Kezdjük a legfontosabbal: a gasztronómiával. Veszélyes dolog a hazai szakácstársadalom képviselőinek főzni, az ötletgazda Nemeskövi séf, és a házigazda intézmény konyhafőnöke Ferenczi István (valamint az irányításuk alatt dolgozó csapat) ezúttal is kitett magáért. A látványos menüsor összeállításakor olyan, a magyar szakácskönyvekből ismert, de az utóbbi évtizedekbe,n a gasztronómiában méltatlanul mellőzött ételeket kerestek, amelyek magukban hordják a hazai konyhaművészet ismert és kevésbé ismert jegyeit. Így kerülhetett a tányérokra néhány olyan fogás, mint a sokak által kedvelt, de az étlapokon ritkán fellelhető pacalpörkölt, a Kárpátaljai, vargányás, kolbászos, káposztaleves, a Csallóközi vesevelő, a Sajó völgyi gánica, vagy a Zalai káposztás borított.

Az idei Séfbál tiszteletbeli díszvendége a szakma egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő doyenje, a szintén sokszoros olimpiai- és világbajnok, Varga Sándor, Oscar- és Venesz-díjas mesterszakács volt, aki itt adta át a stafétabotot jelképező méretes fakanalat a ifjú szakácsgenerációt képviselő a Szabó Lászlónak, a Sodexo executive séfjének, aki fiatal kora ellenére több világbajnoki aranyéremmel, és a hazai Bocuse d’Or verseny ezüstjével dicsekedhet.
A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség égisze alatt szervezett, hajnalig tartó mulatság során a fakanalak avatott művészei bebizonyították, hogy nem csak a tűzhelyek mellett nem tévesztik a lépést, a táncparketten sem vallanak szégyent.