A Terra Pannonia balatonfenyvesi telepére szól az a meghívás, amelynek keretén belül június 22-én, hétfőn megnézhetjük a ZING Burger csapatával közösen az ott élő Angus marhákat, amelyekből levágás után többek közt a ZING-esek prémium burgerjeibe is kerül isteni marhahúspogácsa alapanyagként.
Marad a marha
De ne szaladjunk ennyire előre! Maradjunk ott, hogy a szép nyári napsütésben megérkezve a Hubertus Hof szálloda teraszára – azért épp oda, mert a Terra Pannonia a Hubertus Bt égiszén belül született, és működik ma is - a Terra képviseletében Regina és Oliver Hahnenkamm mutatja be cégüket. A lényeg: elődjük, a BNB ÁG szintén húsmarhákat nevelt, hiszen a Balaton közelsége meglehetősen behatárolja működési területüket. Nem tudtuk ugyanis (de most már tudjuk), sertést, pulykát miegyebet tilos a tó partján tartani – valamiféle a talajba kerülő nitrátvegyület veszélye miatt. Marad tehát a marha. Abból is mindjárt az egyik legjobb, a kanadai vonalú Red Angus, amelyből 1997-től kezdődően a Hereford fajta keresztezését követően most már 3 ezres Angus törzstenyészete van a fenyvesieknek. Amelyet egyáltalán nem exportra, hanem a magyar piacra szánnak - tophúsalapanyagként.
Három a német igazság
Oliver – útban a szabadban tartott gulyájuk felé – három okot is említ, miért tartják éppen ezt a fajtát. Egy: legelőik adottsága ehhez megfelelő. Ugyanis a Nagybereken lévő, 1800 ha-nyi területük tejelő tehén tartására nem alkalmas, ahhoz azonban, hogy az Angus üszők és borjaik eléldegéljenek ott egy jó darabig – kiválóan megfelel. Második oknak a Terra Pannonia tulajdonosa szállodájukat, a Hubertus Hofot nevezte meg. Mert állandóan gondjuk akadt (melyik hazai étteremnek, szállodának nem?) a jó minőségű, folyamatosan egyformán magas minőséget jelentő hús beszerzésével konyhájukra – saját marháik tartásával ez a probléma egy csapásra megoldódott. Végül azt hallhattuk, hogy egy parasztnak termelnie kell – alapterméket előállítani -, a marhák tartásával, plusz 2300 ha-nyi szántójukon a szemes és szálas takarmány előállításával ez is kipipálva.
Mondja marha, miért oly bús?
Megérkezünk a vidám marhák egyik gulyájához (öt van ebből a Terrásoknak), ahol az állatok csodálatosan szépek, szelídek, az anyákon látszik, hogy nagyon jó szülők, hiszen folyton rajta a szemük borjaikon, viszont mintha kissé bávatagnak tűnnének. Rágcsálják a füvet, isszák rá folyamatosan a friss vizet, jönnek-mennek a legelőn, ránk se hederítenek. Azonban amikor a gulyán belül két jól megtermett bika azon kezd egymással torzsalkodni, hogy melyiké legyen a megtermékenyíthető üsző, úgy gondoljuk, ideje odébbállnunk. Meg sem állunk a Terra Pannonia sáripusztai hízlaló részlegéig, ahol fehér köpenyt öltünk, zöld papucsba bújunk, átsétálunk a fertőtlenítő folyadékkal átitatott lábtörlőn, és akkor szembesülünk azzal: a szabadban tartott társakhoz képest a hízlalásra fogott állatok kissé mélabúsnak tűnnek. A feladatuk csupán az, mint a Jancsi és Juliska mesében a megszeppent testvérpárnak a gonosz boszorka fogjaként. Igaz, néhányuk odatolva képét, kábán bambul ránk az etetőknél, amikor elvonulunk előttük. Egyébként olyan szépek, olyan kedveseknek és naívaknak tűnnek, hogy a szívünk megszakad, amikor halljuk, a 60 km-re lévő Zalaszentivánra szállítva, fejlövéssel végzik be földi pályafutásukat 16-24 hónapos korukban (amikor a bikák elérik a 700, az üszők pedig az 550-580 kg-ot).
Tíz balatoni éttermes bezzeg már rátalált
A vágás utáni részleteket inkább meg se halljuk. Egy napos pihentetésről, aztán 21 napos biológiai érlelésről szólnak az infók, de inkább maradjunk a szerencsés kiválasztottaknál, azoknál a borjaknál, amelyek a telepre kerülnek nevelési célzattal. Ahol kizárólag saját előállítású takarmányt fogyasztanak (kukoricaszilázst, cirok szilázst, roppantott kukoricát), illetve mellé jó étvággyal elfogyasztanak még némi vásárolt melaszt. Azok az üszők, amelyeket tenyészteni szándékoznak tovább, mehetnek ki a nagybetűs Szabadságba, a bikák közé, a többiek meg, de erről már volt szó...
Egyébként tény ami tény: az Angus-ból készült húsétel isteni Az a hamburger is, amelyet a ZING-esek készítenek belőle, amit miközben befalunk, megtudjuk, nekik addig voltak ellenérzéseik a Terra vágott és előre csomagolt marháival, amíg meg nem kóstolták. Ekkor dőlt meg, „az előre elkészített hamburgerhúst nem veszünk” elméletük. Így most már ők is állandó megrendelőjük a Terrának, ahogy a balatoni éttermek közül is vagy tizen (a Kistücsök vezette be annak idején, két éve ezt a missziót), az egyik nagy élelmiszerlánc is fenyvesi Angus húst kínál, és remélhetőleg egyre több helyen lesznek beszállítók. Szegyet, nyakat, érlelt combot, hátszínt, bélszínt visznek - ki mit kíván.
A balatonfenyvesi Hubertis Hof újdonsága különben az Angus rántott szelet – kóstoltuk, és arra jöttünk rá: lehet, hogy szomorúak az Angus marhák, vagy vidámak, ki tudja, egy biztos, a belőlük készített húsétel költő ódájának témájaként vagy festő múzsájának is megáll.
