ProWein borvásár, Düsseldorf, Németország, március 24-26.
Milyen válság?
A repülőtérről egy síliftszerű, libbenő kabinos alkalmatosság öt perc alatt a városba induló vonathoz repít, ahonnan tíz perc alatt a főpályaudvarra, Düsseldorf szívébe érünk. A ProWeinra szóló belépő az összes városi közlekedési eszközön érvényes jegyként funkcionál, sőt, a tartomány 150 kilométeres sugarán belül azzal bármilyen közlekedési eszköz igénybe vehető. A kiállítás nyitásakor-zárásakor kétpercenként indítják a szerelvényeket, a megállókban segítőkész és több nyelven beszélő irányítókhoz fordulhat bárki, aki az amúgy tökéletes útbaigazító feliratokon nem tudna kiigazodni.
Eshet a hó, fújhat a szél – a repülőtérről a vásárvárosig akár makulátlan öltönyben vagy tökéletes állapotú kosztümben is kivitelezhető a megérkezés, ugyanis végig fedett helyen jár-kel a kiállító vagy a vásárlátogató.
Megy, mint a karikacsapás…
A beléptetés mindössze néhány perc, pontos térképet is osztanak a badge mellé a 8 pavilon elhelyezkedéséről, témáiról, aki pedig okostelefonnal indul útnak – minden pavilonnál az adott kiállított borról ezen a platformon is olvasható az összes alapvető információ. A kiállítás hatalmas, közel ötezren állítottak ki idén 48 országból, és a látogatók száma is csúcsot döntött: 44 ezren érkeztek (csak összehasonlításképp: tavaly 40 ezer volt a ProWein-on a vásárlátogató).
Ami még megszívlelendő: nem „töltelék” vásárlátogatókról van szó. Vagyis nem órákról boldogan ellógó diákok és a standokra kikészített ételekre, italokra „rárepülő” nyugdíjasok hada népesíti be a pavilonok közti sorokat, hanem a világ összes pontjáról érkező nagybevásárlók, igazi döntéshozók jönnek-mennek, kóstolnak. Akikkel amúgy még email-en keresztül sem léphet kapcsolatba egyszerű földi halandóként a borkészítő.
Libanoni toptételek – a Hezbollah ajánlásával
A kiállítás méreteit látva rögvest lemondunk arról, hogy végigkóstolnánk az összes jelenlévő földrészt, inkább úgy döntünk, megcélozzuk a különleges résztvevők standjait. Elsőként irány Libanon, annál is inkább, mivel az ezer bort felvonultató kóstolósziget mellett felépült pavilon borászai most először németországi kiállítók.
Apja és fia, George és Eddy Naim (egyébként a legtöbb ProWein-os standon, a családi pincészeteknél üdítő látvány az egymás mellett álló, kínáló, tárgyaló több generáció) Qanafarból Düsseldorfba először érkezett kiállítóként. Azonban a szőlőhöz, borhoz fűződő szerelmük már hosszú életű: 30 éve borászkodnak (miközben az édesapa 45 évet „lenyomott” egy nagy nemzetközi cégnél üzleti vezetőként), de ma már jelentős tételt értékesítenek többféle, hibátlan boraikból.
Pedig a négymilliós országban nem könnyű a borral foglalkozók élete, hiszen a vallás szigora nagy kerékkötő. Igaz, a tárcáért felelős miniszter - Hezbollah vezetőként -, engedélyt ugyan nem adhat a borkereskedelemhez, azonban nem is bünteti a szeszes italárusítást. Így ma 40 borkészítő cég több mint 8 millió üveggel értékesítheti tételeit (ebből 3 millió palackkal odahaza, Libanonban hörpintenek fel).
Vörösbor kólával, jégkockával
Szintén először állít ki a ProWeinon a kínai Changyu cég, amely az egyik legnagyobb és legszélesebb választékkal rendelkező kínai, egyben ázsiai borkészítő óriás. A céget még 1892-ben alapította európai szőlők telepítésével bizonyos Chang Bishi úr, és ezzel gyakorlatilag az ő irányítása alatt indult el a kínai borkereskedés. A méreteiről csak annyit: ma 5300 disztribútorral dolgoznak, tételeikkel Kína 649 városában vannak jelenleg jelen, és jövőbeni terveik között egy éven belül 350, majd 2015-ig 1000 új borüzlet megnyitása szerepel. Sőt, addigra 20 brandjüket terítik majd a világban. A jelenlegi kínálatból kóstolunk néhányat – jót is, rosszat is. Illetve úgy helyesebb mondani, hogy nemzetközi fajtákból, kimondottan az európai piacra készülő Chardonnay Rizlingjük valamint egy cuveéjük első rangú. Ám hiába óvnak tőle, addig-addig erősködünk, míg töltenek Vini panda nevű mackós cabernet-jükből, amely egy otthoni piacra készülő vörösbor. Ezt Kínában állítólag kólával, jégkockával isszák – érdekes lehet…
A cég vezetője különben ma Laurenz Moser, és abban a kiadványban – egy kínai bormagazin teljes számát megvette magának, magáról a Changyu -, amelyet kapunk a kóstolás során, a teljes menedzsment felvonul, akik híres bortermő európai és más kontinensek szülöttei, és mind neves borszakértők. Olyan minőségi munkát végeznek a francia kastélyok módjára felépített kínai pincészetekben, hogy nem véletlenül írta róluk a Financial Times: a Changyu hamarosan a világ vezető topcégei közt lesz megtalálható.
Emberbaráti gesztusból felkeressük az éppen nagy bajban lévő görögök standját is. Ahol folyik a bor, szól a buzuki, olajbogyó és sajthegyeket kínálnak, és bárkinek, aki arra jár, vígan töltögetik a bort. A válságról kérdezzük együtt érző arccal az egyik bio-borászt. „Milyen válság?”, kérdi vissza széles mosollyal. „Amíg a borom jó, a feleségem és a gyerekeim egészségesek, és a szüleimet is nap mint láthatom – főjön a fejük a válság miatt a politikusainknak. Inkább hallgassák a zenét, és adják a poharat, ezt kóstolják, mert ilyen üdítő biobort biztos nem töltöttek máshol.”
