'

A Déli Emberek Államában (Southern People’s State) lakó magyarországnyi (11 millió) lakos 45 etnikai csoportot képvisel, amelyek között Afrika “legjobb” törzseit találjuk. Minél mélyebbre hatolunk a területen, annál inkább úgy érezzük, hogy egy másik országban járunk. Valóban, a szomszédos Szudán és Kenya határvidékén élő nomád népek számára nem léteznek határok, csak törzsi területek. Habár pár éve még veszélyes volt erre járni, erről már csak a marhacsordákat kísérő férfiak vállára vetett Kalasnyikovok látványa emlékeztet. Állítólag a veszélyes fegyverek viselése leginkább szimbolikus jellegű, de a marcona emberek tekinte mást sugall. Szerencsére a megtévesztően “tej” (tedzs) névre hallgató helyi alkoholos italt árusító bárokban békésen isznak együtt az Ari, Hamar és Murszi népek képviselői.

Pedig ez utóbbiak kinézete és viselkedése nem éppen békésnek tűnő. A murszik jellegzetessége, hogy asszonyaik arasznyi agyagtányérokat viselnek kitágított alsó ajkukban, a férfiak pedig hosszú és vastag farudakkal lebonyolított harci játékok során verik egymást félholtra. A nőket állítólag a korábbi rabszolgakereskedelem ellen védték elcsúfításukkal, manapság azonban jövedelmező fotómodellként keresik kenyerüket. Az idelátogató napi 50-100 turista faluról falura járva örökíti meg őket fényképezőgépével és ebben a versenyben az keres többet, aki a leggroteszkebbül néz ki. Vagy aki formás és hagyományhűen félmeztelen pózol a környező falvak piacterén. A piacokat mindig máshol rendezik, szigorúan ügyelve arra, hogy azok egymástól egynapi járőföldre legyenek, így a modellek aránylag könnyen jutnak a turisták közelébe.

A fotózás nincs ingyen, 1-2 Birr (kb. 20-40 forint) darabja, a helyszínen kíváncsiskodó népes közönség lelkesen számolja a kattintásokat. Manapság így készülnek a fekete Afrika elfeledett törzseiről szóló fotóalbumok. A piacon főleg a barátságos Hamar törzs asszonyait találni, ők hajviseletükkel tűnnek ki a tömegből. Az okkersárga agyaggal fixált takaros hajfürtök gyakran régi kvarcórák fémszíjával kiegészítve nyújtanak teljes képet. Náluk a hegtetoválás a divat, míg a szomszédos Karo törzsnél a testfestés és az elmaradhatatlan gépfegyver biztosítja a megélhetést.

Már csak egy dolog hiányzik az Afrika feelinghez, a vadvilág. A falvakat összekötő földutakon autózva lépten nyomon sasok, túzokok és az apró dik-dik antilopok keresztezik utunkat, de a nagyvadak hiányoznak. Hiába a Mago és az Omo Nemzeti Parkok csak papíron létező védettsége, elefántot, bivalyt sőt még nagytestű antilopokat sem látni és ha pár éven belül elkészül a kínaiak által épített autópálya - ami pont ezen csodálatos területen keresztül kötné össze Etiópiát Kenyával - a még létező törzsi kultúrák is elvesztik varázsukat.

Írta és fényképezte: Buzás Balázs (balazsbuzas.com)

 

'