Dévényi Antal neve szakmai körökben mindörökre összeforrt a kopárfásítással. Magyarok és külföldiek ezrei tekintették meg vezetésével az ezerhektáros pilisvörösvári kopárokon kialakított híres fenyőállományt, melyet ma a Pilisi Parkerdő Zrt. fokozatosan lombos erdővé alakít.

A piliscsabai kopárfásításban édesapja is részt vett, melyet 1927-28-ban, eleinte csemeteültetéssel kezdtek. A gyengébb területeken próbálták meg először a magvetést. A sikereket követően, 1930-31-ben már csak így erdősítettek. 1950-ben kezdődött a magvetéssel történő kopárfásítás bevezetése üzemi méretekben. Dévényi Antal 1955-től a Pilisi Állami Erdőgazdaság Piliscsabai Erdészetének, majd a jogutód Pilisi Parkerdőgazdaság Piliscsabai Erdészetének erdészetvezetője lett, s ebben a munkakörben dolgozott 1982-ig.

1957-ben az Országos Erdészeti Egyesület a kiemelkedő szakmai és egyesületi tevékenységért járó rangos Bedő Albert-díjjal tüntette ki az addigra 300 hektáron végzett kopárfásításért. Szakmai kuriózum volt a kopárfásítás, hiszen volt olyan esztendő, hogy az éves növekedési időszak alatt mindössze 116 mm csapadék esett. A kopárfásítás célja az volt, hogy termőképessé alakítsák a területeket a fenyő és az elegyfajok (pl. tölgy, cser és akác) segítségével.

Dévényi Antal terve az volt, hogy 40-50 év múlva elég mély humuszos réteget alakít ki a fenyő ahhoz, hogy lombos fafajokat lehet ültetni a helyére. Ez az időszak napjainkra bekövetkezett, így mára az erdőgazdaság fokozatosan át tudja alakítani a fenyveseket a kopárosodás előtt itt állt, őshonos fajokból álló erdőállományokra.

Dévényi Antal egész pályafutását Piliscsabán, az erdők szolgálatában töltötte. 55 év alatt 9 igazgató alatt dolgozott, 117 műszaki és adminisztratív alkalmazottja volt. Vezetésével a Piliscsabai Erdészet 3180 ha erdőfelújítást és 1617 ha erdőtelepítést végzett.

1994. március 2-án temették el Piliscsabán, ahol utcát is neveztek el róla – hozzá és munkásságához méltóan az erdő szélén.