Az öt érdekképviseleti szövetség elnökei (Lázár Judit - Magyar Beutaztatók Szövetsége, Ganczer Gábor - Magyar Rendezvényszervezők Szövetsége, Flesch Tamás - Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége, Molnár Judit – Magyar Utazási Irodák Szövetsége, Gál Pál Zoltán - Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége (VIMOSZ) és Békefi Anna a Budapest Convention Bureau szakmai igazgatója álláspontját hallhatták a résztvevők.

A szakma képviselőinek általános megállapítása, hogy mára nagyon mélyre került az ágazat és a folyamatos lobbitevékenység sem hozott hathatós eredményt. A konferencia egyik fontos felvetésére, – hogy kiválthatják – e a hibrid és online rendezvények a valós, élő eseményeket, a szakemberek egybehangzó válasza az volt, hogy nem, vagy csak részben, mert a személyes találkozókra mindig szükség lesz, a digitalizáció vívmányai azonban az élő eseményeken is jól kamatoztathatók lennének.

Nem megkerülhető a személyes talákozás

Flesch Tamás humorosan úgy fogalmazott, hogy már nem is emlékszik, hogy hogyan néz ki egy live event egy hotelben, olyan régen volt erre alkalom. „Egyelőre jó, ha túlélnek a szállodák és lesz ezeket hol lebonyolítani, jelenleg azonban a lehetőséget sem látjuk a kilábalásra.” A szakember arra is rámutatott, hogy míg egy hazai hotel valós rendezvényhelyszínként hozzájárul a hazai GDP-hez, addig a videókonferencia alkalmazásokat kínáló multinacionális cégek nem hazánkban fizetnek adót, csak potyautasként haszonélvezői az üzleti turizmusnak.

Ganczer Gábor arról számolt be, hogy a kiállítások esetében a digitalizációs és online megoldásokat nem fogadták igazán nyitottan sem a kiállítók, sem a közönség, és úgy véli, ma egy vásáron való online megjelenés leginkább egy olyan résztvevő számára lehet érdekes, aki fizikailag amúgy sem jött volna el a rendezvényre. A szakember szerint a hibrid, vagy online modellek leginkább a kongresszusok esetében működhetnek, de a személyes kapcsolattartás ott sem pótolható.

Molnár Judit arra mutatott rá, hogy a 2008-as globális válság hatására a cégek gyorsan megvágták a hivatásturizmusra szánt büdzséjüket, online tanácskozásokkal helyettesítve az utazásokat, de amint rendeződött a gazdaság, egyik pillanatról a másikra visszaállt a régi kerékvágásba a céges utak piaca. Ugyanilyen rohamléptekkel történő visszarendeződésre számít a szakember a pandémia háttérbe szorulásával is, hiszen, ahogy partnereik jelzik, az igény már most is nagy a személyes találkozókra, egyelőre azonban a közegészségügyi és adminisztrációs szabályok akadályt képeznek.

Tévhit, hogy hasít a vidék 

A szakma helyzetét elemezve Lázár Judit elmondta, az lenne az érdemi segítség, ha speciálisan a turizmusra szabva hosszabbítana a kormányzat a munkahelymegtartó intézkedéseken akár a cégek tavalyi forgalmát figyelembe véve, illetve egyszeri támogatásra is elengedhetetlen szükség volna.

Flesch Tamás úgy véli, a kurzarbeit már kevés. A szakember szerint nagyobb a baj mint gondolnánk. „Sokan kérdezik, hogy csődbe fognak menni szállodák? Igen, csődbe. Ezek a kapitalizmus törvényszerűségei. A valódi baj viszont az, hogy elveszítjük azt a nemzetközi szinten is színvonalas munkaerő-állományt, amiért kín-keservvel küzdöttünk az elmúlt években. Miközben a versenytársak, - külföldi desztinációk szolgáltatói - amelyek számára az átvészeléshez nyújt támogatást a kormányuk, a startnál kilőnek majd mellőlünk, hiszen nálunk addigra már nem lesz munkaerő, akivel újra tudnánk indulni, mert elvándorolnak más szakmákba nyugatra. Így az ágazat a 12-13 százalékos GDP hozzájárulását sem lesz képes hozni. Embereket kell tehát menteni, és nem vállalkozásokat, és nem a 24. órában vagyunk, hanem azután” – szögezte le a szakember. Flesch azt is hangsúlyozta, hogy óriási tévhit, hogy Budapesttel szemben a vidéki hotelekben minden rendben van. Az MSZÉSZ-elnök szerint az erős három nyári hónap vendégforgalmával sem sikerült behozni a tavaszi lemaradást. Júliusban országos szinten 42,3%-kal, a fővároson kívüli szállodákban 22,1%-kal maradt el a múlt évitől a vendégéjszakák száma. Ráadásul a vidékiek mélyebbről indultak, mert a pandémia előtti időszakban gyengébben teljesítettek mint a fővárosi házak. És az is téves elképzelés, hogy néhány teltházas őszi hétvége majd megmenti a belföldi turizmust a fővároson kívül.

Lobbizás és süket fülek

Ganczer Gábor szerint sem jelentek segítséget a hitelek, ha azokat megrendelések híján nincs miből visszatéríteni, hanem olyan vissza nem térítendő támogatásra van szükség mint amilyet például a zeneipar képviselői kaptak. „És míg a zenészek 2000-3000-en vannak, addig a rendezvényszervezésből 100 ezer ember élt hazánkban, akik most külföldön kénytelenek érvényesülni a szakmájukon kívül. A szakember hangsúlyozta, hogy a jövőben szükség volna az ágazat és a politikai döntéshozók közötti konzultációra, hogy a szakma számára is elfogadható döntések szülessenek, így elkerülhetőek lennének az olyan komoly bizalmi válságok, mint amely a turizmusban dolgozók részéről mostanra kialakult.

Gál Pál Zoltán elmondta, hogy a VIMOSZ elnökeként hetente vázolja fel a szakma helyzetét és igényeit az illetékes minisztériumban, a kommunikáció hiánya valóban szembetűnő, és nehéz megfejteni, hogy azért nincs válasz, mert a költségvetési helyzetből adódóan nem tudnak forrásokat rendelni az ITM-ben az ágazat követeléseihez, vagy mert nem látják azt, hogy mennyire súlyos a turizmus-vendéglátásban dolgozók helyzete. A szakember szerint együtt kell tudni élnünk a koronavírussal, és sokkal inkább a megfelelő protokollokkal megvalósított rendezvényeknek és turizmusnak van létjogosultsága és jövője, mint az időről-időre történő átmeneti elzárkózásnak.

Ganczer Gábor szerint is csak hibernálódik a probléma a lezárásokkal, a szakember arra buzdítja a rendezvényszervező szakmát, hogy amíg a jogszabályi környezet engedi, bizonyítsák be, hogy maximális körültekintéssel, fegyelemmel, mindenre kiterjedő higiéniai elővigyázatossággal képes a szakma olyan rendezvényeket szervezni, amelyeken minimális a koronavírussal történő fertőződés esélye.

Békefi Anna szerint a csütörtöki konferencia a szakma leginkább proaktív válasza arra, hogy van élet a covid idején is, és van jövője, sőt jelene is az élő rendezvényeknek.

Az esemény záróakkordjaként elhangzott, hogy várhatóan sok szakmabeli ragadja meg az alkalmat, hogy felhívja a döntéshozók figyelmét a turizmusban dolgozók ellehetetlenülő helyzetére azzal, hogy részt vesz a közösségi médiában szerveződő békés felvonuláson, amely a „Mentsük meg a turizmust” nevet viseli.