A kutatók először a turizmus nemzetközi trendjeit elemezték. A honi turizmusban rejlő potenciális lehetőséget mutatja, hogy Magyarország a látogatók számát illetően az európai középmezőnyben helyezkedik el. Az ágazat GDP-hez való hozzájárulása, valamint a turisztikai export értéke tekintetében az országok többsége mégis jobban teljesít. Az összes hazai fogyasztás 8-9 százaléka köszönhető a turizmusnak, és a bruttó nemzeti termék 8,3–8,5 százalékára becsülhető a turizmus közvetlen és közvetett hatása. A szolgáltatásexport egyharmada is a turizmusból származik.
Félmillió munkahely
A foglalkoztatottak számát tekintve a statisztikák szerint az ún. alapágazatokban csaknem 166 ezer fő dolgozik. A becslések mintegy 230 ezer főre teszik a turizmusban közvetlenül, legálisan foglalkoztatottak számát, ami a nemzetgazdaságban összesen foglalkoztatottak 5,9 százalékát teszi ki. További 70–75 ezer fő foglalkoztatása kapcsolódik az ún. „jellemző” ágazatokkal a turizmushoz, a személyszállítási ágazatok kibocsátásának 14%-át „fogyasztja el” a turizmus, a kulturális szolgáltatásoknál 19% az arány, a sport- és szabadidős szolgáltatások esetében a turizmus szerepe 90%- os. A tovagyűrűző hatásokkal együtt 480 ezer főről és 12,3 százalékos munkaerő-piaci részesedésről beszélhetünk. Ha figyelembe vesszük, hogy nálunk a foglalkoztatottsági ráta az európai országok közül az egyik legalacsonyabb, az adatok még beszédesebbek.
A vállalkozások fajtáját és számát tekintve Magyarországon több mint kétezer szálláshely- és 11 ezer vendéglátó-szolgáltató működik, és ezer fölött van az utazásszervezői, illetve közvetítői engedéllyel rendelkező vállalkozások száma. A kis- és mikrovállalkozások foglalkoztatják a munkavállalók több mint felét, ezen belül a négy vagy ennél kevesebb főt foglalkoztatók aránya a kereskedelmi vendéglátásban és az utazásszervezésben az egynegyedet is meghaladja. Ezzel szemben a munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés szakágazatokra a nagyobb üzemméret jellemző: a 300-nál több főt foglalkoztatóknál dolgozik a munkavállalók közel fele. A szálláshely-szolgáltatás a leginkább munkaerő-igényes.
A társas vállalkozások közül a kisméretű vállalkozások vannak túlsúlyban. A kulcsmutatók vizsgálatakor azonban, mint a nettó árbevétel, a bruttó hozzáadott érték, a foglalkoztatottak száma, a hálózat vagy a vendégforgalom, a piacot egy-két tucat vállalkozás uralja. Ennek a 20–25 cégnek az együttes piaci részesedése a mutatók többségében eléri a 80–85 százalékot. A munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés a legkoncentráltabb.
Magyarországon ma 34 ezer magánszálláshely- szolgáltató végez fizető- vendéglátó és 6,6 ezer falusi szálláshely-szolgáltató tevékenységet. A külföldi tőkebefektetés a turizmus alapágazataiban a nemzetgazdaság átlagához képest sokkal kevésbé jellemző. Miközben a nemzetgazdaság egészében az alkalmazásban állók száma szinte változatlan, a turizmus-alapágazatok munkaerőigénye fokozatosan növekszik. Az ágazatokban foglalkoztatottak csaknem fele a mikrovállalkozásoknál jelenik meg. Szakágazatokra bontva az összes foglalkoztatott 75 százaléka a vendéglátásban, 20 százaléka a szálláshelyszolgáltatásban, öt százalék pedig utazásszervező vállalkozásoknál dolgozik. Nyolc százaléka olyan vállalkozás, amelynél a külföldi tulajdonosnak 10 százalékot meghaladó részesedése van, s ezeknél a cégeknél a foglalkoztatottak 11 százaléka dolgozik. Ezzel szemben az összes jegyzett tőkének már 28 százalékát, a megtermelt hozzáadott értéknek pedig 24 százalékát birtokolják. A mikrovállalkozások mellett az ágazatban nagy számú egyéni vállalkozó tevékenykedik. Az ezer főt is meghaladja a közétkeztetés, munkahelyi vendéglátás területén tevékenykedő egyéni vállalkozók száma is, de utazásszervezési tevékenységi engedéllyel is több mint 600 egyéni vállalkozó rendelkezik. Ez utóbbiak döntő többsége nem foglalkozik utazásszervezéssel, hanem utazási ügynök, és közülük nagy számban lehetnek azok, akik érdemi tevékenységet nem végeznek.
Alacsony keresetek
A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete hosszú idő óta a legalacsonyabb a nemzetgazdaságban. A 2006-ban elért 102 890 Ft/fő/hó átlagkereset még a 2001. évi nemzetgazdasági átlagot sem érte el, ami 2006-ban már 171 351 Ft/fő/hó volt. Az ágazatban, főleg a mikrovállalkozások körében jelentős a minimálbéren történő, illetve annál alig magasabb foglalkoztatás. A turizmusban közvetlenül és közvetve foglalkoztatottak 2013-ra megfogalmazott célértékeit (200 ezer + 200 ezer fő) már a mostani számok is visszaigazolják. A nagyobb létszámot foglalkoztató vállalkozások részarányának növekedése várható, ezzel párhuzamosan főleg a vendéglátás területén a mikrovállalkozások elmúlt években tapasztalt csökkenése is folytatódik. Ez a foglalkoztatásra kétféleképpen hat: egyrészt a nagyvállalati hatékonysági intézkedéseken keresztül csökkenés, másrészt a fekete- és szürkefoglalkoztatás mérséklődésével, a legális foglalkoztatás növekedésével bővülés várható. Becslések a turizmusban is 20 százalék felettire teszik a nem legális gazdaság szerepét.
Ahány új szoba, annyi alkalmazott
A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban az utóbbi három év átlagában évente 40–45 milliárd forint beruházás valósult meg, ami a nemzetgazdaság beruházásainak egy százaléka. A beruházások közel fele a szállodai szolgáltatás, 40%-a a kereskedelmi vendéglátás, 7,5 százaléka a munkahelyi vendéglátásközétkeztetés szakágazatokban történik. A beruházások 55–60 százaléka épület és építmény, 25–30 százaléka a belföldi gép, berendezés és jármű, és csak 5–6 százaléka import gép és jármű. Az összetétel azonban szakágazatonként eltérő, így a szálláshely- szolgáltatásoknál az épületnek, a vendéglátásban (különösen a munkahelyi vendéglátásban) a gépeknek és berendezéseknek van nagyobb súlyuk. Az elmúlt évek szállodai beruházásainak többsége a 4–5 csillagos kategóriában valósult meg, és a folyamatban lévő beruházások is ebben a kategóriában történnek. 1000 szállodaszoba építése közvetlenül 580–600 új munkahelyet teremt, a tovagyűrűző hatásokat is figyelembe véve pedig 950–980 fő számára teremt kereseti lehetőséget.
A Széchenyi-tervben kiemelten támogatott turisztikai létesítményekre jellemző, hogy néhány évvel az üzembe helyezést követően már a tervezettnél lényegesen, összességében egyharmaddal jobban bővítették a munkaerőpiacot. A hatból öt ma már az 50 legtöbb munkaerőt foglalkoztató szálloda közé tartozik. Tehát a Széchenyi-terv keretében támogatott szállodaberuházások minden egymilliárd forintja 52,7 új munkahelyet hozott létre. A Nemzeti Fejlesztési Terv I. forráskeretéből összesen 30,5 milliárd forintot fordítottak turizmusfejlesztési célokra, ebből 22,2 milliárd forintot vonzerőfejlesztésre, 8,4 milliárdot pedig a fogadóképesség javítására. E beruházások munkahelyteremtő hatása a Széchenyi-terv keretében támogatott szállodafejlesztések kapcsán rendelkezésre álló információk alapján becsülhető meg, amely szerint az NFT I. keretében támogatott szálláshelyfejlesztések által létrejövő új munkahelyek száma eléri a 900-at.
Lassan nő a kereslet
A szerzők számításai szerint a magyar lakosság jövedelmi viszonyai nem fognak látványosan javulni a közeljövőben, így fogyasztásuk kevéssé fog gyarapodni, ezért a turisztikai szolgáltatások vásárlására fordítható jövedelemhányad csak egy szűk fogyasztói réteg számára bővül. Ezzel szemben minden mérvadó kutatás szerint a turizmus nemzetközi, ezen belül európai kereslete is élénkülni fog. Két fő tendencia figyelhető meg: az egyik a főszezoni üdülések rövidülése, illetve az év közbeni rövidebb pihenések, utazások terjedése; a másik a corporate-, rendezvény- és konferenciaturizmus erősödése. Mindez a szezonális ingadozások kiegyenlítődése irányába hat. Ezzel persze az üdülőterületeken a szezonalitás és az ezzel együtt megjelenő fekete- vagy szürkemunkavégzés változatlanul jelentős foglalkoztatási gondot jelent. A szakemberek szerint a problémát központi munkaerő-piaci eszközökkel is kezelni kellene.
Versenyképtelenné tesz az adórendszer
A szerzők arra is rámutatnak, hogy a jelenlegi magyar adókörnyezet egyre inkább versenyképtelenné teszi a gazdaságot, és negatívan hat a foglalkoztatásra is. Magyarországon különösen magas a munkáltatók által fizetett ún. munkaerőköltség és az alkalmazottak által felhasználható adózott jövedelem közötti különbség (ún. adóék), amely akadályozza a legális foglalkoztatás bővülését és a munkajövedelmek láthatatlanná tételére, illetve adóelkerülésre ösztönöz. A szakemberek véleménye szerint az ágazat versenyképessége szempontjából a turizmus emberközpontú és egyben hosszú távon is jövedelmező fejlődésének, továbbá ezen keresztül munkahelymegtartó és -teremtő képességének javítása a nemzetközi viszonylatban is kimagasló vállalkozói járulékterhek csökkentésével lehetséges.
