A KPMG képviselője, Kali Zoltán elmondta, az elmúlt négy évben kétszer volt Magyarországon áfaemelés. Míg a piaci szolgáltatások árai mindkét emelést követően megugrottak, a szállodai árak csökkentek, vagy változatlanok maradtak, ezáltal romlott jövedelmezőségük. Az elemzés szerint ha a jelenlegi 20%- os kulcs maradna, a piaci szolgáltatások átlagos áremelkedésével nőne a szállodai szolgáltatások ára is, ezzel csökkenne a szállodai szolgáltatások iránti kereslet. 15%-os áfánál a szobaárak kevésbé nőnének, ezzel az elmúlt évek bevételcsökkenését némileg kompenzálni lehetne. 10%-nál felelne meg az áfa szintje a nemzetközi tendenciáknak. Ezzel a szállodai árakban 5%-os csökkenés következne be az általános árszínvonal-változáshoz képest, ennek megfelelően nőne a kereslet. 5%-os kulcsnál a hazai szállodák 10%-os relatív árszínvonal-csökkentést tudnának végrehajtani, a kereslet nagyobb mértékben nőne. A négy modell szerint 2013-ra a következő eredményekre számíthatnánk a szállodaiparban: az idei évre 14,5 millió szállodai vendégéjszakát becsültek, amely a jelenlegi áfakulcs esetén 2013-ban a 15,1 milliót érné el. 15%-os áfánál ez az érték 15,7, 10%-os áfánál 16,3, 5%-os áfa esetén 17,4 millió szállodai vendégéjszakát jelentene. 10%-os áfakulcs esetén a foglalkoztatottak száma 8, 5%-os áfa esetén 15%-kal emelkedne.

Niklai Ákos, a Magyar Szállodaszövetség tiszteletbeli elnöke, a Hotrec elnökségi tagja hozzátette, erős a verseny a szektorban, Európa aggódik, hogy csökken piaci részesedése. Számos jó példa akad a térségben az áfa csökkentésére (Izland, Törökország). Hozzáfűzte: az államnak ezt a szektort preferálnia kellene, mivel az ágazat multiplikátor hatása jelentős. Az Európai Unió tagállamainak közel 80%-a a szállodai szállásoknál csökkentett áfakulcsot alkalmaz, csak Dániában magasabb (25%) a szállodai áfa, mint nálunk. A régióban a szállodai áfakulcs 5–10% között van, kivéve Szlovákiát (19%).

Miért pont az áfa?

A tanulmányt bemutató sajtótájékoztatón több újságíró is feltette a kérdést: miért éppen az áfakulcsot akarja csökkenti a szállodaszövetség, miért nem valamilyen más teher könynyítése érdekében lép fel. A válasz egyértelmű: négy év alatt a korábbi, viszonylag preferált helyzetből jutott el oda az ágazat, hogy az áfakulcs tekintetében ma már Európa élvonalába tartozunk – ami ebben az esetben nem kitüntetés. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy két olyan komoly áremelésre kényszerült az ágazat, amely csupán az államkassza bevételeit gyarapította, miközben a szállodák nemzetközi versenyképességét rontotta. Így érthető, hogy a szakma ezt a negatív irányba történő elmozdulást nem veszi jó néven, és igyekszik mindent megtenni megváltoztatása érdekében. Kétségtelen azonban, hogy nem csupán az áfa súlya alatt görnyednek a szállodások. A foglalkoztatást terhelő adók, az emelkedő rezsiköltségek őket is sújtják, így nem meglepő, hogy több nagy vidéki szálloda esetében lehet anyagi nehézségekről, tulajdonos-, illetve folyamatos vezetőváltásról, átszervezésről hallani, és az sem titok, hogy rengeteg olyan fővároson kívüli hotel akad, amelyben már a 40%-os éves átlagos kihasználtságnak is nagyon örülnek.