A reptéren eddig sem volt rózsás a helyzet, de legalább be lehetett hajtani az érkezési szintre, ott lehetett várni az utasra.

Ha az ember csúcsidőben végignézett még a SkyCourt építésének megkezdése előtt a ferihegyi rámpán, láthatta, hogy bizony, milyen sokan is hagyják el a repülőteret busszal. És nem azért, mert ők kevésbé jómódúak, hanem mert szervezetten, csoportosan érkeznek, legyenek konferencia-, vagy szabadidős turisták.

Jelenleg az érkezési szintre csak engedéllyel hajthatnak be a különjáratok sofőrjei. „Néhány buszos cég rendelkezik ugyan engedéllyel korlátozott számban, de mire is jó ez? Arra, hogy a légitársaság személyzetét felvegye, és nem arra, hogy a Budapestre érkező, repülőtéri illetéket fizető, magas átlagköltéssel rendelkező szervezett beutazó turistát. Miért csak a beutaztató aggódik amiatt, hogy az utasa hogyan jut be a városba? A légitársaságot és a repteret, amelynek kifizetik az illetéket, miért nem érdekli az utas? A személyzet az nem sétál le a buszparkolóba, a turistának meg nyomunk a kezébe egy távcsövet, hogy tessék, nézzen bele, ott van lent a busz a parkolóban, gyalogoljon oda?! Kisbusznak két perce van ki- és bepakolni, nagybusznak ugyanerre 5 perce Ferihegyen, de csak és kizárólag az elutazási szinten!” - vázolja a helyzetet Rácsai Ágnes, a tavaly novemberben alakult Magyar Beutaztatók Szövetsége (MABEUSZ) elnöke.

A helyzet mára odáig fajult, hogy az egyik legjelentősebb hazai buszos cég, a Five Stars próbapert kíván indítani az egyébként a repülőtér előtti utat kezelő Budapest Airport (BA) ellen. Amitől betelt a pohár, hogy a repülőtéri minibuszokat üzemeltető cég kizárólagosságot szeretne a Ferihegyre csoportosan érkező vendégek közvetlen a repülőtértől történő kizárólagos fuvarozására, mindezt a BA jóváhagyásával, ami versenyjogilag kevésbé állja meg a helyét – mondja Stiller Gábor, a Five Stars ügyvezetője.

A sofőrök azok, akik napi szinten szembesülni kénytelenek a helyzettel. A legenyhébb jelző, amelyet a ferihegyi viszonyokra és általában a budapesti helyzetre mondanak, a botrányos.

Zoltán jelenleg kisbuszt vezet, de jó pár évet lehúzott nagybuszon is. Mint mondja, régen sem voltak elégedettek a repülőtéri helyzettel, de a SkyCourt megépülte előtt még be lehetett hajtani békében az érkezésre, ahol a rendőrök többsége békén is hagyta őket, hiszen tudták: nem szándékosan szabálytalankodva állnak a terminál előtt, hanem, mert nekik ez a munkájuk. Hacsak nem volt csúcsforgalom, a gép leszállását követő félórában várhattak az épület előtt, amíg mindenki bepakolt.

Zoltán nem is olyan távoli, de rugalmasabb repülőterek példáit hozza: Schwechaton és Pozsonyban az utasfelvételnél és -lerakásnál senki nem akarja őket elzavarni, ha pedig várniuk kell, az őrzött buszparkoló félórán át ingyenesen igénybe vehető.

„Feltételezem, hogy a repülőtér vezetői jártak már más repülőtereken, buszoztak is onnan, láttak ellenpéldát” – sóhajt fel Rácsai Ágnes.

Irány a város!

A repteret elhagyva a következő kihívás, hogyan rakjuk le a vendéget a szálloda előtt.

Se szeri, se száma azon budapesti, elsősorban belvárosi, tehát akár a szabadidős, akár a MICEforgalmat bonyolító szállodáknak, amelyek előtt csak illegálisan, több tízezer forintos büntetést kockáztatva lehet az utast ki- illetve beszállítani.

Legkritikusabb szakasz a Kossuth Lajos utca, illetve a Rákóczi út Keleti pályaudvarig terjedő része. Eurostars, Astoria, Novotel Centrum, Metropol, Hungária – fél tucat hotel a forgalmas út mellett. És épül a Klotild Palotánál a Buddha Bár is. Úgy tűnik, mintha nem gondolt volna arra a beruházó, hogyan is fog kiszállni a buszból a vendég, vagy az, aki a szálloda konferenciatermeit használná. A Hungáriát kivéve, ahol mindig is volt nagyobb buszöböl, ezek a szállodák legfeljebb egy-egy kisebb öböllel rendelkeznek, ahol az esetek többségében taxisok potyáznak, és különböznek össze rendre a buszsofőrökkel, amikor azok 20, 30 esetleg 60 utast pakolnak ki egy háromtengelyes „nagyvasból.”

És kényszerül sokszor a sofőr a buszsávba, ahol általában pillanatokon belül megjelenik a „közeg”. Ezeknél a szállodáknál mind a sofőr, mind pedig az idegenvezető stresszben van, hogy csak addig ne jöjjön a járőr, amíg az utasok ki- és beszállnak. Alkalmanként ez alaposan el is húzódhat; minden csoportban akad egy-egy magáról megfeledkezett utas, aki az útlevelét keresi kétségbeesetten, amelyről később, amikor a félig megrakott busz már a harmadik kört teszi a tömb körül, kiderül, hogy a minibárban hűl, amelyet az utolsó cseppig kiivott a vendég, de kifizetni elfelejtett, így a londíner is az ajtóban őrjöng...

Ezek persze nem csak a fenti szállodákra igazak, hanem számos olyan hotelre, amely egykor megközelíthető volt, de a belváros átépítése miatt már nem az. Ilyen az Erzsébet, a Mercure City Center vagy a Korona.

Utóbb persze történtek változások, a Novotel Centrum előtt ma már elég jól meg lehet állni a mellékutcában – mondja Zoltán. Ez azért még sovány vigasz. Az Eurostarsról jobb nem is beszélni – mondják lapunknak nyilatkozó beutaztatók, akik emiatt nem is szívesen visznek oda csoportot.

A Magyar Szállodaszövetség (MSZSZ) jól ismeri a problémát – mondja Maráczi Gábor, a szövetség alelnöke, aki épp az egyik érintett szállodát, az Astoriát igazgatja. A hotel előtt ugyan van megállási lehetőség a kiskörút felől, de kicsi, sokszor állnak ott taxik vagy akár szabálytalanul várakozó személyautó, a buszsofőr és a csoportja meg tegyen, ahogy akar.

Az Astoria változtatott volna ezen – világosít fel Maráczi, de más forrásból úgy tudjuk, amikor az önkormányzattól béreltek volna a Magyar utcában helyet busznak, három személygépkocsi-parkoló méretében, az V. kerület belengetett egy többmilliós havi árat.

Ezt a szálloda képtelen kitermelni. Ördögi kör.

Ahogy az is, hogy a választások óta érdekképviseleti szervek érdekegyeztető fórum híján képtelenek megtárgyalni a problémát; mindenki a másikra mutogat – keserít el Maráczi Gábor. „Adóbeszedésnél bezzeg mindenki magáénak érzi a szállodát” – teszi hozzá. A szállodák többségében megvan a szándék, hogy a gondon enyhítsenek, de mérhetetlen mértékű közterület-használati díjon túl tovább bonyolítja a helyzetet az utak fölötti „fennhatóság”. Az Astoriánál a járda az V. kerülethez tartozik, de a kiskörúti úttest már a VIII.-hoz – vázolja fel a szálloda igazgatója. Ráadásul a kerületek összezárnak a közterület-használat kérdésében, ha nem is kérnek milliós díjat, akkor hárítanak, halogatnak, vagy egyszerűen csak „leráznak” – teszi hozzá. Érdeklődésünkre a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) az OTÉK előírásaira mutogatott, mondván, hogy úgy kellene tervezni az új szállodákat is, hogy parkoló- és rakodóhelyeket lehetőség szerint telken belül és ne közterületen alakítsák ki.

Ugyanakkor elismeri, hogy belvárosi fejlesztések esetében ez kevésbé lehetséges. Mi több, el is veri a port a belvárosi szállodafejlesztéseken: „Belvárosi szálloda autóbuszos kiszolgálása esetében (beépítési szempontok miatt) a közterületen kívüli ki- és beszállás általában nem megoldható, sajnálatos gyakorlat, hogy egy belvárosi szállodafunkció kiválasztásakor a döntéshozók előtt nem kellő hangsúllyal szerepel ez a szempont.”

Azon meg már inkább a szakma hördül fel, amit a BKK állít, mely szerint a közlekedési szakterület a beruházók trehánysága ellenére „majdnem (!) minden fővárosi szálloda előtt biztosít 10-20 méteres, várakozást tiltó táblával kijelölt területet, amelynek hatálya alatt a buszból, taxiból történő ki- és beszállás idejére szabályosan meg lehet állni”.

Nézzünk várost, vagy bármi más!

És a városban mozogni is kell a busszal, ott szintén ki- és beszáll az a fránya fizető vendég. Mozogni sem könnyű. Kisebb buszokkal még hagyján, de egy igazán nagy, háromtengelyes autóval a Rákóczi út–Nagykörút– Andrássy sokszögén kívül a sofőrnek nincs esélye – panaszolja Zoltán. Ha némiképp túloz is, de van valóságalapja állításának, már csak azért is, mert ha igazán a belvárosba téved, ekkora mérettel kevés helyen tud megállni. A városnézések egyik legfrekventáltabb pontja a Hősök tere, itt csúcsidőben káosz alakul ki; akár tucatnyi busz is összetorlódhat, de csak alig 3-4 tud legálisan kiszállítani a fotóstopra a Műcsarnok előtt. A többinek gyakorlatilag addig kellene keringenie, amíg üresedés nincs.

A jelentkezők pedig folyamatosan jönnek, másodiknak beállni a forgalmi sávba nem szabad, mert a villanypóznára szerelt kamera mindent lát, és ha épp nincs is ott valamelyik robogós rendőr, pillanatokon belül ott terem, és már készül is a 70 ezres csekk. Amit a sofőr fizet; mindig rajtuk csattan az ostor. Neki végre kell hajtania, amit a munkáltatója a megrendelőn keresztül kér; oldd meg, csináld jól! – panaszkodik Zoltán, aki már sok-sok ezer forinttal járult hozzá a BRFK költségvetéséhez a lehetetlen helyzet miatt.

Persze a rendőrök sem mindig olyan szőrös szívűek, csak ahol kamera van – teszi hozzá.

Szerinte stílus kérdése, a közeg tisztában van vele, hogy a sofőrnek dolga van, ha nem végzi el, milyen következményei lehetnek rá nézve, ahogy azzal is tisztában van, hogy a büntetés is őt terheli. A rendőrök 70 százaléka elnéző.

Ketyeg az óra a Várban

A Vár és a Citadella is tömegjelenetek tanúja, itt viszonylag méltóbb körülmények vannak, de irgalmatlan parkolási díjak mellett, 1440 forint minden megkezdett óra a Palota vagy a Hunyadi János úton. A parkolást azonban a megrendelők egyre kevésbé hajlandóak kifizetni. Sokáig úgy adtak ellátmányt az idegenvezetőnek, hogy abból állja a busz parkolását is, ez a válságos időkben egyre kevésbé divat, rábízzák a busztársaságra. A sofőrök azonban annál jobb pontokat szereznek a munkaadójuknál, minél takarékosabban oldanak meg egy-egy fuvart; próbálják megtakarítani az ilyen, akár tízezreket is elérő tételeket egy-egy többnapos program alkalmával. Marad tehát az, hogy a busz elmegy, az idegenvezető meg telefonál kellő időben. A közbeeső idő alatt a busz vagy megy egy kört, vagy félreáll félig legálisan valahol, lesve, hogy jön-e rendőr, közterületes, parkolóőr. Utóbbiak azért szintén elnézőek tudnak lenni, és számos helyen beérik azzal, ha a sofőr vesz egy parkolójegyet és a busznál marad. Persze azon helyek száma, ahol a sofőr maradhat, egyre csökken, legalábbis az idegenforgalmilag legfrekventáltabb belvárosban. Igazi buszparkoló van a Lánchídnál és a Szabadság hídon túl, a hajóállomás környékén. És még rövid ideig a Mátyás Pince előtti placcon, amely hamarosan meg is szűnik a Belváros Szíve program, Reprezentatív Hídfőterek kiépítése projekt keretében. Itt, ahogy a BKK fogalmaz: „15 darab buszparkolóhely foglalja a helyet a belváros szívében”. Ugyanakkor a BKK bevallása szerint máshol pótolja a kieső helyeket a „zökkenőmentes működés fenntarthatósága érdekében”. Ennek keretében 8 hely már van a CET területén, illetve a központ tájékoztatása szerint további buszparkolók kialakítását tervezik. Ezek a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás még terveztetés alatt álló elképzelései szerint valósulnának meg a Lánchídtól északra, az alsó rakpart villamos felőli oldalán. A helyek száma meglehetősen korlátozott, miközben buszból változatlanul sok cirkál a városban.

Marad hát a tömb körüli keringés vagy esetleg a méregdrága várbéli parkolás vagy kisebb buszokkal parkolóhely keresgélés valamely mellékutcában.

Pótszer drágán

Egyes esetekben MICE-beutaztatók, áthidalandó a szállodák és bizonyos rendezvényhelyszínek előtti lehetetlen helyzetet, nagyobb költségvetésű csoportjaiknak rendőr segítséget vagy biztonsági szolgálatot bérelnek, amelyet adott szálloda vagy rendezvény- helyszín előtt közterület-foglalással erősítenek meg. Egy lapunknak név nélkül nyilatkozó MICE-beutaztató tájékoztatott: egy rendőr óránkénti költsége 7500 forint egy órára, 3500 a biztonsági cég emberéé.

Ez egy többnapos csoport esetében szintén százezres tétel lehet. A területfoglalás azonban önmagában sosem elég, mert ha nincs a betartatásra a fenti két erő, akkor az autósok magasról tesznek rá. A közterület alkalmankénti lefoglalása pedig további terheket ró a beutaztatóra; ugyanezen iroda munkatársa meséli, az Intercontinental előtt egy alkalommal 500 ezer forintot kértek volna el tőlük egyetlen estére. Nem mentek bele.