Az Észak-magyarországi falu tájegység ünnepélyes átadása a szentendrei Skanzenben egy palócföldi lakodalom koreográfiáját követte, ágyvitellel, kikéréssel, vőféllyel és lakodalmi menettel. A játék szerint a múzeum látogatóit jelképező boldog Közönség Pesta e ceremónia révén nyerte el Palóc Böskét, a világszép új tájegységet.
A Skanzen nyolcadik tájegysége az Ipoly és a Bodrog közötti, folyóktól szabdalt hegyvidéki terület, Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és a történeti Gömör 19-20. századi paraszti kultúráját, elsősorban építészetét és lakáskultúráját mutatja be. Főként a szegény és középparaszti rétegekre koncentrál, de megjeleníti a kisnemesi utódok, vándoriparosok (teknővájók, drótos tótok), az Alföldön és Dunántúlon mezőgazdasági idénymunkát vállaló summások és az uradalmakba egész évre kötött bérért elszegődő cselédek életvitelét is. A tájegységben – a Skanzen eredeti küldetése szerint – többségükben az eredeti helyükön elbontott, majd a múzeumban újra felépített autentikus épületek állnak, amelyek belső tereiben, az enteriőrökben közel ötezer pontosan elrendezett műtárgy teszi megtapasztalhatóvá a falusi élet egykori eseményeit. Minden tárgyat aprólékos kutatás választott ki, mindegyiket személyes történetek hitelesítik.
A látogatói élmény az új tájegységben minden érzékszervre kiterjed. A műtárgyakhoz itt 1.000 olyan demonstrációs tárgy társul, amelyeket a látogató kézbe vehet és kipróbálhat. A házakba betérő érdeklődő perkupai lakodalmas zenét vagy nógrádi dudaszót hallgathat, megrajzolhatja családfáját, megfigyelheti a disznóvágás, a novaji nagykalács vagy az erdőhorváti perec sütésének mesterfogásait, de leheveredve próbára teheti a filkeházi ágyat, vagy a használatba vehető bútorok bármelyikét.
