A három szép tájegység találkozásánál fekvő Vác ősi királyváros, I. Géza kedvenc tartózkodási helye. Később püspökváros lett, ezt az időt idézik impozáns, barokk egyházi palotái; ma az Európai Kulturális Barokk Utak egyik állomása, Magyarország legszebb barokk kisvárosi főterével. A város mindig műemlékeit megtartva újult meg, megőrizte „gyöngykaláris” szerkezetét (szűk utcákra felfűzve egymást követik a terek), és ennek köszönhetően emblematikus épületekkel (Diadalív, klasszicizáló későbarokk székesegyház, a Gombás-patak kőszentes barokk hídja) büszkélkedhet. Szokatlan, de látványos, hogy két központja van: egymáshoz közel találjuk egyházi és világi közösségi centrumait. A Konstantin tér közepén a klasszicizáló-későbarokk székesegyház a maga stílusában egyedülálló az országban. Értékes freskóit Maulbertsch, Kontuly Béla és Takács István alkotta. A kupola négy sarka alatt annak a négy váci püspöknek az arcképét láthatjuk, akiknek a legtöbbet köszönhetett Vác (gróf Migazzi Kristóf, Forgách Pál, Althann M. Károly és Althann M. Frigyes). A tér körüli nagyszabású épületek legtöbbje eredetileg egyházi célokat szolgált, mára némi profilváltással a Teológia Szeminárium épületében tanítóképző főiskola működik, amelynek romanológiai tanszéke alighanem egyedülálló az országban. Nem hivalkodóan gazdag a püspöki palota mai berendezése, de érdemes belülről megnézni. Ugyan nem mindenkinek adatik meg, hogy Beér Miklós püspök vezesse körbe az épületben, mint ahogy a közvetlen és szerény egyházmegye-vezető a MUOSZ Turisztikai Szakosztályával csoportjával megtette. A püspök hivatalába lépésekor felajánlotta a palota dísztermét városi kulturális rendezvények céljára, azóta havonta hangversenyeket rendeznek itt, és előzetes bejelentésre körbevezetik a turistacsoportokat.
Vác „világi” központja a 2006-ban átadott, megújított Fő tér, amelyet színes paloták, régi német polgárházak öveznek, dísz- és szökőkutak, szobrok ékesítenek. Az Árpád-kori Szent Mihály-altemplom maradványait szintbe süllyesztett üvegtető fedi, kiváló játszótér a hancúrozó gyereksereg számára. A térről nyíló, lejtős utcácskák a Duna-parti sétányra vezetnek, a tér elkeskenyedő végéből a Mária Terézia tiszteletére emelt Diadalívre meg a környező hegyekre látni. A Városháza és a Nagypréposti Palota mellett a Fő tér leghangsúlyosabb épülete a barokkrokokó stílusú Fehérek (egykori Domokos- rend) temploma. 1995 hátborzongató szenzációja volt a templom kriptájának feltárása, ahová a helybeliek egészen 1808-ig temetkeztek. A katakombaszerű, igen hideg és huzatos helyiségekben 262, épségben maradt koporsót találtak. Kiszáradva, mumifikálódva, de megmaradtak halotti öltözetükben a holttestek is. A leletekből kiállítást (Memento Mori) rendeztek, Közép- Európában egyedülálló borzongató ritkaságként.
Élnek – megtartva vagy megújítva funkcióikat – a város szépen felújított történelmi épületei, mint például a romantikus stílusú zsinagóga. A barokk Vörösház nápolyi kőművesek munkája 1731-ből, ma többcélú üzletházként funkcionál, „Oázisában” kényeztető cukrászdai finomságoktól kaphat új erőre a városlátogató turista. A Fő téri Kúria középkori eredetű, eklektikus homlokzatú épület. Benne kapott helyet a Váci Csokizó, a Városi Képtár és Galériaó és az Ínyencek Borozója is. Magyar borokat árulnak a Borszaküzletben és az épület pincéjében, áprilisban megnyílt a ritkaságokat felvonultató Bormúzeum. Egyelőre csak kisebb csoportoknak juthat a szerencse, hogy a pincében ízletes egytáételek mellé a „beszélgetős” magyar borokból borkóstolót kaphassanak. Ólomkristály kanálkából többféle nemes tokaji aszúeszenciát már minden betérő megízlelhet, mert a Bormúzeum gazdája, Víg Gyula megszállott gyűjtőként tudását és a borok ízeit egyaránt meg kívánja osztani a látogatókkal. Nem is múzeum ez a pince, hanem interaktív látványtár, kérdezz-felelek játék, boregyetem, mert nincs olyan érdekesség, amelyet a tokaji aszúról, a régi palackokról és dugókról a szenvedelmes gyűjtő ne tudna.