2ht Milyen volt az élet Szabadkán?

– Egy gyönyörű, nagy és gazdag város. Itt van Európa legmagasabb városháza, pontosan 100 méteres. És képzelje, ez a város, hiába nőtt és fejlődött, a sokkalta kisebb Kalocsának fizetett adót. Egyszer aztán a helyi hatalmasságok felkerekedtek, s meg sem álltak Ferenc „Jóskáig”. Vittek neki százezer aranydukátot, meg ezer lovat, ajándékba. A király hümmögött: ajándék, ajándék, hát valamit csak akartok ezért? Mire kinyögték: azt kérjük, hogy legyünk szabad, királyi város. Ferenc Jóska vett egy papírt, és ráírta, hogy mától az a hely szabad. Így született Szabadka.

2ht Miért ment először pont Németországba?

– Miért, miért? Mert nem volt pénzem messzebbre. Ausztráliába, Új-Zélandba vágytam, de csak Ludwigshafenig jutottam. Ott találtam meg azt a munkát, ami tulajdonképpen egész végig elkísért: erőművek és olajfinomítók mérő-irányító technikusa lettem.

2ht Afrikába is ezért került?

– Pontosan. Azokon az országnyi vidékeken jó, ha voltunk tízen, akik értettünk a szakmához. Rengeteget kerestünk, akkoriban 4000 dollárt havonta. És képzelje el azt az országot, ahol a papírpénzedért a bankban aranyat adnak! Egy idő után már az egész vagyonomat magamon hordtam: volt egy duplaszéles övem, s abban sorakoztak az arany randok. Letenni, otthagyni sehol nem lehetett.

2ht Akkor miért jött vissza Európába?

– Mert polgárháború tört ki, én meg békésebb vizekre eveztem. De persze sokáig nem bírtam, csábított a nagy pénz, újra Afrikába vágytam. Pokoli körülmények között dolgoztunk. Ugyebár ezekben az iszlám országokban sem inni, sem csajozni nem lehet.

2ht És ezt be is tartották?

– Hát... Azért néha a külföldi hajókról leengedtek kötélen a tengerbe 20-25 üveg whiskyt, a mi búvárunk meg kiúszott érte. De nagyon nem lehetett abban a hőségben inni. Viszont három hónap munka után kaptunk négy hét pihenőt. Na, akkor kezdődött az élet. Én például mindig Magyarországra jöttem; az akkoriban nyíló Hiltonnak, mondhatom, évtizedeken át törzsvendége voltam.

2ht Mikor jött először Magyarországra?

– 1964-ben. Még nem volt útlevelem, de megnyitották a kishatárforgalmat. Felültem egy ócska női biciklire, s felkerekeztem Szegedre. 42 kilométer oda, 42 kilométer vissza.

2ht Kínában is olajfinomítókat szerelt?

– Nem, az a három év kivétel. Hongkongban megcsináltuk a világ első angolnatenyésztő telepét. Én terveztem meg az ideális vizet: milyen meleg legyen, mennyire oxigéndús, milyen legyen a pH-ja, hogyan menjen az automatikus etetés. Évi 300 tonna angolnát gyártottunk, azt mondták, egész Tokió ezt eszi. Ez aztán annyira megtetszett az ottaniaknak, hogy még két hasonló telepet csináltunk a környéken.

2ht Norvégia?

– Ott ismét olajoztunk: a NATO tengeralattjáróinak volt arrafelé valami eldugott kikötője, s oda jártak tankolni. De ez csak egy év volt, mert utána megcsináltam a saját cégemet. Hatalmas tengeri fúrótornyok felújítását vállaltam. Sokat kerestem, rengeteg emberrel dolgoztam. Aztán elérkezett 1991. július 17-e, amikor azt mondtam az embereknek, hogy mindenki elmehet fizetett szabadságra. Volt nagy öröm. Én meg hazamentem, és beálltam önkéntesnek, hogy megvédjem a hazámat. Aztán, amikor megszületett a horvát reguláris hadsereg, leszereltem, s átjöttem Magyarországra. Úgy tűnik, most már végleg. Előbb egy horvát business-centert hoztam össze, aztán egy áruházat, majd az utazási irodát, s most decemberben kinyitottuk Budapest első horvát vendéglőjét. (Hogy milyen, előző számunkból kiderült – a szerk.)

2ht Vidić úr, ön bejárta a világot. Szeretném megtudni, hogy annyi munka, fáradságos tapasztalat után, egy élet esszenciájaként, mit válaszolna arra a kérdésre, hogy milyen típusú a legjobb nő?

– Milyen? Amelyik tetszik magának. A többi aztán kialakul.