A Világbank részletes beszámolót jelentetett meg a szubszaharai Afrika turizmusáról, amelyben felhívják a figyelmet a térségben rejlő kiaknázatlan lehetőségekre.
Az afrikai kontinens hatalmas és viszonylag könnyen megközelíthető Európából, mégsem tartozik a klasszikus turistacélpontok közé néhány kivételtől eltekintve. Hazánkból is elsősorban Észak-Afrikába utazunk, leginkább Egyiptomba, Tunéziába vagy Marokkóba. A Szaharától délre fekvő Afrika (amelyet Fekete-Afrika néven is emlegetnek), ma még inkább a lehetőségek, mint a sikerek földje a turizmusban.
A Világbank részletes 2013-as beszámolója Tourism In Africa: Harnessing Tourism for Growth and Improved Livelihoods címmel tökéletes képet nyújt a szubszaharai Afrikáról és a benne rejlő turisztikai lehetőségekről.
Feket-Afrikát földrajzilag és gazdaságilag egyaránt négy tájegységre szokták felosztani. Kelet- (Zimbabwe, Mozambik, Kenya) és Dél-Afrika (Dél-afrikai Köztársaság) a fejlettebb régiók közé sorolható, így a turizmus is ezeken a részeken jelentősebb. A kevésbé fejlett részhez tartozik Nyugat- és Közép-Afrika.
Annak ellenére, hogy Fekete-Afrikáról jellemzően nem a turizmus jut eszünkbe, 2009-2010 között nyolc százalékkal emelkedett a térségbe érkező turisták száma, kiérdemelve a világ második legdinamikusabban fejlődő turisztikai térsége címet (csak Délkelet-Ázsia előzte meg). Amíg 1990-ben 6,8 millió vendég érkezett a térségbe, addig 2010-ben ez a szám 30,7 millióra gyarapodott.
Pedig a korábban gyarmatként (angol, francia, portugál) létező fekete-afrikai országok többsége gazdaságilag a padlón van, 200 millióra teszik a munkanélküliek számát, körük évente tízmillió fővel növekszik. További problémát jelent a katasztrofális helyzetben lévő egészségügyi ellátás, a közbiztonság szinte teljes hiánya és az infrastruktúra fejletlensége. Az elmúlt évtizedekben több segélyszervezet és multinacionális cég is támogatta jelentősebb összeggel a fekete kontinenst, aminek köszönhetően a gyermekhalandóság csökkent, a HIV-helyzet stabilizálódott, valamint az oktatásfejlesztésre is egyre negyobb hangsúlyt fektetnek. A tények ismeretében egyértelmű, hogy a turizmus iránti kereslet növekedése a térség nagy esélye lehet a kitörésre.
Az infrastruktúra fejletlensége drágítja az árakat: az elemzők szerint az afrikai csomagtúrák átlagosan 25-35%-kal drágábbak, mint a más földrészekre szervezett utak. Az átlagos repülőjegyárak pedig akár 50%-kal is magasabbak, mint Európában vagy Ázsiában. Arra is felhívják a figyelmet a kutatók, hogy még a turisztikailag sikeres afrikai országoknak (pl. Tanzánia, Dél-afrikai Köztársaság, Kenya) is jelentős növelniük kellene a helyi beszállítók részvételét a turizmusban. Tanzániába például az összes szállodai bútort Kínából szállítják.
A szállodai beruházások is drágábbak Afrikában, mint a többi földrészen, Míg az Ernst and Young felmérése szerint globálisan átlagosan 200,000 dollárba kerül egy színvonalas szállodai szoba kialakítása, addig Ghanában 250,000 dollárba jön ki egy közepes színvonalú hotelszoba, ugyanez Nigériában 400,000 dollár. A magasabb beruházási költségek miatt az elkészült szálloda is drágábba lesz.
Ugyanakkor mivel a turizmus munkaerőigényes ágazat, a turisztikai beruházások rengeteg állást teremtenek. Egy zambiai felmérés szerint egy 250 ezer dolláros turisztikai beruházás 182 főállású munkahelyet teremt, míg egy ugyanekkora befektetés a mezőgazdaságban 40%-kal, a bányászatban pedig 50%-kal kevesebb állást indukál.
Jó példák Ázsiából, Amerikából
A beszámoló több példát is említ nagyszabású turisztikai fejlesztésre az elmúlt évtizedekből. A legkézenfekvőbb Thaiföld példája, ahol a hatvanas években a turisztikai bevételek jelentéktelenek voltak. A thai királyi család azonban felismerte a turizmusban rejlő lehetőségeket és fokozatosan vált turisztikai nagyhatalommá, köszönhetően egyedülálló természeti adottságainak és kiépített tengerparti nyaralóközpontjainak. Napjainkban a thai lakosság húsz százaléka dolgozik a turizmusban direkt vagy indirekt módon.
Hasonló sikersztori a mexikói Cancun esete is, amely az ötvenes évekig szinte teljesen ismeretlen terület volt a nyilvánosság számára. 1969-ben a mexikói kormány támogatta a nemzetközi turisztikai befektetők megtelepedését és nekilátott az üdülőváros és infrastruktúrája kiépítésének. Mára a Maja riviéra a világ egyik legforgalmasabb turistacélpontjává vált.
Jó hír, hogy pozitív fekete-afrikai példákat is találhatunk a tanulmányban. A Zöld-foki Köztársasaság Afrika legnyugatibb pontjától néhány száz kilométerre található szigetcsoport az Atlanti-óceánban. Lakossága kevesebb mint félmillió fő, ami azért érdekes, mert 2012-ben több turista járt a szigeteken, mint amennyi a helyi lakosság. Pontosan 533.877 fő. A köztársaság GDP-jének tíz százaléka a turizmusból származik. Minek köszönhető a siker? Az ország nemzetközi repülőteret épített, fejlesztette a bankrendszerét, valamint az eurót kezdte el használni fizetőeszközként.
Egyiptom turisztikai sikertörténete is megdöbbentő: 1990-ben még csak 2,9 millió turista kereste fel az országot, 2005-ben már 8,6 millió, míg 2010-re számuk elérte a 15 milliót!
Mozambik 1975-ben vált függetlenné Portugálitól, ezt követte egy polgárháború, amely után az ország kormánya a turizmusra fókuszált. A kilencvenes évek végére a turizmus vált a leggyorsabban növekedő szektorrá. 2005-ben 37 százalékkal növekedett a szektor, ami világszinten is egyedülálló volt. Az GDP tizenöt százaléka köszönhető a turizmusnak. A politikai viszonyok rendezése és a nemzetközi bankok támogatása jelentős mértékben hozzájárult az ország turizmusának fejlődéséhez.
Végül a népírtásról hírhedt Ruanda példája is mutatja, hogy ideális természeti adottságokkal egy korábbi háborús övezet is igazi turistaparadicsommá válhat. A politikai stabilitás megteremtése után a kormány felismerte a turizmusban (azon belül is a környezettudatos turizmusban) rejlő lehetőséget, nemzeti parkokat alapított, amelyek legfőbb attrakciója a gorilla-turizmus (leghíresebb a Vulkánok Nemzeti park). A pozitív arculat kialakítása működött náluk, de jól bevált Costa Rica esetében is, ami mára az ökoturizmus és környezettudatosság központja lett a drogcsempészet helyett.
A lehetőségek földje
A felsorolt példák jól mutatják, hogy további fekete-afrikai államok előtt is nyitva áll a lehetőség a turizmus fellendítésére, hiszen egyedülálló természeti adottságokból és sokszínűségből nincs hiány a fekete kontinensen. A tradicionális afrikai turisztikai lehetőségek - szafari, tengerparti turizmus, üzleti utak és diaszpóra turizmus - újabb opciók is jelen vannak a térségben, így a kulturális és a wellness-egészségturizmus.
Jelenleg 23 nemzetközi hotellánc képviselteti magát Fekete-Afrikában, amelyek közül a legjelntősebbek az Accor, Hilton és InterContinental. Az európai normákat csupán kis részük tudja teljes mértékben kiszolgálni, így nagyszabású fejlesztési projektre lenne szükség. Ugyanez elmondható a szárazföldi és légi közlekedésről is, ugyanakkor nem túl szerencsés, hogy a légi balesetek kétszer nagyobb eséllyel (1:471.000) fordulnak elő Fekete-Afrikában, mint a világ bármely más pontján. Habár Szubszaharai Afrikában él a Föld lakosságának 15 százaléka, a légi forgalomnak csupán négy százaléka bonyolódik le a kontinensen.
Globálisan a turizmus napi hárommillárd dollár bevételt jelent, biztosítva az állások 3,6 százalékát direkt, 8,8 százalékát indirekt módon. Szubszaharai-Afrikában jelenleg húszból egy munkás keresi kenyerét a turizmusban. Ez 5,3 millió direkt és 12,8 millió indirekt dolgozót jelent. A számok 2022-re 6,8 és 16 millóra gyarapodnak a WTTC (World Travel and Tourism Council) szerint.
A teljes tanulmány ezen a linken érhető el.
Forrás: The World Bank
Forrás: Turizmus Online