hirdetés
hirdetés

Hozzászólás a felsőoktatásról szóló vitához

Gondolkodjunk közösen, és a jó ügyekért cselekedjünk együtt

A Turizmus Trend szeptemberi számában, a „Silányul az idegenforgalmi felsőoktatás?” című cikkben három neves szakember fejtette ki véleményét a turizmus felsőoktatásával kapcsolatban. Jó döntés volt, hogy a szerkesztőség lehetőséget teremtett: a turizmus oktatásában érdekeltek kifejtsék álláspontjukat e nagyon időszerű témáról, és elmondják véleményüket a cikkben felvetett problémákkal és kérdésekkel kapcsolatban.
hirdetés

Szükségesnek tartom, hogy őszintén, közösen gondolkodva, esetleg vitatkozva és cselekedve adjunk választ és megoldást a 21. század elejére kialakult, tudásalapú társadalom által támasztott kihívásokra, kérdésekre és problémákra. Hozzászólásomban helyszűke miatt a cikkben feltett kérdések és megállapítások csak egy részére reagálok.

1. Általánosságban megállapítható, hogy a felvetett kérdéseknek és kijelentéseknek – bár néha általánosítók és ellentmondásosak – valós alapjuk van, de úgy vélem, napjaink „új kapitalizmusában”, a globalizáció korszakában másként kell a turizmusban és annak oktatásában felmerülő kérdésekkel, problémákkal foglalkozni és azokat megoldani, mint az előző évszázad modern társadalmában.

2. A cikkben felvetett első problémakörrel kapcsolatban – a turizmus felsőoktatásában túl sok az oktatási intézmény, túl nagy az idegenforgalmi jellegű oktatás iránti érdeklődés, és egyáltalán, szükség van-e enynyi diplomásra a szakma munkaerőpiacán – a véleményem a következő. Nem baj, hogy egyre több felsőoktatási intézmény indított turizmusoktatást, és egyre nagyobb az érdeklődés a turizmusszakok iránt. A piacgazdaságban az üzletfejlesztés egyik alapelve a kínálat, a kapacitás növelése, amely a keresletet is bővíti, és a forgalmat, bevételt növeli. Makrogazdasági szinten is fontos, hogy minél többen szerezzenek felsőfokú diplomát. Jó, hogy verseny van, mert a verseny motivációt indukál, és kényszeríti az oktatási intézményeket, hogy jobb minőséget érjenek el mind az oktatás, mind az infrastrukturális tényezők tekintetében. Ha nagyobb a hallgatói létszám, feltételezhető, hogy abszolút számban több lesz a gyengén teljesítő, ugyanakkor nagyobb lesz a tehetséges, jól tanuló diákok száma is, akik a képzést befejezve sikeresek lehetnek választott pályájukon, szakmájukban. Úgy vélem, hogy a létszámstop mindenképpen rossz döntés lenne. A minőségi oktatás érdekében azonban az államilag támogatott képzések indításánál erősebb, komoly szakmai követelményeket is tartalmazó MAB-kontrollnak kellene érvényesülnie.

3. Úgy vélem, az aggodalom, hogy a végzős hallgatók egy része nem óhajt a szakmában elhelyezkedni, régi módú szemléletet tükröz. Nem veszi figyelembe a szolgáltatói társadalom munkaerő-piaci tendenciáját (a fejlett országokban a GDP 70–80 százalékát a szolgáltatások állítják elő). Napjainkra ugyanis kialakult az úgynevezett dinamikusan változó munkaerőpiac, amelyben már nincsenek egy életre szóló fix állások, gyakran kényszerülünk munkahelyet váltani és pályát módosítani. Talán egy kissé empatikusabban kellene ezt a kérdést kezelni, mert sok diák 18 éves korában nem igazán tudja eldönteni, milyen „szakmát” válasszon, tétlenül nézi a felsőoktatási felvételi tájékoztatót, és úgy gondolja (szüleivel együtt), hogy mivel a képzés „közgazdász” diplomát ad, és két idegen nyelvből kell vizsgázni, és még esetleg utazhat is, jó döntés lehet. Az élet majd eldönti, hogy mit kezd magával később. Egyáltalán nem kell siránkoznunk, ha végzős hallgatóink egy része nem marad a turizmus és a vendéglátás szakmában, amely, ismerjük el, valóban egész embert kíván, akár alkalmazottként, akár saját kisvállalkozásban működik. Egy másik érv is a pályamódosítók döntését támasztja alá: a turizmus mint gazdasági ágazat – amely több iparágat foglal magába, mint a szálláshelynyújtás, a személyszállítás, stb. – a szolgáltatói szektornak csak egy része, és a szolgáltatásoknak számtalan más területük van, amelyen a végzős hallgatók a felsőoktatásban szerzett ismereteiket sikeresen kamatoztathatják. Az sem baj, ha hallgatóink külföldre, az EU országaiba mennek dolgozni, csak a szerzett tapasztalatokkal térjenek vissza.

4. Az oktatási intézményekbe történő felvételhez szükséges pontszámok közötti jelentős különbségek valóban meglepőek, de ezt a kérdést is árnyaltabban kell nézni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az alacsonyabb pontszámmal felvételiző diákok egy része a szakma által felállított követelmények szempontjából nem feltétlenül rossz képességű, és a személyiségük révén az üzleti életben is sikeresek lehetnek. Ugyanakkor az is előfordul, hogy a magas pontszámmal felvett jelentkező a képzés során rosszul teljesít, felkészültsége a tanulmányok befejezése után nem megfelelő, és a gyakorlati életben se állja meg jól a helyét. A silányság oka nem a felsőoktatásban, hanem a középfokú és az alsófokú oktatásban keresendő elsősorban. A diploma természetesen nem a felvett hallgatók pontszámával van összefüggésben, az értékét az a tudás adja meg, amelyet a hallgatók az oktatás folyamatában szereztek, és azok a készségek, amelyekkel a megszerzett tudást a gyakorlatban alkalmazni tudják.

5. Annak előrebocsátásával, hogy valószínűleg az egyes oktatási intézmények, karok, illetve szakok vegyes teljesítményt nyújtanak, túlzottnak találom azt a kijelentést, hogy silányul az idegenforgalmi felsőoktatás, mert éppen a bolognai folyamat miatt mindenütt szükség volt önértékelésre és felkészülésre.

A BGF Turizmus-Vendéglátás Intézetében például a bolognai BSc/BA program bevezetése kapcsán kidolgozott tanterv az európai közgazdasági oktatás egységes követelményrendszerét érvényesíti. A szabadon választható tantárgyak számának bővítése növelte a hallgatók választási szabadságát. Az 1994-ben a külföldi egyetemekkel közösen kidolgozott, angol és német nyelven folyó oktatás egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A záróvizsgákra külföldi egyetemekről hívunk társelnököket, akik természetesen a kritikai észrevételek mellett nagyra értékelték és európai szintűnek tartották és tartják az oktatás színvonalát. Több mint 20 címzetes professzorunk (h.c.) van európai főiskolákról, egyetemekről, akik rendszeresen tartanak előadásokat is. A magyar képzés záróvizsga-bizottsági elnökei is korszerűnek ítélték a tananyagot, és úgy vélték, a hallgatók legnagyobb része a vizsga során bizonyította, hogy azt tanulta meg, amire a gyakorlatban szüksége lesz. A nemzetközi sztenderdek alapján kidolgozott mérési eredmények, amelyeket a sajtó is közölt, azt mutatják, jó úton járunk. A folyamatos fejlesztés és javítás érdekében megpályáztuk a felsőoktatási minőség díjat, és pályázaton arany fokozatú elismerő oklevelet kaptunk.

6. Külön figyelmet kellene fordítanunk a gyakorlati oktatásra, és a szakmával, valamint az összes, turizmust oktató felsőoktatási intézménnyel együtt újra meg kellene vizsgálnunk a két féléves (11 hónapos) szakmai gyakorlat visszaállításának lehetőségét. Az egyéves szakmai gyakorlat után kapott referencialevelek is nagymértékben megkönnyítették hallgatóink elhelyezkedését, sok esetben a gyakorlati hely lesz a munkahelyük.

Több téma megbeszélésére – mint például a hallgatók elhelyezkedési nehézségei, pályakövetés, az oktatók fizetése, a relatív alacsony bérek, a szakmenedzseri képzés szerepe stb. – sajnos e cikk keretében nem került sor, de megjegyzendő, hogy ezek nem csupán turizmusspecifikusak, mert nagyon hasonló a helyzet más oktatási intézményeknél és iparágaknál.

Reméljük, a válság hamarosan véget ér, új szállodák épülnek, és hatalmas turisztikai beruházásokat terveznek a recesszió idején is. Minden jel arra mutat, hogy lesz még fellendülés és a mainál sikeresebb turizmus, jól képzett hallgatóinkra pedig szüksége lesz a piacnak – nemcsak a szakmánknak, hanem az egész országnak, most már azt mondhatjuk: egész Európának.

Dr. Szalók Csilla
Turizmus Intézet – tanszékvezető
BGF–KVIFK

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai