A völgy neve nem véletlenül cseng szinte teljesen ismeretlenül még a turisztikai szakemberek előtt is. A St. Pölten és Mariazell között elterülő térségben nincsenek háromezer méteres hegycsúcsok, glecscserek, de tengerszemekkel és jelentős történelmi városokkal sincs tele. A térség ennek ellenére a 2. világháborút követően a bécsiek kedvelt pihenőterületévé vált, mivel a vasútnak köszönhetően gyorsan és könnyen megközelíthető volt. A személyautók terjedésével és a turisztikai keresleti trendek változásával azonban jelentősen visszaesett a turizmus, mivel a helyiek a korábban folyamatos kereslethez hozzászokva sem a szolgáltatásokat, sem a vonzerőiket nem igazán fejlesztették. A völgy így turisztikai szempontból hosszú évekre feledésbe merült, ugyanakkor a nagy építkezések és az iparfejlesztés is elkerülte.

A 90-es évek közepén indult a helyi turizmus legújabb korszaka, ami a jelenleg Magyarországon induló turisztikai desztináció menedzsment szervezetek számára is sok tanulsággal szolgálhat, különösen az egyenként kisebb jelentőségű vonzerőkre épülő arculatképzés tekintetében. A turizmusfejlesztés tervezése 1994-ben kezdődött egy koncepcióval az Európai Uniós források 1995-ös csatlakozást követő lehívásához kapcsolódóan. A következő lépésben, 1999-ben került először megfogalmazásra a turizmusban a természeti örökségre való fókuszálás, amit a 2001-ben, immár a Leader+ programhoz kapcsolódóan is megerősítettek. 2007-ben pedig – a környezeti szempontokon túl a helyi munkalehetőségekkel, a fenntartható közlekedési módozatokkal és a kulturált szabadidő eltöltési lehetőségekkel is foglalkozó – „Fenntarthatósági beszámoló” elkészítésével a térség már ausztriai szinten is az elsők közé került, aminek mintegy megkoronázása volt – egyéb fenntarthatósági díjak elnyerése mellett – az EDEN projekt első helyezése.

A húsos som és a kisvasút

A sikertörténetet azonban mindössze három vonzerőre: az érintetlen természeti környezetre, a Mariazellerbahn keskeny nyomközű vasútra és a húsos somra (Dirndl) alapozták. A három adottság mellett szükség volt a helyiek szoros együttműködésére, akik a folyamat során jelentős identitástudatot is nyertek, és ma már büszkén emlegetik „pielachtali” mivoltukat. A fejlesztések során természetesen sokkal konkrétabb eredmények is születtek: kultúrtájként definiálva magukat szövevényes túraútvonal-hálózatot alakítottak ki, amelynek központi eleme a vasúttal történő megközelíthetőség, azaz az útvonalak a legtöbb esetben az állomásoktól indulnak és oda is térnek vissza. A térségi vasúti közlekedést a csomagajánlatokba is beépítették, és speciális, a helyi élelmiszerek fogyasztására alkalmat adó „gasztronómiai” vagonokat, illetve a gyerekeknek játszókocsikat is forgalomba állítottak. Transzferszolgáltatást alakítottak ki a fenntarthatóság jegyében, ezzel is ösztönözve a vasúttal történő odautazást. A táj megismerését képzett túravezetők, barlangi vezetők, botanikusok is segítik, aminek színvonalát jól jelzi, hogy a konferencia kiegészítő programjaként egy 50 méteres szakaszon nagyjából egy órán keresztül magyarázták a különböző növények jótékony hatását, mialatt a résztvevők nagy kedvvel tépkedték és kóstolgatták azok – garantáltan eredeti – ízét. A túraútvonalakat aztán egyre inkább tematizálták: így jött létre a pielachtali körtúra, a „Vasút” túraútvonal és zarándokútvonal.

A vonzerőfejlesztésen belül kiemelt szerepet kapott a húsos som (Dirndl), amely meghatározó arculati elemmé vált az évek során – persze nem véletlenül, hanem a rendkívül tudatos háttérmunkának köszönhetően. Ennek keretében már szinte megszámlálhatatlanul sok vonzerő-elemet fejlesztettek ki, vagy akasztották rá sok mindenre a „Dirndl” címkét. Létezik tanösvény, ahol vezetett túrák keretében a növény szinte minden stádiumban megismerhető a virágzástól a szüretig, illetve azon túl is, a feldolgozás során, de főzőtanfolyam, fotópályázat és még bálok is kapcsolódnak hozzá. A somot bemutató albumok, ajándéktárgyak mellett létezik – és megvásárolható – többek között szörp, fagylalt, parfé, joghurt, tea, csokoládé, sör, likőr, pezsgő, lekvár, méz és olívabogyóhoz hasonló formában is – na és a férfiszemek örömére még somkirálynő-választást is tartanak, és létezik női Dirndlválogatott is…

Természetesen egy somtábla üdvözli a turistát a völgy bejáratánál és a kiadványokat, honlapot tanulmányozva sem menekül előle az ember. De miért is tenné: magas C-vitamintartalma alapján mintegy 800 éve orvosságnak is tartják. Mindezek alapján már érthető, hogy igazi Dirndl-világot alakítottak ki a helyiek mind maguknak, mind a turistáknak, ami a helyi szóképzés legújabb gyümölcse…

Magyar szemmel mindenesetre rendkívül tanulságos a turisztikai desztinációmenedzsment és a Leader program lebonyolításának, eredményeinek összekapcsolása, ami itthon egyelőre kevésbé valósult meg – pedig a fentiek alapján talán lenne értelme. A helyi termékeken alapuló gasztronómiai erőfeszítéseknek köszönhetően pedig Pielachtal és a Mostviertel térségét Ausztria egyik vezető „ínyencdesztinációjának” tartják.

Esélylatolgatás

A konferencia helyszínén is komolyan veszik a környezettudatosságot. A négycsillagos szálloda parkolóját nem aszfaltozzák le, hogy az esővíz leszivárogjon a földbe, a szobákban utántöltött tusfürdős flakonokat használnak. A konyhai alapanyagok többsége, egyes esetekben 100%-a a szálloda 4 hektáros gazdaságából kerül ki, és a többi élelmiszert is a régióból szerzik be. A jellemzően környékbeli alkalmazottak természetesen „fenntarthatósági” képzésen is részt vettek a szálloda szervezésében. Ebben a környezetben gyűlt össze a Mostviertel Tourismus GmbH-, mint térségi TDM-szervezet által életre hívott konferencia mintegy 150 résztvevője, hogy a fenntartható turizmus esélyeit latolgassa. A tanácskozáson végül több érdekes következtetés született. A klímaváltozásnak köszönhetően 1500 méteres magasság alatt már az elkövetkező években sem lesznek megfelelőek a hóviszonyok a téli sportokhoz. Ennek eredményeként ezek a desztinációk vendéget és bevételt fognak veszíteni, amit egyéb termékek – pl. természetjáró, kulturális, rendezvényturizmus – fejlesztésével csökkenthetnek, ugyanakkor összességében ez várhatóan nem pótolja teljes mértékben a síturizmus forgalmát. A magasabban fekvő helyszínek iránti kereslet, így azok árszínvonala is jelentősen emelkedik.

Az Európai Unió részéről a repülőgéppel történő utazás mesterséges és jelentős mértékű drágítása (adóztatása) várható 2012-ig, aminek eredményeként a szárazföldi, azon belül is környezetkímélő közlekedési módozatok (vasút, kerékpár) ismét előtérbe kerülhetnek (soft mobility). A vasúti közlekedésnek további jelentős fejlesztésekre van szüksége ahhoz, hogy a turisták számára vonzóvá váljon (infrastruktúra és menetrendek).

Ismét divatba kell hozni a lakóhelyhez közeli desztinációkat (az Alpok csúcsai a Himalája helyett), amihez erőteljes imázsépítésre van szükség fenntarthatóság szempontjából, hiszen sokan nem annyira magukért, hanem inkább a „szomszédért” utaznak, hogy ismeretségi körükben elújságolják, hol jártak. A felmérések szerint az idősebb korosztály sokkal inkább fogékony a fenntarthatósági szempontok alkalmazására utazása során, amit a fiatal korosztálynál is el kell érni. A turisták önmaguktól nem fognak környezettudatosan viselkedni, ehhez a felismerést elősegítő intézkedések szükségesek. Fontos a helyi termékek fogyasztását elősegítő „slowfood” és legújabban a „slow-city” programok terjesztése. Az utazásszervezés során előtérbe helyezendő a fenntarthatósági védjeggyel rendelkező turisztikai szolgáltatások beépítése a csomagajánlatokba.

Tanuljunk belőle!

Összességében elmondható, hogy mind a térség turisztikai fejlesztése, mind a mintegy 10 éve a hazaihoz hasonló körülmények között létrejött TDM intézményrendszere, mind a konferencia tartalma – néhány, igazán csak ausztriai viszonyok között értékelhető következtetés mellett – számos tanulságos információval szolgálhat az induló hazai tdm szervezetek számára is szakmai programjuk megfogalmazásához, szervezetfejlesztésükhöz és esetleges nemzetközi tapasztalatcseréjükhöz. A Magyarországon sokszor már elcsépelt és tartalmilag kiürült szóként használt fenntarthatóság ugyanakkor a gyakorlati megvalósítás során újra – újabb? – értelmet nyerhet itthon is. A konferencia – további részleteket és számos gyakorlati tippet is tartalmazó – előadása az alábbi linken elérhető: www.modul.ac.at/blog/2008-09-sustainability- conference-2008