Nehéz elmesélni egy tévéspotot; aki tudja, jobban jár, ha megnézi a http://wherethebloodyhellareyou. com weblapon. Azok kedvéért, akiknek erre nincs módjuk: a viszonylag hosszú spotban Ausztrália egyegy jellemző táját mutatják be, közben zene szól. Tordai Péter, a Leo Burnett Reklámügynökség kreatív igazgatójának leírása szerint „szép tájak, helyes emberek, invitáló mondatok; átlagos, jól kivitelezett, de ötletben újat nem hozó országimázskampány”. Csakhogy a végén elhangzott egy ominózus mondat: „So where the bloody hell are you?”, ráadásul a film első kockáin a szereplők sört isznak, és ez a kettő együtt kiverte a biztosítékot az angol, amerikai és kanadai jobboldali vallásos csoportoknál. Nagy- Britanniában a reklámfelügyelet betiltotta a spot vetítését este 9 előtt.

Ahhoz anyanyelvi szinten kell beszélni az angolt, hogy meg tudjuk ítélni, mennyire számít durvának az ominózus mondat; az ausztrálok egyébként azt mondják, egyáltalán nem az, sőt nagyon jól visszaadja az országban megszokott „barátkozós” stílust, amibe bőven belefér nemcsak ez, hanem az is, hogy a pénztáros is pajtásnak (mate) szólítja a vevőket a hipermarketekben.

„Az angolszász területen élők erkölcsi felfogása más, mint a miénk, bizonyos szempontból sokkal prűdebbek. Nem tűrik az alkoholfogyasztást és a káromkodást, miközben az élet egyes területein kifejezetten szabadosak” – magyarázza Kapus György, az Osztrák Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet vezetője, miért váltott ki a kampány ekkora felháborodást. Ellentmondásos véleményeket hallottunk arról, milyen ez a kampány. Az idegenforgalmi szakemberek nagyon lelkesek. Kapus György például azt mondja: „A spot szenzációs. Kilép a sztereotípiákból, megmozgatja az emberek fantáziáját, ezért megnézik.” Kifejezetten tetszik Németh Mariettának, a Német Turisztikai Hivatal vezetőjének. Azt a bizonyos utolsó mondatot nem sértőnek, hanem figyelemfelkeltőnek tartja. A képek szerinte fantasztikusak, a látvány hívogató, és a dialektusból azonnal rájön az ember, melyik országról van szó.

A reklámszakemberek viszont nincsenek oda érte. Román Balázs, a Kreatív című marketingkommunikációs szaklap vezető szerkesztője szerint az nem különösebb ötlet, hogy katalógusszerűen megmutatják az ország legszebb részeit. Ez a reklám olyan, mint egy mozgó étlap. Szépen sorjában ledarálja, hogy a táj szép, kedvesek és mosolygósak a lányok, a sör habja fehér, a tenger kék. A mondat nem vulgáris, nem sértő, de nem való egy országimázskampányba. Nem kapcsolódik szervesen a filmhez, ezért öncélú és felesleges.

Egyébként annak, hogy ekkora különbség van a turisztikai és a reklámszakemberek véleménye között, valószínűleg az az oka, hogy az előbbiek tudják, hogy a szép képek eladnak egy desztinációt, a reklámszakemberek pedig az eredeti ötletet keresik.

Arra azonban Román Balázs szerint mindenképp jó volt az utolsó mondat, hogy tízszer annyian megnézzék a reklámot, mint ahányan enélkül látták volna. Hasonlóan vélekedik Szénássy Alex, a Laboratory Ideas egyik tulajdonosa, a „Talent for Entertaining” szlogenű Magyarország-imázskampány kitalálója. Szerinte megvalósult az igazi vírusmarketing. A botrány miatt rengeteg olyan ember látta a filmet, akihez különben nem jutott volna el. Ez mindenképp érdem, de Szénássy Alex azt mondja, nem mindegy, mi a kampány üzenete. Lehetett volna „bevállalós”, de akkor szerencsés lett volna, ha a kampány eleje is olyan. Akkor lehetett volna az a fő üzenet, hogy mennyire lazák az ausztrálok.

Krokodil Dundee

Mintegy tíz éve Paul Hogan (Krokodil Dundee) volt az ausztrál országimázskampány fő alakja. A reklám fő üzenete körülbelül az volt, hogy „Gyertek ide, komám, aztán majd barbecue-zunk egyet a bushban” (ez lakott területtől távol eső bozótos). A kampány állítólag nagyon népszerű volt.

Mondja el véleményét a kampányról a www.turizmusonline. hu/forum oldalon!