Az idegenforgalmi szektor valódi súlyának meghatározása érdekében a turizmusszektornak három rétegét különbözteti meg a kutatás: statisztikai értelemben vett turizmus, teljes közvetlen turizmus, teljes közvetlen és közvetett turizmus. A statisztikai értelemben vett turizmusszektorba csupán a KSH által megfigyelt tevékenységi osztályozási rendszer (TEÁOR) szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatát sorolják. Ez a terület 2002-ben a nemzetgazdaságban megtermelt bruttó hozzáadott érték (GDP) 1,6 százalékát adta. A turizmussal foglalkozó szakágazatokban (utazásszervezés, szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás) a foglalkoztatottak aránya 2,8 százalékos volt az összes alkalmazottéhoz képest, számuk pedig 62,5 ezer fő tett ki. A teljes közvetlen turizmusszektorba az előbbieken felül azok a turizmushoz közvetlenül köthető vállalkozások is beletartoznak, amelyek kínálati oldalának szereplői közvetlenül kapcsolatba kerülnek a turistákkal. Három éve ezek adták a GDP 4,7 százalékát. Az itt foglalkoztatottak aránya a nemzetgazdaság egészén belül 7,1 százalék volt, ami körülbelül 194 ezer főt tett ki. A teljes közvetlen és közvetett turizmusszektorban a fentiek kiegészülnek az idegenforgalom közvetlen beszállítóival is. 2002-ben a legtágabb értelemben vett turizmusban foglalkoztatottak száma 328 ezer fő volt, ami az összes foglalkoztatottnak 12 százalékát jelentette. A szakmabeliek azzal magyarázzák ezt az eltérést, hogy a teljes közvetlen és közvetett turizmust a szálláshely- és vendéglátás négyszeresére-ötszörösére becsülték, ami rendszerint a GDP 10 százalékának felelt meg. A számítások nem tudták tekintetbe venni a statisztikákban sem megjelenő, szürke- és feketegazdaságból származó teljesítményeket, amelyekkel együtt egyébként bizonyára 10 százalékot is kitesz a teljes turizmus hozzájárulása a bruttó nemzeti össztermékhez.
Élenjáró multiplikátor
Az elemzés fontos megállapítása, hogy bár a teljes közvetlen és közvetett turizmusban a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás részesedése a legnagyobb, mindössze egyharmadát teszi ki annak. A nagyobb rész más ágazatokban realizálódik. A jövőben hivatkozhat arra az előnyre a szakma, hogy a pénzügyi tevékenység után a második legnagyobb tovagyűrűző (multiplikátor) gazdaságélénkítő hatással bíró tevékenység az idegenforgalom, termelésbővítő hatása pedig átlag feletti: a 25 nemzetgazdasági ágat felsoroló rangsorban a nyolcadik helyen áll. A turizmus költségvetési kapcsolatainak becslése alapján a felmérés készítői arra a megállapításra jutottak, hogy 2002-ben a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás szakágazat nagyságrendileg 50 milliárd, a teljes közvetlen és közvetett turizmusszektor pedig már 203 milliárd forint költségvetési befizetést teljesített. Ez utóbbi az általuk előállított GDP 36 százaléka, ami csak kissé tér el a jelenlegi átlagosan 39 százalékos adócentralizációtól. A szakma számos képviselője nehezményezi, hogy a közterhekből más ágazatokhoz hasonló arányban részesülő turizmusnak jóval kevesebb támogatás jut, mint a gazdaság más területeinek. A kutatás rámutatott arra is, hogy a jegybank folyó fizetési mérlegének idegenforgalmi adataiból nem tudható, hogy az idegenforgalom teljesítménye hogyan alakul, sőt még az is kérdéses, hogy az idegenforgalom mennyivel járul hozzá a fizetési mérleg hiányának csökkenéséhez. Ennek az az oka, hogy az elmúlt öt-hat évben a folyó fizetési mérleg mérési módszertana – objektív okok miatt – teljesen elszakadt a turizmus reálgazdaságától. A régóta várt és remélhetőleg idén elkészülő Turizmus Szatellit Számla (TSZSZ) rendszere a jövőben hozzájárulhat ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Bank a fizetési mérlegben pontosabb képet adjon a turizmusban folyó pénzmozgásokról. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkája nyomán készülő TSZSZ a GKI tanulmányához hasonlóan szintén feltérképezi egyebek között az idegenforgalom valós gazdasági szerepét, a GDP-hez való hozzájárulását, a foglalkoztatottságban való szerepét és költségvetési kapcsolatait, de szemben azzal nemcsak a turizmus termelési, hanem a felhasználási oldaláról is gyűjt adatokat.
'