Füstös életmódmúzeum

Van egy különleges hely Budapesten, a Ráday utca egyik mellékutcájában, a neve Skanzen, ahogyan meghatározza önmagát: „közösségi tér”. A betérők maguk csapolnak magyar kézműves söröket, és az amszterdami „barna kocsmák” hangulatát idéző miliőben, a Dohánymúzeum kihelyezett „műtárgyai” között, dohányozva fogyaszthatják el azokat. A hely magánlakás, a dohányzási tilalom bevezetése után három nappal indult, és akkoriban gyorsan felhívta magára a média és a hatóságok figyelmét. A hely (lakás) tulajdonosával, Tóth Imre kultúrantropológussal beszélgettünk.

Hogyan született meg a Skanzen ötlete?

A Skanzen elődje egy becsületkasszás kávézó volt. Én nem tartom vendéglátósnak magam, hanem olyan embernek, aki rendhagyó, különleges kulturális tereket hoz létre. Kultúrantropológus vagyok, és azt a helyet is antropológiai kísérletnek szántam. Egy vitából indult a dolog, amelyet a civil szféráról folytattunk. Egy alapítványnál dolgozó barátom azt bizonygatta, hogy Magyarországon azért ilyen gyenge a civil szektor, mert ezek a szervezetek csak állami pénzből tudnak gazdálkodni, kizárólag pályázatok révén juthatnak pénzhez. Én sosem szerettem a kiszolgáltatottságot, azzal érveltem, hogy ez korrumpálódás, ezzel az ember idomul a kiírt célokhoz, és azt csinálja, amit megszabnak neki, és nem azt, amit gondol a világról. A becsületkasszás kávézó erre a vitára volt válasz. Létrehoztam egy egyesületet, amelynek egyetlen célja volt, egy közösségi hely fenntartása, amely közvetlen adományokból finanszírozta önmagát. Ez egy kísérlet volt, hogy Magyarországon működik-e a dolog – és működött.

Jómagam nem dohányzom, akkoriban még alig akadt Budapesten füstmentes hely, ez egy ilyen, abszolút gyerekbarát hely volt. Nagyon jól fel volt építve a konstrukció, az emberek használták, minden kényszer nélkül annyit adtak, amennyit gondoltak. Két és fél évig működött, aztán bezártuk, mivel egy dologgal nem számoltunk. Az öcsémmel ketten dolgoztunk a pultban, és ott ragadtunk. Nem lehetett alkalmazottat felvenni – nem volt sem stand, semmiféle kontroll –, így nem lehetett professzionálissá tenni a modellt. Bármennyire szerettük, végül eluntuk, bezártuk, váltottunk. Akkor már tudtam, jön a dohányzásról szóló, nagyon szigorú törvény, amellyel nem dohányzó emberként sem értek egyet. Civil mentalitással kézenfekvő volt az ötlet, hogy csináljunk egy olyan teret, ahol, ha valaki dohányozni akar, megteheti zárt térben, időjárástól függetlenül – ez volt az alapkoncepció.

A dohányzási tilalom bevezetése után három nappal nyitott meg a Skanzen. Korábban ez a helyiség szükséglakás volt, amelyet egykor kiutaltak a szüleimnek. Később megvettem, azóta közösségi „játszótérnek” használom. Mindenben, amibe belevágok, ragaszkodom a legalitáshoz, nem csibészkedem, még magát a kiskapu kifejezést is utálom. Száz százalékban jogkövető vagyok, maradéktalanul betartok minden jogszabályt. Az az alaphelyzet, hogy ez egy magánlakás, és egy magánlakásban lehet dohányozni (dohányárut forgalmazni természetesen nem). A kézműves söröket egy futárcég hozza ide, az adásvétel kint zajlik az ajtóban, éppúgy, mint ahogy a pizzát átveszik a futártól a küszöbön. Ez teljesen legális, jogtiszta, adózunk minden után. Nincsen forgalmazás, nincs kereskedelmi haszon. Összejönnek magánemberek, ételt, italt rendelnek egy futárcégtől. Ha nekem valaki bebizonyítja, hogy ez illegális, abban a pillanatban bezárok.

A kezdeti médiavisszhang azt mutatja, hogy ez a legalitás korántsem volt ilyen kézenfekvő a hatóságok számára…

Igen, a nyitás elég komoly médiavisszhangot kapott. A dohányzási tilalom újdonság és csemege volt a sajtónak, és persze erre a furcsa kezdeményezésre szintén lecsaptak. Mi nem csináltunk titkot a dologból. Nem vagyok konfliktuskerülő ember, az volt célom, hogy a „csatákat” még az elején megvívjuk, és próbára tegyük, mennyire állja ki a törvényesség próbáját az a rendszer, amelyet kitaláltam. Sorra jöttek a megjelenések, hogy itt a dohányzási tilalom, és itt meg van egy kiskapu. Több helyen elmondtam, amit erről gondolok, a hatóságok ezt nem tudták figyelmen kívül hagyni. Jöttek is sorban, egymásnak adták a kilincset, rövid idő alatt olyan hatóságok létezéséről szereztem tudomást, amelyekről korábban sejtelmem sem volt. Mondták, hogy ürítsem ki a helyet, ezt nem tettem. Felkészült voltam, közöltem, ez az én magánlakásom, ők pedig magánlaksértést követnek el, mivel nem kértek bebocsátást. Elkezdődött egy három-négy hónapig tartó eljárássorozat, amelyben az összes hatóság részt vett. Én mindenkinek elmondtam a rá vonatkozó törvényi tényállást, hogy ők miért nem kompetensek az ügyben. Ezt ők általában nem hitték el, elkezdődött az eljárás, amelynek során általában megállapították, hogy ők valóban nem kompetensek az ügyben. Végül kiderült, hogy nem követtünk el semmit. Vannak más vendéglátós helyeim is, és elmondhatom, hogy közöttük ez az egyik legjobban ellenőrzött. Itt nincs olyan, hogy a személyzet nem ad blokkot, mert csak eleve leadózott dolgok vannak.

Először biztosra mentek a hatóságok, úgy jöttek, hogy ez egy illegális kocsma,kinéz egy hatalmas bírság, még talán börtön is. Gondolhatták, ez a fülbevalós gyerek okoskodik a tévében, most meglátja. Ehhez képest egy nyolcórás, hajnali kettőkor végződő helyszíni eljárás után úgy távoztak, hogy nem történt szabálysértés. Ez volt az első hullám, aztán tisztázódott, hogy nincs a működésünkkel semmi gond. Ez egy teljesen új terep volt a hatóságoknak, nem egy rutinhelyszín, ahol tudják, mit keresnek.

Aztán rájöttek arra is, hogy a magánlaksértés komoly dolog. Egyszer például jött egy fedett ellenőr, aki miután felfedte magát, közölte, látja, itt pénzforgalom van, ezért büntetést eszközölne. Elmondtuk neki, hogy ez egy közösségi hely, és azt is, hogyan működünk. Mondtam, ha megbüntet, az nem azt bizonyítja, hogy a hely illegálisan működik, hanem azt, hogy magánlaksértést követett el. Emlékeztettem, benne lesz a jegyzőkönyvben, hogy a magánlakásomban, kvázi egy házibuliban megbüntetett két embert, anélkül hogy bebocsátást kért volna, és ez már önmagában jogsértő. Az esetleges peres eljárás végén, ha a bíróság engem marasztal el, mulasztási bírságként fizetnem kell néhány tíz- vagy százezer forintot, ha pedig nekem adnak igazat, komoly börtönbüntetés néz ki annak, aki – esetlegesen csoportosan – hatósági személyként megtévesztéssel bejutott a magánlakásomba. Néhány jogi lépés után rájöttek, hogy az érvelésem megállja a helyét, és hogy nagyon ingoványos talajra tévedtek. Röviden, minden látszat ellenére ez egy teljesen legális, átlátható hely. Az első időszak óta nem is volt különösebb afférom a hatóságokkal.

Hogy lett Skanzen a hely neve?

Ennek két oka van. Egyrészt szeretem „kitalálni” a helyeimet, hogy jó koncepcióval, erős arculattal rendelkezzenek, emellett kulturális üzenetet is hordozzanak. Ezért amikor felmerült a hely ötlete, megkerestem Hornyák Balázst, a Dohanymuzeum. hu tulajdonos-szerkesztőjét. Elmondtam neki az ötletet, hogy egy olyan helyet szeretnénk nyitni, ahol lehet dohányozni. Nagyon örült, lelkes volt, bár eleinte nem igazán hitt a dologban. Ő segített abban, hogy a hely egyik sajátossága lett a Dohánymúzeum itt látható, félévente cserélődő kiállítása. Ez a kiállítássorozat bemutatja a magyar dohányipart, a hazai cigaretta történetét, és megadja a kulturális hátterét a Skanzennek, szemlélteti, hogy ez egy létező kultúra, amely megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. A helyiség nem nagy, de az itt kiállított gyűjtemény értékes és nagyon fontos. Balázs nagyon komolyan dolgozik ezen a gyűjteményen, és remek cikkeket ír az oldalon, valódi kulturális gyöngyszemek olvashatók, láthatók ott. A Dohanymuzeum.hu-ról tudtam például meg, hogy itt velünk szemben, a Ráday, Kinizsi és Köztelek utca környékén egy hatalmas dohánygyár működött, melynek területén játszódott a Pál utcai fiúk tubákolós jelenete. A névválasztás másik oka, hogy kívülről nézve kicsit olyan ez a hely, mint egy skanzen, amelyben a bent dohányzó emberek a kiállítási „tárgyak”, aki benéz, egy afféle életmódmúzeumot lát, egy kis időutazáson vesz részt.

Egy kultúrantropológus hogyan kezd el vendéglátással foglalkozni?

Én nem vendéglátással foglalkozom, most is antropológusnak tekintem magam. Most épp helyek létrehozásával foglalkozom, de én szövegként látom a Skanzent és azt a néhány helyet, amelyet még létrehoztam. Mindegyik a maga módján rendhagyó, kitalálom, megtervezem, létrehozom őket, fizikai térré válnak ugyan, de számomra ezek is antropológiai munkák. Megteremtettem például a „kézműves sörök templomát”, az Élesztőt, amely a legnagyobb ilyen jellegű hely az országban, huszonkét csapból mérünk itt kézműves söröket. (Az Élesztőt a tekintélyes brit lap, a The Guardian olvasói a napokban Európa top 10 sörözője közé választották – a szerk.) Néhány éve a kézműves sörökről szinte semmit sem lehetett hallani, a Skanzen volt az első hely Budapesten, ahol kizárólag magyar kézműves söröket csapolhatnak maguknak a vendégek. Elég korán rájöttem, hogy az ezzel való foglalkozás egy újfajta kulturális térnek adhat lehetőséget. Az első öt-hat ilyen helyet én nyitottam, úgyhogy abban, hogy a kézműves sör egyre trendibb dolognak számít az országban, a mi úttörő munkánk is jócskán benne van. Most ott tartunk, hogy gomba módra szaporodnak az ilyen jellegű helyek, ami azért jó, mert magyar termékekről van szó, hazai vállalkozókat segítünk, ráadásul ezek nagyon jó sörök…

A Skanzen egyik különleges berendezési tárgya egy játékautomata.

Igen, ez egy finnugor nyerőgép, amelyet az egyik barátom készített egy észt művészeti kiállításra. A gépben nem ábrák forognak, hanem a finnugor nyelvcsaládból származó szavak. A pörgetésnél az nyer, akinek az azonos jelentésű szavakat hozza ki a gép. Az automatába nem kell pénzt bedobni, nyerni is csak annyit, hogy megtudja az ember, miként hangzik például manysi nyelven a kéz szó. Ezt a gépet akkor állítottuk be, amikor betiltották a nyerőgépeket, természetes volt számunkra, hogy nekünk be kell állítanunk ide egy nyerőgépet, és ez a „kulturális nyerőgép” tökéletesen megfelelt a hely szellemének, ez is a Skanzenbe való.

 

Írásunk eredetileg a Tobacco Magazin 2014. augusztusi számában jelent meg.


Művészet és vendéglátás a Káli-medencében

Művészet és vendéglátás a Káli-medencében 

A Káli Art Inn lett 2023-ban az Art is Business Díj Vállalati kategóriájának győztese. Tulajdonosai, a Molnár Júlia–Héjja Róbert házaspár, szívvel-lélekkel elkötelezett amellett, hogy ötvözze a vendéglátást a művészetek szenvedélyes támogatásával. A Káli Art Park kialakításával pedig olyan egyedülálló kiállítóhelyet hoztak létre, ahol a kortárs szobrászművészek bemutathatják és értékesíthetik alkotásaikat.
Hamis hotelértékelések - mit tehetünk a csalók ellen?

Hamis hotelértékelések - mit tehetünk a csalók ellen? 

A tanulmányok szerint a fogyasztók több mint 90%-át befolyásolják az utazástervezésben az online platformokon posztolt értékelések, így nem meglepő, hogy az ágazat nagy harcot vív a hamis értékelésekkel, beleértve az indokolatlan rágalmazást és az érdemtelen túlértékelést egyaránt.
Szállodatörténelmet ír a Hunguest

Szállodatörténelmet ír a Hunguest 

480 teniszpálya területével egyenlő fejlesztést tudhat maga mögött a Hunguest, ami történelmi léptékű, hiszen Magyarországon ilyen volumenű szállodaipari felújítás és szállodaépítés még nem zajlott
Ráborították az asztalt a Bookingra

Ráborították az asztalt a Bookingra 

A beérkezett észrevételek értékelése után immár végleges a Gazdasági Versenyhivatal jelentése a hazai online szálláshely-közvetítési és szálláspiacon elvégzett gyorsított ágazati vizsgálatról. A Booking-botrányként elhíresült ügyben a hatóság több javaslatot is megfogalmazott a magyar fogyasztók és a hazai szállásadók védelme érdekében.
Kiemelkedő vendégforgalom a vidéki fürdővárosokban

Kiemelkedő vendégforgalom a vidéki fürdővárosokban 

A téli időszakban is az egyik legfontosabb turisztikai motiváció az egészségturizmus, amely így Magyarország egyik legjelentősebb, négyévszakos turisztikai terméke. Azon vidéki települések, ahol a gyógy- és élményfürdő mellett magas színvonalú szolgáltatások is várják a vendégeket, ebben az időszakban az átlagosnál nagyobb forgalomra és magasabb foglaltságra számíthatnak.
A 30 milliós gyémántgyűrű rejtélyes eltűnése

A 30 milliós gyémántgyűrű rejtélyes eltűnése 

A párizsi Ritz alkalmazottainak volt néhány izgalmas órája, mire egy porszívózsákból előkerült az ellopottnak hitt ékszer.
Nyáron nyílik a Kimpton Hotels első szállodája Budapesten

Nyáron nyílik a Kimpton Hotels első szállodája Budapesten 

A Kimpton Hotels, az Intercontinental Hotels Group luxus lifestyle márkája, amely világszerte több, mint 80 egységgel rendelkezik. A 2024 nyarán nyíló, Bem téren épülő, dunai panorámás patinás épület szintén ennek az izgalmas boutique brandnek ad majd otthont.
Vendégélmény fokozása az AR segítségével

Vendégélmény fokozása az AR segítségével 

A vendéglátóipar mindig is élen járt az új technológiák bevezetésében a vendégélmény fokozása érdekében. A mobil bejelentkezéstől a személyre szabott szolgáltatásokig a szállodák folyamatosan innovatív módokat keresnek ügyfeleik kielégítésére. Az egyik technológia, amely forradalmasíthatja a vendéglátást, az a kiterjesztett valóság (AR).
Rangos nemzetközi díjat nyert a Hunguest Hotels arculata

Rangos nemzetközi díjat nyert a Hunguest Hotels arculata 

A Hunguest Hotels megújult arculata elnyerte a Német Formatervezési Tanács által alapított German Design Award 2024 díjat a márkaidentitás kategóriában.
A Dorothea Hotel elnyerte az Év Hotelprojektje díjat

A Dorothea Hotel elnyerte az Év Hotelprojektje díjat 

A BDPST Ingatlanfejlesztő egyik projektje, a Dorothea Hotel nyerte a Portfolio Property Awards díjátadóján az Év Hotelprojektje kategóriában járó elismerést kedden Budapesten. Az eseményen az év legkiemelkedőbb hazai teljesítményeit, megoldásait és fejlesztéseit bírálták.

Interjú

Magyar konyha, magas minőségben – a VIRTU étterem séfjével beszélgettünk

Magyar konyha, magas minőségben – a VIRTU étterem séfjével beszélgettünk 

Lendvai Levente az Arany Kaviárból érkezett a MOL torony tetején található VIRTU étterem konyhafőnöki pozíciójába.
„Egy B2B vásárt részesítenénk előnyben, ahol a szakmai tapasztalatcsere venné át a főszerepet”

„Egy B2B vásárt részesítenénk előnyben, ahol a szakmai tapasztalatcsere venné át a főszerepet” 

 Molnár Judittal, a Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ) elnökével beszélgettünk.
Történetek a Várból: végre nem hajtott végrehajtásról, kitiltott turistabuszok behajtásáról

Történetek a Várból: végre nem hajtott végrehajtásról, kitiltott turistabuszok behajtásáról 

Sokak előtt ismert a Ruszwurm Cukrászda tulajdonosa, Szamos Miklós és a Budavári Önkormányzat jelenlegi vezetője, Váradiné Naszályi Márta polgármester között zajló vita. Erről és a turistabuszok ügyéről is beszélgettünk.