöntik egymást, a strandon meg egész nap ott buliznak a turisták. Egyre erősödik bennünk az érzés: mi lenne, ha maradnánk még pár napig?

hirdetés

Spanyolország mediterrán partvidé­kére – Alicantéba, Benidormba és La Mangára – könnyű idén nyáron a Wizz Air alicantei közvetlen járatával Bu­dapestről eljutni, a Budavár Tours sokszínű szálláskínálatából kiválasztani a nekünk leg­jobban megfelelőt, tökéletes kikapcsolódás eltölteni a nyaralásra szánt időt, egy rossz dolog van az egészben: eljönni onnét.

Tipp: Az alicantei várkastélyba nagy élmény felmenni a helyi városnéző busszal (arról nem beszélve, hogy így megúszható a tűző napsütésben kutyagolás a hegyre), nőknek viszont érdemes a mostanában divatos, szinte talp nélküli sarut kényelmesebb túra­szandálra cserélni, mert a vár udvarán belül is sok a meredek feljáró.

CIPŐ, FAGYLALT, JÁTÉK – MI KELL MÉG?

Állunk az alicantei szálloda teraszán, és nem bírunk betelni a látvánnyal: a kikötőszájban egy kalózhajónak álcázott, felkapott bulihely ring, arrébb látszik a földet megkerülő Volvo Racing vitorlásverseny győzteseit bemuta­tó kiállítás, körben a tenger, a parton meg a hegyoldalra felkúszó ősi kikötőváros esti, villódzó fényei. Fel vagyunk dobva, és szempillantás alatt átváltozunk igaz spanyollá: irány az éjszaka!

A spanyoloknál Európában amúgy alig akad jobb vendéglátó: figyelmesek, segítő­készek, lazák, nem ütköznek meg semmin az égvilágon, amit a turista csinál. Angolul ugyan kevesen beszélnek, de meghallgat­va az idegent spanyolul előzékenyen útba igazítják. Ha vendéglátóhelyre téved be a turista, és láthatóan keres valamit, már mutatják is, merre található a mosdó, és nem förmednek rá, hogy előbb fogyasszon, mert pontosan tudják: a turizmus náluk a legfőbb bevételi forrás.

Alicante a különleges piros márványok, a tüzes fiesták, a gótika és a barokk kevere­désének hazája. Na meg, mondja idegenve­zetőnk, ne feledjük a kézműves cipőkészítők utcasorát, az isteni (és nevetségesen olcsó) fagylaltok végtelen kínálatát, és a gyerekjá­tékok választéka is szinte végtelen: itt veszik a cipők és a fagyik után a legtöbbet belőlük az országban.

Fenséges, állandóan szélfútta orom, Szent Borbála várkastélya magasodik a hegycsúcson, amelyet mindenhonnét őrrések gazdagítanak (nem csoda, hiszen a stratégiai fontosságú kikötőért állandó­an harcban álltak a hódítók). Neve onnét származik, hogy az egyik spanyol király, X. Alfonz 1248-ban épp Szent Borbála napján foglalta vissza a várat az araboktól. Arab emlékekben amúgy bővelkedik az alicantei óváros: emitt egy mecset, amarra sok más, gazdag muzulmán emlék, lakóházak, arab díszítések, ornamentikák a házak falain mindenütt.

BENIDORM, A MEGOSZTÓ

Ha éjjel-nappal bulira és folytonos mediterrán beach-érzésre vágyunk, akkor irány Benidorm, az Alicantéhoz közeli (mindössze 36 km-re lévő), tipikus nyaralóváros, annak minden elő­nyével és hátrányával. Az égre törő szállodák a hegyoldalba kapaszkodva a jellegzetes – és sokak számára meghökkentő – benidormi építészeti stílust képviselik (mini-Miaminak és -Copacabanának is hívják). Mint kiderül, az egykori álmos kis halásztelepülést az ötvenes évektől kezdődően a nyaralóturisták kedvéért alaposan átformálták.

 Tipp: Ha igazán szeretnénk megismer­ni a benidormi életérzést, akkor a férfi­ak a városban eltöltött idő alatt dobják le az ingjüket, pólójukat, és félpucéran sétálgassanak az utcán. Végképp autentikus, ha tele a felsőtest varrásokkal, úgy tűnik, ez errefelé szinte előírás. A cso­koládébarna színű, tetkós urak (több­nyire az idős korosztályból) a helyi erők képviselői, a ronggyá égett változat pedig (szintén a hat-hét X fe­lettiekről van szó) angol turista.

Tengerpartja végig homokos, lassan mé­lyülő, hihetetlenül mélykék színű vízzel, álom­öblökkel, a tengerbe még a rosszul úszók is nyugodt szívvel bemerészkedhetnek. Csípős medúza vagy cápa még hírmondóként sincs a környéken, csak gyönyörű, szivárványszí­nű, kíváncsi, ártalmatlan halrajok, amelyek a kikötőből kiinduló, üvegfenekű sétahajók utasaival vidáman incselkednek, és önkéntes kísérőként követik végig az utazást.

Országunk turizmusának fellendítéséért Federico Mayor Zaragoza sokat tett, meséli a helyi turisztikai hivatal képviselője, Carola Valls. A neves spanyolhoz fűződik többek között Benidorm jellegzetes szállodai arcu­lata, amelynek kiépítését jelentős mértékben támogatta, és mivel ezek a többnyire három-, illetve négycsillagos minősítésű szállók szin­te kivétel nélkül helyi családok tulajdonában vannak, a helyiek boldogulását egész évben nagyban segítik.

„Hozzánk fele részben spanyol honfi­társaink érkeznek vakációra más régiókból – fűzi hozzá a turisztikai szakember –, utá­nuk a legjelentősebb a brit küldőpiac (25%). Jelentős még a belga, holland, német ven­dégkör is, és most erősítünk a lengyel, cseh és magyar piacon: szeretnénk, ha egyre több magyar fedezné fel ezt az üdülőpara­dicsomot. Kevesen tudják, hogy Benidorm Barcelona és Madrid után immár évek óta a harmadik legtöbb vendégéjszakát könyveli el Spanyolországban.

A CSEND HANGJAI: LA MANGA

 Tipp: La Manga érdekes történetét a legegyszerűbben és a legérthetőbb módon egy helyi program keretében, a földnyelv központjában lévő turisztikai irodában berendezett látogatóközpont­ban lehet megismerni. Itt szívesen me­sélnek a félsziget szinte minden pontja körül fellelhető hajóroncsok történetéről, bemutatják a környék különleges ál­latvilágát (a kényes csikóhalak jelen-l éte például a kristálytiszta víz legfőbb bizonyítéka).

Akitől idegen a nyüzsgés, és inkább szereti nyugalomban, csendben, ámde gyönyörű tengerpart közelében tölteni a vakációt, an­nak mindenképp az Alicantétól délre eső, világítótornyairól könnyen felismerhető La Mangát ajánlanánk. Ez a 22 km hosszú, két sós víz által övezett félsziget maga a para­dicsom annak, aki a világtól kissé elvonulva, a természet szépségében gyönyörködve és a két oldalt lévő tengervízben akár naponta felváltva megmártózva szeretne nyaralni. Itt minden kényelemmel rendelkező apart­manokat néztünk a Budavár Tours-osokkal. A nyaralólakások az összes szükséges mo­dern műszaki berendezéssel (mikró, moso­gatógép, mosógép) felszereltek, az ágyak, bútorok, berendezési tárgyak szép tiszták, kellemes, vidám hangulatúak, a lakások erké­lyei egytől egyig valamelyik tengerre – vagy a méregzöld Földközire, vagy a mindenütt nagyon sekély, búvárkodásra is ideális Kis-tengerre (amely neve ellenére nem tenger, hanem egy hatalmas, sós vízű tó) vagy akár mindkettőre! – néznek.

 Extra tipp: Alicantéra és környékére gyakor­latilag sosem utazhatunk úgy, hogy rossz időt fognánk ki. Az évi 16 esős nap a garan­cia arra, hogy mindig kellemes napsütés­ben, igazi nyaralóidőben pihenhetünk, és a tenger is kora tavasztól késő őszig stran­dolásra alkalmas. Ezt használják ki a he­lyiek, akik májusban, június elején, majd szeptemberben és októberben mártóz­nak meg benne, és hevernek a mindenütt ingyenesen, szabadon hasz-nálható tengerparton.
Vágó Ágnes
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai