Akanapészörfözés mellett az Airbnb és a Wimdu is kínál ma már hazai és külföldi szállásokat, magyar nyelvű foglalási oldalt. November elején – meglehetős viharok között – elindult az Uber nevű taxihelyettesítő szolgáltatás is Budapesten, miközben vidékre sokan már nem vonattal vagy busszal mennek, hanem az Oszkar.com vagy az AutoHop.hu oldalán talált telekocsival. A közösségi gazdaság hazai terjedését, lehetőségeit igyekszünk számba venni cikkünkben.
A MEGOSZTÁS KÜLÖNBÖZŐ MODELLJEI
Kerekasztal-beszélgetést szervezett a Magyar Telekom néhány hónapja a közösségi gazdaságról, a megosztás különböző modelljeiről. Az ún. sharing economy témák közül csak az egyik fókuszált a saját lakás kiadására, mégis ez kapta a leg- nagyobb figyelmet annak ellenére, hogy nem ült a kerekasztalnál sem szállásadó, sem valamelyik hotel vagy szakmai szervezet képviselője. Szociálpszichológus, startup vállalkozó, internetes tartalomfejlesztő, kommunikációs igazgató és online termékfejlesztő azonban elmondta a véleményét.
A HOZZÁFÉRÉS FONTOSABB, MINT A TULAJDONLÁS
A közösségi gazdaság mint fogalom már 2002-ben megjelent a szakirodalomban, 2010-től pedig cikkünk címadó kiadványa – az „Ami a tiéd, az az enyém is!” – még mélyebben körüljárva szolgált tanulmányokkal és kutatásokkal a témában. Érdemes áttekinteni, mi vezetett ahhoz a folyamathoz, hogy ma már olyan jelenségekkel találkozhatunk, hogy a svédek a saját kertjüket adják ki kempingezőknek, a franciákhoz becsöngethetünk szennyesünkkel egy gyors mosatásra, és mi, magyarok is egyre gyakrabban teleautózunk. Az online világ ma már alkalmas arra, hogy könnyen hozzunk létre piactereket az élet minden területén, ráadásul hatalmas igény van arra is, hogy ezáltal személyek kapcsolódhassanak egymáshoz, új élményeket és autentikus környezetet, gyors és olcsóbb megoldásokat kínálva egymásnak – fejtette ki bevezetőjében Berkovics Dalma, az együttműködésen alapuló, nemzetközi nonprofit szervezet, a párizsi székhelyű QuiShare magyarországi irodájának alapítója.
VISSZATÉRÜNK A GYÖKEREKHEZ?
Sokan a fapados légitársaságok megjelenéséhez hasonlítják az Airbnb-jelenséget, persze azért ennél jóval többről van szó – figyelmeztette a hallgatóságot dr. Síklaki István, az ELTE szociálpszichológusa. Ez pedig a bizalom megjelenése. A rendszerváltásig minden okunk megvolt – nekünk Kelet-Közép-Európában talán még inkább –, hogy bizalmatlanok legyünk egymás és a rendszer iránt. Akkor voltunk elégedettek és boldogok, ha mindenből sajátot szerezhettünk, illetve a folyamatokat mi magunk kontrollálhattuk. A válság pszichésen is erősítette viszont a sharing economyt, újra megalapozva a bizalmi viszonyt a gazdasági szereplők között. Ugyanakkor ebben a rendszerben is keletkezhetnek feszültségek, sőt ha csak az idegenforgalmat nézzük, a kereskedelmi szálláshelyek méltán lehetnek felháborodva azért, mert ők kötelesek ifát fizetni, míg az Airbnb rendszerében lévők a legtöbb országban egyelőre mentesek alóla – bár Hollandiában már bevezették a kiadott lakások után fizetendő idegenforgalmi adót.
TÚL SOK LEKVÁRT ESZIK REGGELIRE!
Ezt a megjegyzést vágták az Index tartalomfejlesztési vezetője, Szabó Zoltán fejéhez nemrég, amikor ő is kipróbálta a hagyományostól eltérő szállásmegoldást. Egy faluban, ahol mindenki mindenkit ismer, nem csaphatjuk be a másikat, és itt sem, hiszen a rendszer a szállásadót éppúgy értékeli, mint a szállást igénybe vevőt. Az online értékelő rendszerben bőven minősíthetik így a vendéget, ami nem fordulhat elő egy hotel esetében. Az Airbnb másképp is nyomást gyakorolhat a társadalomra. New Yorkban például, ahol a lakbérek igen magasak, sokan tudják mérsékelni annak terheit azzal, hogy saját szobájukat időről időre kiadják. A Rióban legutóbb megrendezett labdarúgó-világbajnokság idején mintegy 120 ezer embert tudott bevonni az új szállásadás-formula az idegenforgalomba, 38 millió eurós árbevételt generálva. Persze a multiplikátor hatás révén más szolgáltatók is jól jártak, igaz, közvetlenül szállásdíjból adóbevétel nem realizálódott.
NEM EGY SZÁLLODALÁNC VÁSÁROL LAKÁSOKAT
Török János, az ételfotók és ételek megosztásával foglalkozó, Budapestről indult, de immár globálisnak nevezhető startup, a Piqniq alapítója úgy tapasztalta, hogy a szállodaipar is felfogta már, mi az, amit az emberek keresnek: más formát, közvetlenebb és otthonosabb stílust. Nem egy nagy szállodalánc maga is vásárolt már lakásokat, amelyeket az Airbnb-n keresztül tesz elérhetővé vendégei számára. Budapesten mintegy 18 000 lakás van már ebben a rendszerben, de a bevételek gyakran valahol máshol Európában vagy az Egyesült Államokban csapódnak le. A beszélgetés során többen úgy vélekedtek, hogy fontos lenne az élet több területén is a sharing economy modell, mi, magyarok azonban még nehézkesek vagyunk ezen a téren. Egy kicsit életszerűtlennek tűnik ma még, hogy napi tíz óra munka után hazaesve mondjuk egy portugált kerülgessünk a fürdőszobában – tette hozzá Rózsa Iván, a Magyar Telekom kommunikációs vezetője. A jelenség tehát egyfelől kívánatos, másfelől rengeteg ellentmondással terhelt. Egy biztos: nem lehet elmenni mellette, és bizony jogi és törvényalkotási feladatokat is felvet már most.
AZ UNIÓ SZABÁLYOZZA MAJD AZ E-KERESKEDELMET
Az amerikai Time magazin egyenesen úgy fogalmaz, hogy a közösségi gazdaság az egész világot meg fogja változtatni. Kis Gergely, az eNet ügyvezetője arról számolt be, hogy az Európai Unió 2015-től szeretné az egyes tagországokon belül tartani az áfát, és igyekszik törvényekkel is megakadályozni, hogy az offline felhasználó vagy vevő drágábban érjen el egy szolgáltatást, mint az, aki online foglal és vásárol. A sharing economy terjedésének egyes meglátások szerint igenis léteznek természetes társadalmi és emberi korlátai, van tehát plafonja, és nem lehet azt sem állítani, hogy ezzel eltűnik a rendszerből valami, mert az máshol viszont felbukkan. Bizonyos értelemben tehát egy kreatív jelenségről beszélhetünk, olyan újdonságról, amely ma még nem igazán van hatással a makroszámokra, de az emberek szabadidejét igénybe vevő vállalkozások a hasznosság érzetét is keltik.
COOL BEHOZNI A KOLLÉGÁKAT DOLGOZNI
Van egy nagyon trendi üzenete is a sharing economynak tehát, de nézzük meg azokat a számokat, amelyeket a Magyar Telekom egyik, nemrég végzett hazai felmérése mutat. A válaszadók mintegy 23 százaléka mondta azt, hogy nyitott a megosztásra, majdnem ugyanennyi, 22% viszont teljesen elzárkózik, és nem közösködik, nem osztozkodik semmiben. 16%-unk ma könyvtárba megy, és ott kölcsönöz könyvet, 10% hallott már online lehetőségekről, de csak 3% kölcsönzi olvasnivalóját valamelyik online könyvtárból. A Loffice Coworking közösségi pincéjében megrendezett, Lévai Balázs vezette beszélgetés minden bizonnyal nem az utolsó volt ebben a témában, hiszen, mint azt igyekeztünk részleteiben is átadni, még számos társadalmi, jogi és adózási kérdést vet fel az új, robbanásszerűen fejlődő gazdasági jelenség.