Az aggodalom alapja minden – más területen dolgozó – közvetítő kereskedőben is ugyanaz. Attól tartanak, hogy a közvetlen kapcsolatfelvétel bármely mozzanat tekintetében a közvetítő kiiktatását eredményezi, és az ilyen megnyilvánulást a közvetítő jellemzően erőfölénnyel visszaélésként, tisztességtelen magatartásként éli meg.

Kérdés azonban, hogy ez az utazásközvetítő irodák esetében valóban az alább ismertetésre kerülő jogszabályhely szerint minősülő tisztességtelen piaci magatartás-e a kérdéses gyakorlat.

Előre kell bocsátani, hogy az a tendencia, hogy a közvetítést végző piaci szereplők aránya hogyan alakul, nem elsősorban jogkérdés. Az adott piac változásának egyik vonása, hogy a piac a közvetítő kereskedők lehetséges szerepét, arányát tekintve hogyan alakul. Ezek gazdasági folyamatok, amelyek során az adott magatartás csak konkrét esetben és a tényleges visszaélést jelentő – jobbára szélsőséges megnyilvánulás esetén – lenne versenyjogilag elmarasztalóan értékelhető.

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 21. §-a szerint tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, majd egy példálódzó felsorolásban az a) pont alatt az alábbi tiltott magatartás szerepel: „az üzleti kapcsolatokban – ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is – tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni.”

A fenti törvényhelyhez fűzött indokolásból az alábbiakat érdemes kiemelni:

„A javaslat a gazdasági erőfölény tekintetében változatlanul a visszaélési elvet követi: nem önmagában a piacuralmi helyzetet, hanem az azzal való visszaélést tiltja. Megőrzi továbbá a Tpt.-nek (ez volt a korábbi jogszabály – a szerző) – az EGK szerződés 86. cikkéhez is igazodó – szabályozási módszerét, amely az általános tilalomhoz az erőfölénnyel való visszaélés jellegzetes eseteinek példálózó felsorolását társítja.

 ... Fontos eltérés a Tpt.-hez képest, hogy a gazdasági erőfölény fogalmát a javaslat nem köti számszerűen megjelölt piaci részesedéshez, hanem azt kizárólag a piaci helyzetből, illetve a vállalkozás piaci „viselkedéséből” levezethető, érdemi ismérvek alapján határozza meg. A törvényi szinten megállapított arányok, mértékek szükségképpeni merevségén, rugalmatlanságán kívül a számszerűsítés ellen szóltak a gyakorlatban az eddigiekben tapasztalt – főként bizonyítási - problémák is.”

Az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) korm. rendelet 1. § (2) bekezdésében a következő meghatározásokat találjuk:

a) utazásszervező az, aki saját szervezésű vagy egyedi megrendelés szerint összeállított utazást belföldről belföldre, belföldről külföldre, illetőleg külföldről belföldre közvetlenül vagy közvetítő útján értékesít (...),

b) utazásközvetítő az, aki az utazási szerződést a belföldi utazásszervező megbízottjaként, illetve a külföldi utazásszervező bizományosaként köti meg,

A két meghatározásból látszik, hogy olyan hárompólusú jogviszonykomplexumról van szó, amelynek tartalma – a három póluson elhelyezkedő felek jogai és kötelezettségei – eleve nem teljesíthetőek, illetve gyakorolhatóak anélkül, hogy közvetlen kapcsolat létre ne jönne az utazásszervező és az utas között, még ha utazásközvetítőn keresztül is jön létre a szerződés. Az utazásközvetítő iroda aggodalmát illetően azt kell látni, hogy önmagában olyan szerződéses konstrukció megajánlása és bevezetése, amelynek keretében bizonyos mozzanatok az utas és az utazásszervező iroda közvetlen kapcsolatfelvételét jelentik, önmagukban nem jelenthetnek a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény fogalomrendszere szerinti erőfölénnyel való visszaélést.

Az előzőekben hivatkozott „viszszaélési elvet” figyelembe véve a tisztességtelen piaci magatartás csak akkor valósul meg, ha viszszaélésre kerül sor valóban, azaz a célszerűen és a teljesítés érdekében indokoltan létrejövő kapcsolattal visszaélve az utazásszervező tendenciózusan valóban az utazásközvetítő általában való kiiktatására, tönkretételére használná az utassal létrejövő kapcsolatát.

Az, hogy a helyzet a visszaélésre úgy általában alkalmat teremt, és ez aggodalommal tölti el az utazásközvetítőt, önmagában még nem ad alapot versenyhivatali eljárás kezdeményezésére, csak ha tényleges visszaélés történik, és ez bizonyítható.