– Szilvalekvárfőző versenyre nyertünk pályázati pénzt, de csak novemberben kaptuk meg, amikor a lekvárok már régen a kamrák polcain álltak. Nem akartuk veszni hagyni a pénzt, és olyan eseményt próbáltunk szervezni, amire mindenki felkapja a fejét. „Cinkét főzni? Mi az?”
• Bevallom, én sem tudom, mi az a cinke...– Egyszerű népi étel, hagymás-zsíron pirított krumpliféle, máshol dödölének vagy Zalában gánickának nevezik. Az ötlet onnan jött, hogy 1992 körül, amikor egyre többen kezdtek falusi turizmussal foglalkozni, épültek-szépültek a házak, és ott álltak üresen. Azt gondoltuk, ha sikerül a turistáknak érdekes programot kínálni, nem is kell külön hirdetni a szállásokat.
• Nagyon színes a programpalettájuk. Említene néhány rendezvényt?– A „Gyarmati vigasságok”-on az Árpád korabeli magyar nép gasztronómiáját és szokásait mutatjuk be. Van diófesztivál, sütőtökfesztivál, rétesfesztivál, a Szenkeparti Nagyvásárban minden van, amit itt helyben állítanak elő. Lehet enni tepsis húst, kőtött tésztát, pezsgős pogácsát, málékásás töltött káposztát.
• Hány látogató fordult meg ezeken a rendezvényeken?– Abból a néhány rendezvényből gondoljuk, ahová belépőjegyet kellett venni, hogy körülbelül 20 ezer látogatónk volt, közülük 5-6 ezer volt turista, a többiek környékbeliek. Voltak nyugati vendégeink is, és egyre többen jöttek Kárpátaljáról és Erdélyből.
• Ez lenne a recept a vidék fellendítésére?– Nem feltétlenül, a falusi turizmus sem való mindenkinek. Szatmárban vendégszeretőek az emberek, nincs ipar, érintetlen a természet, és a néphagyományok is élnek. Nem is biztos egyébként, hogy a turizmus fejlődése a legnagyobb eredmény, legalább ekkora dolog az, hogy tovább élnek a néphagyományok, és hogy elindult valamiféle pezsgés. A falvak egymást licitálják túl, most már alig van itt olyan növény, aminek ne lenne fesztiválja: van a kukoricának, a sütőtöknek, van lecsófesztivál. Volt kisbíró-találkozó és vízimolnártalálkozó. Nyíregyházán idén rendezik meg negyedik alkalommal a gyümölcsfesztivált, amelyre a kompozíciókat a falvak közösen készítik.
• Úgy tudom, a Kárpátalján és Erdélyben is oktat.– Igen, nagyon nagy az érdeklődés. Ők is ezen az úton akarnak járni, teljes joggal. A legnagyobb feladatuk most szerintem elérni, hogy a kirándulókat rá tudják venni arra, hogy hosszabb ideig megszálljanak valahol.
• Ön nagyon régóta van a szakmában. Milyennek látja a turizmus helyzetét?– Szerintem az a legnagyobb baj, hogy úgy várnak tőle hasznot, hogy nem sokat fordítottak rá. Szükség lenne olyan tőkeinjekcióra, amilyet Írországban vagy Spanyolországban kapott az ágazat. Át kellene alakítani a „rozsdaövezeteket”. Valahogyan magától is fejlődött a vidéki turizmus, de ennél többre lenne szükség.
• Konkrétan milyen fejlesztésekre gondol?– Nem akkor kell kastélyrehabilitációs programot indítani, amikor már beomlik az épület teteje. Kár volt a falusi házakat skanzenekbe vinni, meg kellett volna őrizni a települések utcaképét. Komoly hiányosságok vannak az infrastruktúrában: a tiszai vízi turizmushoz például a legalapvetőbb feltételek is alig vannak meg. A „bakancsos turizmus” is sokkal nagyobb tömegeket mozgathatna meg, ha nem pusztultak vagy alakultak volna át a turistaházak. A koncepción belül kicsit jobban oda kéne figyelni a prioritásokra és azokat támogatni pályázatokkal.
• Valaki azt mondta egyszer, a turizmus számára most van a hét bő esztendő. De jönnek majd a szűk esztendők is...– Én úgy látom, most van az, amikor a turizmus előre menekülhetne. Nem véletlenül kap olyan nagy szerepet a választási kampányban is. Nagyon fontos lenne új magyar turisztikai célpontokat bevezetni a köztudatba. Miért nem kiemelt turisztikai látványosság például a Tisza virágzása? Nem kerülne sokba, ha tanösvényt alakítanának ki és elhelyeznének pár távcsövet a Túr mentén, és tanulmányozni lehetne például a gyurgyalagot.
• Minden márkabevezetés nagyon drága...– Akkor is fejleszteni kell a vidéket, ehhez időből is sok kell. Idén nagyon kevés pályázati lehetőség volt. Jól éltek a lehetőségekkel az emberek: háromszor- négyszer annyi pályázatot nyújtottak be, mint amennyi a keretösszeg volt. 2007 és 2013 között nagyon sok pénzt kaphatunk az EU-tól. Vidéken nagyon komoly terveket szőnek ezek igénybevételére. Sokat várnak az autópálya megépülésétől is.
Született
1946. március 4-én
Család
Iskolák
Munkahelyek
Egyéb