Nem csoda, hiszen az eddigi számokat látva, nagyon jó évnek nézünk elébe. Bár még nincsenek pontos adatok, csak a kollégák visszajelzéseiből derül ki, hogy közelítünk a 2019-es turisztikai csúcsévhez. Óriási a hazai lakosok körében az utazási kedv, és azt látjuk, olyanok is jelentkeztek idén utakra, akik tavaly még nem merték elhagyni Magyarország határait. Egyetlen példát emelnék ki ennek igazolásaként: izraeli partnereink elmondták, hogy a magyarok voltak az elsők, akik visszatértek hozzájuk, és az izraeli programokra azóta is rengeteg foglalás érkezik.

Vajon miből finanszírozzák a magyarok idén az utazásokhoz szükséges kiadásokat? Ládafia? Megtakarítás? Hitel?

Nyilván sokan most fordítják utazásra a tavalyi személyi jövedelemadó visszatérítést, és ahogy már említettem, nagy számban vannak olyanok, akik az elmúlt évben még nem mertek nekivágni a nagyvilágnak - ők tartalékolták az utazásra szánt összeget, amit idén költenek el. Ezen kívül mindannyiunknak van egy olyan stabil utasköre, akik mind a pandémia előtt, mind a világjárványt követően utazni szoktak - ők is elég nagy tábor, akik idén ismét az utazási irodákkal tartanak.

Új vendégkörrel nem számolnak az irodák? Nem jelent meg esetleg a biztonságos utazás okán egy olyan kör, amely korábban megteremtette magának a saját utazása feltételeit, azonban a járványt követően most inkább biztonságosabbnak érzi a szervezett módon történő utazást? 

De igen. Tavaly, sőt, már tavalyelőtt is észrevettük, hogy bizonyos ajánlatok kapcsán megnőtt az érdeklődés, és olyanok is jelentkeztek résztvevőknek, akikkel korábban nem találkoztunk. Hiszen egyes országok utazási szabályai mind más és más volt, és gyakran változott is, azaz ember legyen a talpán, aki ezt követni tudta. Ezért sokan fordultak utazási irodákhoz, mert az utasokban felértékelődött az utazási irodák által nyújtott biztonság iránti igény. 

A napokban a MUISZ közgyűlésén többek közt azt hallhattuk, hogy történtek "csendes bezárások" a tavalyi év során. Ez mit jelent?

Az az igazság, engem is meglepett, hogy az elmúlt három évben mindössze tíz iroda zárt be; köztük egy nagyobb, a többi mind kisebb volt. Azt is tudjuk, a válságok egyik hozadéka, hogy koncentrálódik a piac, és bár vagyoni biztosítékot kevesebben kötöttek, mint a válság előtt, viszont a volumen értéke elérte a 2019. évi szintet. Az a helyzet is a múlté, amikor nagy médiavisszhangot kapott egy utazási iroda csődje, ugyanis az utazási irodák rendkívül szigorú - a fogyasztókat védő - jogszabályi környezetben tevékenykednek. Korábban olvashattuk a sajtóban, hogy "Hazatértek a külföldön rekedt magyar utasok". Ilyenkor mindig feltettem magamnak a kérdést: most akkor külföldön rekedtek, vagy hazaértek? Mert a kettő nem ugyanaz, sőt... És miért térhettek haza? Mert az utazási irodák esetében mindig ott van a vagyoni biztosíték, ami megoldást és biztonságot jelent az utasnak az utazási iroda esetleges fizetésképtelensége esetére.  

Térjünk vissza az idei szezonhoz. Az eddigi tapasztalatokról már beszéltünk, hallhatnánk arról is, hogy milyennek látja a szakma 2023 hátralévő időszakát? 

Már most sorra foglalják a vendégek az őszi és a téli utakat: biztatóan alakulnak a foglalások, van kereslet a későbbi időszakokra is. Tény, a pandémia alatt megtapasztalhatták az emberek, hogy a repülőjegyek azok, amelyek a leghamarabb elfogynak, azaz utazási időszakban mindig a repülőjegy jelenti a szűk keresztmetszetet. Nyilván ez a távolabbi úti célokra vonatkozik, a közelebbiek autóval, autóbusszal is elérhetők, viszont az is tény, hogy az autóbuszos utak esetében is limitáltak a férőhelyek. Szintén jellemző az idei évre, hogy nincsenek nagy számban last minute-akciók. Az utazni vágyók szembesültek azzal, hogy akkor járnak a legjobban, ha nem az utolsó pillanatokban foglalják le az utazásokat, hanem élnek az utazási irodák által ajánlott előfoglalási kedvezményekkel. Természetesen korántsem lehet kész tényként kijelenteni, hogy az elkövetkező időszak biztos jó lesz a szakmának. Hiszen az elmúlt években is láthattuk, mennyire ki vagyunk szolgáltatva sok, tőlünk független tényezőnek: természeti csapásnak,  háborús helyzetnek, járványveszélynek, terror cselekménynek - hogy csak néhányat említsek azok közül amelyek mind visszarettenthetik az utast a már betervezett programtól. Mindazonáltal bízunk abban, hogy az év hátralévő időszaka hasonló tendenciát hoz, mint amit az első félévben tapasztaltunk.

A MUISZ elnökeként mi az a legfőbb téma, ami a lobbitevékenység során fő helyen szerepel a szakma érdekében?

Két ilyen fontos területet említenék. Az egyik a felelősségbiztosítás kérdése. Gondoljunk az egyiptomi Hurghadánál történt buszbalesetre, amelynek következményeként az érintett, és a balesetről valójában nem tehető magyar utazási iroda tönkre ment, be kellett zárnia (a Best Reisenről van szó - a szerk.). A másik pedig azok a jogszabályhegyek, amelyek beszorítják a szakmát az értékesítési lánc területén. Csak egy példát említek: ha ellehetetlenül egy út, nekünk 14 napon belül vissza kell térítenünk a részvételi díjat az utasainknak. Hiába nem kapjuk vissza ekkor még a légitársaságtól, a szállodáktól, az adott programok szervezőitől a pénzt - minket jogszabály kötelez arra, hogy két héten belül mindent hiánytalanul visszafizessünk az utasnak. Itt tehát a lobbitevékenységünk arra vonatkozik, hogy az értékesítési lánc minden egyes elemére ugyanazon jogszabályok vonatkozzanak - vagyis ami nekünk két hét, az mások számára is ugyanannyi legyen.