Tizenhét pórul járt utas
A vihar által megkeserített álomutat így élte meg az utas: „December 9–17. között voltunk a Maldív-szigeteken egy budapesti utazási irodánál befizetett úton. Repülőjegyet, szállást, ellátást, transzfert tartalmazott a csomag, mint utólag kiderült, a helyi szolgáltatásokat külföldi utazásszervezőn keresztül biztosították. A nyaralás utolsó négy napján eléggé viharos volt az idő. Nekünk december 17-én, reggel 11-kor indult volna a hidroplánunk Maléba, ahonnan 14 órakor szállt volna fel a gépünk. Miután egész éjjel heves vihar tombolt, reggel már jó korán érdeklődtünk a recepciónál, nem lesze probléma a hazaindulással. Nem láttak okot a nyugtalanságra. Azonban az időjárás egyre rosszabbra fordult. Összesen négyórás várakozás után szállhattunk fel a hidroplánra, de az nem kapott felszállási engedélyt. Ekkor már az összes utas idegeskedett, hogy lekéssük a járatunkat. Amikor ennek hangot is adtunk, a pilóta telefonált Maléba, majd hosszas beszélgetés után megnyugtatott, hogy semmi baj, a gép nem fog nélkülünk elmenni. Ez tizenhét utast érintett a hidroplánon. Hajótranszfert sem engedélyeztek.
Végül visszavittek minket a szigetre, ahol megtudtuk, hogy Maléból másfél órája elment nélkülünk a repülőgép, a következő pedig négy nap múlva jön. Ebéd közben azonban felállítottak, és a hidroplánhoz vittek minket, mondván, hogy egy esti gép felvesz mindenkit. Bár ekkor volt a legnagyobb a vihar, mégis engedélyezték a hidroplán felszállását. A nagy sietség és a füllentés oka minden bizonnyal az volt, hogy a szálló szabadulni akart a szigeten maradó, bizonytalan fizetőképességű turistáktól.
Amikor Maléba értünk, várt a külföldi utazásszervező képviselője, aki közölte, nincs gép, amellyel haza tudnánk jutni. Kérésünkre felhívta a főnökét, de ő csak annyit közölt, hogy ez vis maior. Felhívtuk a figyelmét a négy napja tartó viharra, amelyre bőven volt idejük felkészülni. Ekkor hirtelen nyelvi nehézségei támadtak, és letette a telefont. Reménytelen helyzetünkben haszontalan telefonálásba fogtunk – utasbiztosító, konzulátus Delhiben –, amely szintén egy vagyonba került. A budapesti utazási iroda vezetője, akinél befizettünk az útra, értesítette a rokonságunkat, ötleteket adott az éjjeli szállásra, és repülőjegy-helyfoglalásokat intézett. A felelősséget az utazásszervezőre hárította, és a visszautazás költségeit nem vállalta. Másnap reggel müncheni repülőjáratra kaptunk helyet, a jegy kettőnknek százkilencvenezer forintba került. A München–Budapest járatra a jegy további 75 000 forint volt fejenként. Így jutottunk végül haza, csaknem 485 000 forintos – előre be nem tervezett – kiadással. Itthon azonnal bementem az irodába, ahol közölték velem, hogy reklamációnkat továbbítják az utazásszervezőnek. Közel három hónap elteltével mind az osztrák utazásszervező, mind a budapesti közvetítő iroda elzárkózott mindenféle kártérítéstől, vis maiorra hivatkozva.”
A közvetítő a rossz időért nem felelhet
Így látja a konkrét esetet az utazást közvetítő iroda: „A probléma valós, a rossz időjárás – a területen tomboló vihar – miatt a hidroplán nem tudott felszállni, az utasok így a részükre lefoglalt repülőjáratot lekésték. Irodánk igyekezett segíteni, az utas édesanyjával is tartottuk a kapcsolatot. Mi tanácsoltuk, hogy menjen be Male városába egy éjszakára, és vállaltuk, hogy másnapra átfoglaljuk a helyét más, menetrend szerinti járatra. A München-Budapest jegyét is irodánk intézte Budapestről. Szerződésünk szerint az iroda a rossz időjárásért nem felelhet. A harmincnapos válaszadási határidőt nem tudtuk tartani, mert a panaszt az utazásszervezőnek továbbítottuk. Véleményünk szerint szerződésünk VI./5/c pontja alapján vis maior esete következett be. Ilyennek minősül az olyan szokatlan, előre nem látható körülmény – különösen vallási előírások, cselekmények, időjárás, vízállás, hőmérséklet(változás), növények, állatok, stb. –, amely az utazási iroda akaratán kívül áll, s amelynek következményeit az utazási iroda a legkörültekintőbb gondosság mellett sem lett volna képes elhárítani. Ennek alapján a kártérítéstől elzárkózunk.”
Életvédelmi szempontok
A külföldi utazásszervező válaszát kivonatosan ismertetjük: „A budapesti utazási irodának ügynöki szerződése van velünk. A tőlünk megrendelt szolgáltatások a szállásfoglalásra, valamint a transzferre Male repülőtér–Sun Island–Male repülőtér között korlátozódtak. Az ügy kivizsgálásakor azon leszünk, hogy méltányossági szempontokat is figyelembe vegyünk. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a hidroplán kapitánya, illetve a felszállási engedélyt megadó kollégája elsősorban életvédelmi szempontokat köteles figyelembe venni. Ilyen helyzetben kizárólag a repülésirányítás és a kapitány kezében van a felelős döntés joga, amelyet ritkán lehet megkérdőjelezni.” A korábban ígért méltányosságra végül nem találtak okot, a kártérítéstől a társaság a továbbiakban elzárkózott.
Bizonyítási kényszer
Kikértük az ügyről szakértőnk, dr. Hargitai László ügyvéd, külkereskedelmi és biztosítási szakjogász véleményét is, aki a következőképp foglalta össze álláspontját: „A Ptk. 415. § (1) bekezdése szerint utazási szerződés alapján a vállalkozó utazási iroda köteles a szerződésben meghatározott utazásból, az út egyes állomásain való tartózkodásból és az ezzel összefüggő részszolgáltatásokból – így különösen szállás, étkezés – álló szolgáltatást teljesíteni, a megrendelő pedig köteles a díjat megfizetni. Az utazási szerződés a vállalkozási szerződés önállóan nevesített alakzata. Különbözik ettől az utazásközvetítői szerződés, amely a Ptk. 474. § szerinti megbízási szerződés tartalmi elemeit hordozza, de esetünkre nem ezt kell alkalmazni.
A Ptk. 399. § a) pont szerint ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, és a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörében vagy mindkét fél érdekkörén kívül merült fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg. A Ptk. 415. § (2) bekezdése szerint ha a vállalkozó utazási iroda csak a szerződésben meghatározott egyes kikötésektől eltérően tud kötelezettségének eleget tenni, a megrendelő a díj csökkentését és kárának megtérítését követelheti.
Amint látható, a fenti rendelkezésekből csak körvonalazódik az a jogi helyzet, hogy vis maior esetében is megilleti a vállalkozó utazási irodát a díjnak az a része, amely mögött már teljesítés van, másfelől a díj csökkentése követelhető abban a részében, amely mögött nincs teljesítés. De a kártérítésre vonatkozó utalás a vis maiorból eredő kár tekintetében még további értelmezést igényel. A vis maior mibenlétét nem bízta a jogalkotó sem a felek, sem a jogalkalmazó bíró megítélésére, hanem definiálta. Az utazási és utazást közvetítő szerződésről szóló 214/1996. (XII. 23.) kormányrendelet 12. § (6) bekezdés c) pontja a következőket tartalmazza:
»Az utazási vállalkozó felel az utazási szerződés nem vagy hibás teljesítéséből eredő károkért, kivéve, ha a nem vagy hibás teljesítés sem az ő, sem az általa igénybe vett közreműködő magatartására nem vezethető vissza, különösen ha vis maior esete következett be. Ilyennek minősül az olyan szokatlan, előre nem látható körülmény, amely az utazási vállalkozó akaratán kívül áll, s amelynek következményeit az utazási vállalkozó a legkörültekintőbb gondosság mellett sem lett volna képes elhárítani. « Nézzük meg külön-külön a vis maiort jelentő, egyben mentesítéshez vezető körülmény elemeit:
a. szokatlan körülmény, amely egyszersmind
b. előre nem látható,
c. amely az utazási vállalkozó akaratán kívül áll, s
d. amelynek következményeit az utazási vállalkozó a legkörültekintőbb gondosság mellett sem lett volna képes elhárítani.
A jelen cikkben a konkrét ügyet eldönteni nem lehet, hiszen az a kérdés, hogy a hidroplán felszállását napokig akadályozó időjárási helyzet a fenti négy feltétel mindegyikének megfelel-e. Annak bizonyítása, hogy ezek a mentesüléshez vezető feltételek nem álltak fenn, a károsult feladata, az utazási irodának pedig az ellenkezőjét, vagyis a felelősség alóli mentesüléséhez vezető négy együttes feltétel meglétét kellene bizonyítania.”
Jó ügyvéd és türelem
Hogy még teljesebb képet kapjunk, egy, az adott desztinációt jól ismerő, neves, kiutaztatással foglalkozó budapesti iroda vezetőjét is megkértük, kommentálja a történetet: „Ez egy érdekes jogi eset. Bizonyos értelemben teljesen egyértelmű, ugyanis nem vitás, hogy az utas közvetlenül kötött szerződést a magyar céggel. A hatályos jogszabályok szerint külföldi utazásszervező útjainak belföldiek részére történő értékesítése utazásszervezésnek minősül. A hivatkozott (egyébként jónevű) cég szolgáltatásainak magyarországi értékesítése esetén a magyar iroda felel a teljesítésért, a magyar jogszabályok szerint, magyar bíróság előtt. Felelőssége kiterjed az összes közreműködőre is (külföldi iroda, légitársaság, szálloda, stb.). Az esetleges kártérítést természetesen jogában áll a külföldi céggel szemben érvényesíteni, de neki közvetlenül kell az utassal szemben felelnie. Ezt a tényt az iroda letagadta az ügyfél előtt. A másik, ennél lényegesebb probléma a vis maior szituáció.
A Maldív-szigeteki időjárásból fakadó sajnálatos történés előfordulhat bárkivel, volt is már példa rá, és rendkívüli körülmények esetén az utazási iroda sem tud segíteni. De tekinthető-e rendkívülinek egy várható vihar? Le kell szögezni, hogy ez a hidroplános légi utazás nem repülőút, legalábbis nem jogi értelemben. A hidroplános utazást transzferként értékesítik, nem légitársaság a szolgáltató, hanem a szálloda. Ezért a légi járatok késésére vonatkozó rendelkezések és egyezmények itt nem alkalmazhatóak. Az, hogy vihar volt, tény, és emiatt következett be a járat lekésése, ez is tény. Ebben a megközelítésben senkit sem terhel felelősség, mindenki köteles a saját kárát viselni. Mérlegelni kell azonban azt, hogy mindenki az elvárható módon és a lehető leggondosabban járt-e el. Perdöntő az, hogy lehetett-e előre tudni a viharról. Az utas leírása szerint már négy napja tartó vihar volt a térségben. Ennek alapján a külföldi utazásszervező helyi közreműködője nem járt el körültekintően. Tehetett volna megelőző lépéseket a várható kár elhárítása vagy csökkentése érdekében, például felkínálja az előző napon a biztonságos utazás lehetőségét a malei nemzetközi repülőtérre, és ott foglal tranzitszállást, vagy más módon megoldja a transzfert, például hajóval. Ha valóban négynapos volt a vihar, és ezt bizonyítani tudja az utas, a bíróság vélhetőleg az utas javára döntene. Természetesen az ilyen megelőző intézkedések megtételére az utazásszervezőnek nincs kötelezettsége, és többletköltségeit sem kell feltétlenül magára vállalnia. De az utasok figyelmét a viharra, a gép esetleges lekésésére, ennek anyagi és egyéb vonzatára kötelessége lett volna felhívni, ezt diktálja kárenyhítési kötelezettsége és az elvárható viselkedésre vonatkozó jogos elvárás. Ha az utas a felkínált lehetőség ellenére mégis a szállodában marad, nem indul el korábban és biztonságosan, az utazási iroda megtette kötelességét, fizesse mindenki a saját kárát.
Ha tehát a vihar valóban négynapos volt, esetleg előre jelezte a meteorológiai szolgálat, és valamilyen közlekedési lehetőség korábbi időpontban kivitelezhető volt, a szolgáltató nem az elvárható módon viselkedett, és kártérítésre jó eséllyel perelhető. Fontos dolog azonban, hogy kit terhel a bizonyítási kötelezettség (ezt az egyéb jogi körülmények, utazási szerződés tartalma stb. befolyásolják), és hogy a bíróság hogyan mérlegel. Nagyon jó ügyvéddel, sok pénzzel és sok idővel vélhetőleg kiharcolható a kedvező kártalanítási határozat” – hangsúlyozta végezetül az üggyel kapcsolatban munkatársunknak a megkérdezett, pártatlan szakember.
'